Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)
1. szám - Egyesületi és műszaki hírek
88 Hidrológiai Közlöny 1960. 2. sz. (Folytás a 70. oldalról.) A budapesti terma A Magyar Hidrológiai Társaság Vízellátási és Hidrogeológiai Szakosztálya a budapesti termálgyógyvizek fokozottabb védelme ügyében 1959 november hó 78-án ankétot tartott. Az ankét célja az illetékes hatóságok, a szakkörök elé tárni, hogy szükség van a dolgozók munkaképességének megóvása és növelése érdekében, valamint idegenforgalmi szempontból a budapesti termálgyógyvizek fokozottabb védelmére. Virág Sándor a Fővárosi Gyógyfürdők igazgatója ismertette, hogy a fürdőket látogatók száma 1939-hez viszonyítva megháromszorozódott és jelenleg már a 9 milliót is meghaladja. Ezért tűzték ki célul a fejlesztési tervben az Ybl- és /wwe-fürdők újjáépítését, valamint a meglevők korszerűsítését. A 15 éves távlati fejlesztési tervben 600 millió forintnál nagyobb összeget biztosít a Fővárosi Tanács Budapest korszerű fürdővárossá való kiépítésére. Papp Ferenc dr. előadásában a gyógyforrások geológiai helyzetét tárgyalta. A Budai-hegységben, sőt még a pesti oldalon is több helyen találunk hévforrásokra jellemző ásványokat, forrásvízi mészkőlerakódásokat. Mindezek azt mutatják, hogy forrásaink a geológiai múltban is működtek, ezek hozama azonban csökkenő irányzatú. Schmidt Eligius dr. — az ankét elnöke -—- termálvizeink és a hegységszerkezet közötti kapcsolatot világította meg. A régi, klasszikus elmélettel szemben ma már a hévforrások vizét a mezozoos középhegységből származtatjuk. A DNy—ÉK irányban húzódó mezozoos pásztától délre paleozoos vonulat húzódik, ez valamint a vízzáró oligocén rétegösszlet elzárja az Alföld felöli vízutánpótlás útját. Kessler Hubert dr. vizsgálatai és számításai alapján kimutatta, hogy a termálvizek utánpótlódását a karsztos felszínen beszivárgó csapadékvíz biztosítja. A sokévi átlagban 19 millió m 3 utánpótlódó vízmennyiséggel szemben jelenleg évente kb. 22 millió m 3-t termelünk ki, fogyasztva így a statikus vízkészletet is. Szalontai Gergely a régebbi és újabb mérések és vízelemzések adatai alapján beszámolt gyógyvizeink romlásáról. A vízelőfordulások (források és fúrások) kémiai jellege hosszú ideig nem változott, illetve csak kisebb ingadozást mutatott. Az utóbbi időben egyes forrásoknál jelenleg is tartó változás észlelhető. Ezen változások iránya a langyos karsztvizek felé mutat. Az ezzel járó hőmérséklet-, oldottanyagtartalom csökkenés, a nyomelemek mennyiségének változása, határt szabhat ezen vizek gyógyászati célra történő felhasználhatóságának. Schulhof Ödön dr. orvosi szemszögből ismertette a túlzott vízkitermelés veszélyeit. Megállapította, hogy az orvostudomány nagyszerű felfedezései ellenére sem nélkülözhető a gyógyfürdőkezelés. A termálvizek hőmérsékletének, szulfidkén és rádium-emanáció tartalmának köszönhetők a reumás mozgásszervi betegségek kezelésében elért eredmények. A túlzott vízkitermelés okozta minőségi romlás veszélyezteti gyógyfürdőink jövőjét. A szenvedő betegek érdeke megköveteli a gyógyvizek fokozott védelmét. Horváth József beszámolt a termálvizek hasznosításáról. A Széchenyi I. és a Margit-sziget II. számú kút vizének fűtési célokra való felhasználásával elért kalóriamegtakarítást, valamint a Szabadság-strandi, a Margit-sziget I. és III. számú fúrásoknál, valamint a Lukács-fürdő forrásainál észlelt hőfokcsökkenés következtében létrejött kalóriaveszteséget egybevetve még mutatkozik némi megtakarítás. Ha azonban a budai hévforrásoktól messzebbre eső és így minőségi változást nem níutató Széchenyi I. sz. fúrást nem vonjuk be az [gyógyvizek védelme összehasonlításba, akkor már jelenleg is napi 5200 kg — 6000 kalóriás szénnek megfelelő — veszteség jelentkezik a budapesti termálgyógyvizeknél. Az ankéton résztvevő, kb. 170 főnyi szakközönség köréből, az előadásokhoz 19 hozzászólás hangzott el. Az előterjesztések és javaslatok beható megvitatása és mérlegelése alapján az alábbi határozati javaslatok születtek : I. A budapesti hévízforrások és mélyfúrások hozama, hőmérséklete és oldott anyagtartalma csökkenőben van. II. A nagyobbarányú csökkenés ideje gyakorlatilag egybeesik a karsztos kőzetekbe lemélyített fúrások számának, valamint a vízkivétel mérvének növekedésével, amint azt az immár két évtized óta végzett folyamatos mérések tanúsítják. III. A termálvíz mennyiségi, minőségi romlásának és gyógyhatása csökkenésének oka, a túlzott igénybevételben keresendő. IV. Ha a megindult folyamatot — a gyógyulást kereső dolgozók és Budapest fürdőváros jóhíre érdekében — meg kívánjuk állítani, akkor intézményesen gondoskodni kell a vízkivétel szabályozásáról, új vízkivételi helyek létesítésének megszigorításáról. V. A termálvízzel való liőgazdálkodás számszerű ellenőrzése azt mutatta, hogy ez már most sem gazdaságos a népgazdaság egésze szempontjából, tehát oda kell hatni, hogy a gyógytermálvizeknek fűtési, illetve háztartási melegvízellátás céljára való igénybevétele fokozatosan megszüntessék, és azok elsősorban gyógycélokra vétessenek igénybe. VI. Az Ankét a vázolt célkitűzések elérése érdekében, a következő részfeladatok megoldását tartja szükségesnek. 1. A veszélyeztetett termálvizek védelme érdekében az eddigieknél fokozottabb mértékben érvényt kell szerezni a fennálló vízjogi törvényeknek és rendeleteknek, az érdekelt hatóságok és intézmények összefogását biztosító egységes irányítás mellett. 2. A budapesti termálgyógyvizek hidrogeológiai védőterülete a jelenlegi állapotot figyelembevéve, felülvizsgálandó és határozatra emelendő. Szükséges ezzel kapcsolatosan belső (bakteriológiai) védőterület kijelölése is. 3. A természetes és mesterséges vízfeltárások műszaki és hidrogeológiai állapota újra felmérendő, és további vizsgálatokkal folyamatosan ellenőrizendő. Ezzel kapcsolatosan további kémiai vizsgálatokat is kell végezni. A vizsgálatoknak ki kell terjednie a korrózió és hidrodinamikai problémák megoldására is. Mindezek elvégzéséhez a műszaki, személyi és anyagi feltételeket biztosítani kell. 4. A termálvizek jelenleg is meglevő országos megfigyelő szolgálatát (OBKI) ki kell bővíteni, feladatának megfelelő mértékben. Az általuk tapasztalt hiányosságok kiküszöböléséről az illetékes hatóságok (KÖJÁL, VÍZIG) gondoskodjanak. 5. A vízművek célirányos fejlesztésével gondoskodni kell arról, hogy ezek a jövőben ne kényszerüljenek a termálvizeket igénybevenni. 6. Nyerjen megállapítást a termálvíz népgazdasági ára, de ugyancsak nyerjen megállapítást a távfűtési forróvíz kalória ára is, figyelemmel ennek általában hulladékenergia jellegére [ és így nem alapszénáron), így a tervező mérnök összehasonlító népgazdasági számítást fog tudni végezni. 7. A csillebérci atomreaktor esetleges radioaktív szennyező hatására való tekintettel, a vizek folyamatos radioaktív vizsgálata és ellenőrzése kívánatos. Ember Károly „HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY" Főszerkesztő: Öllős Géza — Kiadja a Műszaki Könyvkiadó V., Bajcsy-Zsilinszky út 2. Telefon: 113—450 Felelős kiadó: Solt Sándor — Megjelent 1050 példányban 60-50982-689/2 - Kévai-nyomda, Budapest, V., Vadász-utca 16. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest, V., József nádor tér 1. Telefon: 180—850) és bármely postahivatalnál. Előfizetési díj: félévre 33.— Ft., egész évre 60.— Ft., egyes szám ára: 11.— Ft. Megjelenik kéthavonként. Csekkszámlaszám : egyéni 61,254, közületi 61,066 vagy átutalás a MNB 47. sz. folyószámlájára.
