Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)
6. szám - Berczik Árpád: Egy sajátos föld alatti élőhely állatvilágáról
Bérezik A.: Egy sajátos föld alatti élőhely állatvilágáról Hidrológiai Közlöny 1960 6. sz. 517 Dipterák (Chironomidae). A faj nagyszámban talált lárvái Magyarországon itt kerültek először elő. Kifejezetten talajlakók lévén a környező talajrétegekből kerülhettek be. Dipterák (Psychodidae). Ezek a máskülönben lassan folyó vagy állóvízben előforduló lárvák feltehetően behurcolással kerültek a földalatti üregbe. Néhány ökológiai megjegyzés A továbbiakban még az üregek ökológiai viszonyaival és a fauna kialakulásának kérdéseivel kell foglalkoznunk. Mindenekelőtt rögzítenünk kell, hogy a vizsgált földalatti munkahelyek környezettani szempontból milyen lényeges vonásokban hasonlítanak és miben térnek el egy valódi (természetes) barlangi élőhelytől. Feltétlenül hasonlóságot jelent a nagyjából állandó léghőmérséklet (12—13 C°), az egyenletes hőmérsékletű földalatti vizek jelenléte és a levegő viszonylag nagy páratartalma (a relatív nedvesség sok mérés alapján 92—98%-os), valamint az üregek földfelszíntől számított '35—40 m mély fekvése. Eltér a valódi barlangoktól elsősorban a vizsgált üregek kora. Nem vitás, hogy a vizsgálatunk idején 1—2 éves földalatti munkahelyek kora semmiféle barlangéval sem mérhető össze. Eltérőek továbbá a valódi barlangi élőhelytől a fényviszonyok. Vizsgálatunk idején a munkahelyek sok szakaszán hosszabbrövidebb ideig volt villanyvilágítás. Bármily gyér is ez, mégis jelentős, hiszen jól tudjuk különféle barlangbiológiai megfigyelésekből, hogy vannak bizonyos barlangokban élő alsóbbrendű növények, melyek minimális (és rendszertelenül kapott) fénymennyiségek felhasználásával is képesek már fotoszintézissel létüket biztosítani, gazdagítva ily módon a barlangi állatvilág élelemforrásait. A másik igen nagy eltérést a valódi barlangi viszonyokhoz képest az üregeket teljesen kibélelő, vastag betonfal képviseli. Meg kell említeni azt is, hogy a levegő állandó gázos szennyezettsége (kénhidrogén stb.) néhány helyen szintén befolyásolhatja az állati élet létfeltételeinek alakulását. Végül, de nem utolsó sorban figyelembe veendő az a különbség is, hogy a vizsgált földalatti munkahelyek üregét bélelő betör mögött túlnyomó többségben nem a tipikus barlangoknál megszokott mészkőféleségeket, hanem különféle — főképpen üledékes - kőzeteket (agyag, márga, homok stb.) találunk. A környezet vázlatos jellemzését kiegészíthetjük azzal, hogy az itt megvizsgált földalatti vizek pH értéke 6,5 és 8,4 között volt, a beszivárgó víz oldott 0 2 tartalma pedig 2—9 mg között mozgott. (Kővári György munkatársnak, a Földalatti Vasút Vállalat vegyészének adatai alapján.) Térjünk ki még röviden a vizsgált mesterséges üregek benépesülésének, a fauna kialakulásának lehetséges módjaira. Ez — amint a fenti ökológiai összehasonlításból is láthatjuk - időben és bizonyos vonatkozásban térben is erősen korlátozott. A rövid ideje létesült mesterséges üregek benépesülésére szinte alig állt rendelkezésre idő, ami a körvonalakban kirajzolódó szegényes faunaképre feltétlenül rányomta bélyegét. A benépesülés két irányból lehetséges: a felszínre vezető aknákon keresztül és — jórészt erősen korlátozott mértékben — a kőzettömegek feíől. A felszín felőli bevándorlás és behureolás közül itt az utóbbi lehetőség jelentősebb ; az aknák építési módja és berendezése ugyanis a bevándorlásnak kevésbé kedvez, míg az építéssel járó óriási forgalom, anyagok bevitele stb. a behurcolást igen intenzívvé teszi. A kőzettömeg felőli benépesülés szempontjából az üregek falának három típusát választhatjuk szét : az első a homlokfalak fejtés alatt álló része, ahol a kőzet — hasonlóan a valódi barlangokhoz — közvetlenül érintkezik az üreggel. Ebből az irányból tehát a benépesülés lényegében zavartalan ul mehet végbe. A második típust azok a betonozott falrészletek képviselik, melyeken a szigetelési munka még nem fejeződött be, s amelyen ezért még kisebb-nagyobb vízszivárgások jelentkeznek a kőzettömeg felől. E helyeken a vizek útján még igen sok állati szervezet találhat utat az üreg felé. A harmadik faltípus a végletesen szigetelt betonfalak típusa, melyek az üreg és a kőzet között már minden összeköttetést elrekesztenek, ahol tehát a kőzet felőli bevándorlás teljesen lehetetlen. Befejezésül néhány szót e sajátos élőhely faunájának várható jövőjére vonatkozóan. A folytatódó szigetelési munkálatokkal, injektálással, betonozással, anyagmozgatással állandóan változnak — éspedig romlanak — az állatok életkörülményei ; ezért nem tekinthetők megállapodottnak a vizsgált helyek faunái sem. Nem tudjuk tehát, hogy az általunk megismert pillanatnyi kép az itteni faunaváltozásokat tekintve egy mennyire gazdag vagy szegény állapotot tárt elénk. Annyi azonban bizonyos, hogy a végül is kialakuló helyzet, a kőzet felé teljesen zárt, száraz beton alagutak nyújtotta életkörülmények teljesen ki fogják szorítani, a fentiekben vázlatosan ismertetett állatvilágot. IRODALOM 1. Balazuc, Dresco, Henrot, Négre : Biologie des earriéres souterraines de la region parisienne. Vie et milieu II. Paris. 1951. 2. Bérezik .!.. Ein bemerkenswerter Fund der Larve von Euphuonocladius aquatilis Goetgh. (Chironomidae) aus Ungarn. Opusc. Zool. Hung. Tom. IV. fasc. I. 1960. 15. Dudich E. : Az Aggteleki barlang állatvilágának élelomforrásai. Állat!. Köziéin. 27. évf. I—2. sz. 1930. O >KHBOTHUM MMPE OÜHürO CBOEOEPA3HOrO MECTOPOWflEHHH lJp. A. EeptiuK KaH^. ÖHOJiorHHecKHx HayK. ABTOP, BMecTe c MuiTBaHow AnApauiti n .Ilbep/ieM KopTeC IlMt'JI B03MO>KHOCTb B 1Ü55-OM 1'OflY IipOBt'fleHIIH OpiieHTIipOBOMHblX rHApOJIOrHMeCKHX M (J)ayHHCTHMeCKIIX iiccjieAOBaHim B MeTwpex MecTax crpojnuerocH MCTpo b By;taneriiTe. Coöiipajmcb ,ianHbie B 46 nyHKTax 10-u paanbix MCCT cooiipamifl (maÖA. 1.), 113 KOTQpbix 18 .\iarepnajioB 0Ka3a;inch CTepujibHbiMH. MIICJIO HaHAt'HHbix poaoB : 33. CnncoK poaob npíiBeáeH B maöit. 2. c yi<a3aHiieM rana MCCTOPOMÍACHHH.
