Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)
1. szám - Rajczi Kálmán: Az optimális belvízlevezetőképesség országos átlagértékének meghatározása
77 Hidrológiai Közlöny 1960. 2. sz. BELVÍZRENDEZÉS Az optimális belvízlevezetőképesség országos átlagértékének meghatározása RAJCZI KÁLMÁN 1. Kárbecslés Belvízrendszereink vízvezetőképessége országos átlagban mintegy 20 l/sec km 2-ként. Ez a kiépítési fok nem elegendő. Az egyre intenzívebb száraz gazdálkodás, valamint az öntözés a belvízlevezető rendszerek fejlesztését igényli. A környező államokban mindenütt fokozottabb biztonságra törekszenek. Lengyelország a most kiépülő öblözeteiben és az NDK 100 l/sec km 2, sőt efeletti fajlagos vízszállítással számol. Tremészetesen e számértékek nem lehetnek mérvadók hazai öblözeteinkre, mert a belvizet kiváltó és a belvízelhárítás gazdaságosságát eldöntő körülmények nálunk mások, de tény, hogy a belvízlevezető rendszerek kapacitását mindenütt növelik. A növelés mértékét elsősorban ennek érdemességét célzó vizsgálatok határozzák meg. A fajlagos belvízmennyiséget meghatározó fizikai-földrajzi tényezők jóval lassabban változnak, mint a mentesítés érdemességét meghatározó gazdasági tényezők. A gazdasági tényezők vizsgálatára azonban nincs még véglegesen elfogadott eljárásunk, ezért az alábbiakban a kárértékek és a gazdasági jellemzők alapján kíséreljük meg a belvízlevezető képesség célszerű, országos átlagértékének meghatározását. E vizsgálatnál a belvízkárral sújtott területek terméskiesésére vonatkozó statisztikai adatokra támaszkodunk. Első lépésként a 100%-ban elpusztított vetésterület nagyságát állapítjuk meg. Kiinduló statisztikai adatok az alábbiak : _ 1. táblázat Időszak Bevetve évi [kh] Learatva évi [kh] Vízkártól 100%ban elpusztult vetés [kh] 1871—1875 14 204 888 14 121 118 1876—1880 15 922 304 15 516 366 — 1881—1885 428 8fi0 1886—1890 137 838 1891—1895 82 638 1896—1900 113 597 1901—1905 51 853 190B—1910 56 635 1911—1915 252 949 1916—1920 — 1921—1925 20 764 1926—1930 20 252 1931—1935 10 071) 1936—1940 85 690 1941—1943 m 21 527 1947 11 707 Ez az adatsor belvízkár számításra közvetlenül még nem használható. Egyrészt csökkenteni kell az árvíztől 100%-ban elpusztított vetésterületek nagyságával, másrészt az 1920. év előtti adatok a mai Magyarország területére redukálandók. Fent feltüntetett és 100%-ban pusztult vetésterületek évi területek, ezért Babos Zoltán „Árvízvédelmünk fejlesztésének időszerűsége" című tanulmányában (Vízügyi Közlemények 1953. II. 221. old.) kimutatott elöntések területeinél is a fenti 5 éves időszakoknak megfelelő évi átlagok állapítandók meg. Mivel a vetésterületeken történt pusztulást vizsgáljuk, Babos adataiból csak a szántó területekre vonatkozók jöhetnek számításba. Ezek az alábbiak : 2. táblázat Évi kh Évi kh 1871—1875 14 400 1911—1915 4,040 1876—1880 110 500 1916—1920 Nincs adat 1881—1885 52 300 1921—1925 3 980 1886—1890 102 400 1926—1930 715 1891—1895 25 000 1931—1935 2 980 1896—1900 13 800 1936—1940 9 190 1901—1905 Nem volt árvíz 1941—1943 3 000 1906—1910 1 440 1947 35 000 Nem kétséges, hogy e területeknek csak bizonyos hányadán következett be 100%-os vetéspusztulás. E törtrészt becsléssel az alábbi módon határozhatjuk meg : Hosszabb időszak kárainak vizsgálata azt bizonyítja, hogy a belvizek alá került összterületen átlagban 50%-os terméskár következik be. Pl. az 1940—41—42. években 3,8 millió kh-on 15 millió q búzával egyenértékű kár történt, ami az akkori országos 7,9 q/kh termésátlaggal számolva, 50%-os kárnak felel meg. Több időszak kárainak vizsgálatából általánosítható az is, hogy a mezőgazdaságot az elborítás 25%-án éri 100%-os vetéskár, míg az elborítás 75%-án részleges kár következik be. Pl. a volt Duna-Tisza-völgyi társulatok jelentései szerint 1931—35-ig 420 600 kh elborítás és 47 000 kh volt a teljes vetésterület pusztulás, ami az elborítás 11,2%-a, 1936—40. évek között 1 810 000 kh-ból 449 500 kh pusztult el, ami 24,8%. Hosszabb idejű átlagolásnál pl. az 1932—41. évekbeb évi átlagban 127 872 kh elborítás és 30 572 kh 100%-os vetés pusztulás volt, ami 23,9%nak felel meg. 1941-ben 494 616 kh-ból (csak a Duna-Tisza-völgyi társulatok területén) 143 200 kh a pusztulás, ami 29%. Fenti százalékos értékek súlyozott átlaga 24,7%, felkerekítve 25%. Figyelembe veendő kárértékek tehát az alábbiak : Elborítás 25" J,-án 100 %-os kár, az egész területen 25%-ot, Elborítás 75%-án 33,3 %-os kár, az egész területen 25%-ot, Elterítés 100%-án a kár 50%-t tesz ki.
