Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)
1. szám - Bozóky-Szeszich Károly: A csörgedeztető öntözés hidraulikai vizsgálata
16 Hidrológiai Közlöny 1960. 1. sz. HIDRAULIKA A csörgedeztető öntözés hidraulikai vizsgálata* BOZÓKY-SZESZICH KÁROLY Földünk sok országában az öntözéses gazdálkodás több száz, helyenként több ezer éves múltra tekint vissza. Ezeket az ősi öntöző kultúrákat általában két körülmény jellemzi ; az egyéni kisüzemi táblákon történő termelés és az öntözés gyakorlatának apáról , fiúra szálló hagyománya. Az öntözés technikáját, az egységnyi felületre, illetőleg egységnyi szélességre adagolt vízhozam nagyságát, az adagolás időtartamát több nemzedék tapasztalata alakította ki. Azokban az országokban, amelyekben az öntözésnek nincs ilyen régi múltja, természetesen nem alakulhatott ki ez a tapasztalat. Ezekben az országokban a helyes öntözési technikát tudományos megfigyeléseknek, gyakorlati vizsgálatoknak, üzemi kísérleteknek és mindezeket megalapozó elméleti vizsgálatoknak kell kialakítaniok. Ilyen ország Magyarország is, melynek területén szórványos, régi öntözőgazdaságoktól eltekintve, az öntözésnek mindössze 20—25 éves múltja van. E rövid múlt alatt a rizsöntözés volt az egyeduralkodó, tehát egyéb öntözési módok gyakorlata nem alakulhatott ki. Ez a körülmény teszi szükségessé a helyes öntözési gyakorlatnak kísérletek útján történő meghatározását. Fokozza a kísérletek fontosságát még az a tény is, hogy Magyarországon az öntözött területek nagy része társadalmi vagy állami tulajdonban van és legnagyobb részükön már jelenleg is nagyüzemi gazdálkodás folyik. A nagyüzemi öntözőgazdálkodás technikája azonban — a nagyüzemi gazdálkodás újszerűsége miatt — még kevésbé alakulhatott ki. Az elvégzendő vizsgálatok helyes módja az, hogy az elméleti alapok feltárása után kísérleteket végzünk és ezek alapján az elméleti úton kapott összefüggéseket -helyesbítjük, vagy a vizsgálati adatok statisztikai alapon történő feldolgozásával teljesen új összefüggéseket állítunk fel. Az öntözés vizsgálata során legcélravezetőbbnek ez az utóbbi módszer látszik. Azonban a statisztikai feldolgozás sem nélkülözheti az elméleti alapokat, mert hiszen az elméleti összefüggések mutatják meg, hogy milyen befolyásoló tényezőket kell figyelembe venni, milyen mennyiségeket kell mérni. A barázdás áztató öntözés üzemére könnyen kezelhető és az eddigi rövid gyakorlat szerint is jól használható táblázatot .állítottak össze Oroszlány István és munkatársai [1]. A csörgedeztető öntözés az ilyen összefüggéseket azonban még nélkülözi. Éppen ezért a csörgedeztető öntözés szabadföldi üzemi kísérleteinek elméleti megalapozása érdekében vizsgáltuk az irodalmat, felülvizsgáltuk az irodalomban található elméletek alapjait és állítottunk fel új, illetőleg módosított összefüggéseket. A csörgedeztető öntözés hidraulikai vizsgálatával kapcsolatban úttörő munkát végzett Crevat [2], Friedrich [3], Kosztyakov [4], Ezen tanulmány keretében részletesebben * A tanulmány az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem I. sz. Vízépítéstani tanszékén készült. Előadásként elhangzott a Magyar Hidrológiai Társaság Hidraulikai és Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztályának 1959. március hó 11-i előadóülésén. Crevat és Kosztyakov elméletével fogunk foglalkozni. Saját vizsgálataink ismertetése alkalmával: utalni fogunk Friedrich munkásságára is. Crevat és Kosztyakov elmélete Crevat feltételezte, hogy a beszivárgás sebessége az öntözött sáv teljes hosszában és az öntözés, egész időtartama alatt állandó ; Kosztyakov időben változó beszivárgási sebességet tételezett fel. Ez az alapvető különbség kettőjük elmélete között„ a továbbiakban azonban kiindulási alapjuk megegyezik. Crevat feltételezi, hogy y vízmélység és / esés mellett a sáv egységnyi szélességű keresztmetszetében v — n y][ I = C y (1) sebesség áll elő és a keresztszelvényen átfolyó vízhozam értéke Q = Vy = n ytfT=Cy*. A képlet n szorzóállandója a növényzettől függ és Crevat számszerű értékeket ad rá. A rendelkezésre álló irodalomból azonban nem derül ki, milyen alapon íeltételezi Crevat, hogy a sebesség a vízmélységgel lineárisan változik. Hasonló feltevéssel él Kosztyakov is, aki azt meg is magyarázza. Egységnyi szélességű sávon egymástól dx távolságban lévő két keresztszelvényt vizsgálva (1. ábra) — amelyek közül a felsőben a vízmélység y az alsóban pedig y + dy (dy természetesen negatív) —- Crevat megállapítja, hogy az alsó szelvényen kisebb vízhozam folyik át, mint a felsőn ; a különbséget az okozza, hogy dx hosszon a talaj vizet nyel el. Felírja tehát, hogy C(y + díj) 2 — Cy 2 = — Kdx (la) ahol K a beszivárgás sebessége. A négyzetreemelést elvégezve és a dy 2 másodrendűen kicsiny tagot elhanyagolva kapja 2 C y dy = — K dx. (2) (A) részlel 1. ábra. A terepen mozgó vízlepel csörgedeztető öntözés esetén 0uz. 1. CAOŰ npomotnoü eodbt na noeepxnocmu 3€MAU e CAynae opouiemiH no 6opo3dau Abb. 1. Auf dem Oelande fliessender Wasserschleier bei Berieselung
