Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

1. szám - Zalán Béla: Vízmennyiség-mérés a hálózati veszteség tükrében

Zalán B.: Vízmennyiség mérés a hálózati veszteség tükrében Hidrológiai Közlöny 1960. 1. sz. 51 • Atl\ \ j-Indukciós műszerek (régi) / » \ /-Vízmennyiséggelsúlyozott / iO SO Skála értékei f%J 6. ábra. Higanyúszós differenciál-manométerek hibagörbéi <t>ue.; 6. Kpuebie OUIUÖKU du(fi<pepemiuaA-MaHOMempoe c pmymHoü noriAaeKoü Abb. 6. Fehlerkurven für Differentialmanometer mit Quecksilbersehwimmer A

h = a szűkítőnyílások előtt szükséges egyenes csőszakaszok nem szabvány szerinti hosszából származó mérési pontatlanság [i %], A

6 = a termelt vízmennyiség mérésében résztvevő összes higanyúszós differenciál manométerek vízmennyiséggel súlyozott hibái és leolvasási hibák [

± „ A

7 — a szűkítőnyílások pontatlan szereléséből és a relatív csőérdességből származó hibák %]• Az eddigi értékelésünk csak a szűkítőnyílásos mérőberendezésekre vonatkozott. Ezek természetesen olyan túlsúlyban szerepelnek az egyéb mérőkkel szemben, hogy a kis telepek esetleges mérési pontatlansága észrevehetően már nem változtatja meg a 7. ábrán felrajzolt hibakorlátot. Mindenesetre vizsgáljuk meg ezek — már a fogyasztói vízmennyiségmérés céljaira is felhasználható — mérőberendezéseit is. Az elkövethető hibákat most már a fogyasztó szemszögéből is bíráljuk. Kis termelő telepeknél elsősorban Woltmann szárnykerekes mérőket alkalmaznak, melyek nyomásveszteség görbéjét az 1. ábrán láthatjuk. A veszeteség-görbe az m = 0,3 szőkítési viszonyszámú Venturi-mérő görbéje fölött helyezkedik el, vagyis veszteségek szempontjából azzal közel megegyezik. Sőt ha olyan Venturi-mérővel hasonlítjuk össze, melynek szőkítési viszonyszáma TO < 0,3, akkor a Woltmann-mérő esetleg kisebb nyomásveszteséget okoz, mint a Venturi-mérő. Ha pedig a mérőperemmel hasonlítjuk össze, akkor megállapíthatjuk, hogy a Woltmann-mérő veszteségei lényegesen kisebbek annál. A Woltmann-mérők hibáit a szakirodalom i 2—3%ban állapítja meg, de ha előttük is biztosítani tudjuk a zavarmentes vízáramlást, akkor a hiba i 2% alá hozható. Ez természetesen bizonyos határok között értendő, melyet a megengedhető terhelés (átfolyt vízmennyiség) százalékában szoktak kifejezni. A különböző gyártmányoknál és a különböző átmérőjű mérőknél megengedhető vízsebesség 2,10—2,30 m/sec között változik. A mérési alsóhatár ennek 12%-a. A mérő megválasztásánál figyelemmel kell lenni a terhelés határaira. A megengedhető maximális sebességeknél nagyobb sebességek esetén gyakori eset, hogy a gyorsan forgó szárnykerék berezeg, ami a mérésben ugrásszerű ,,—" előjelű hibát okoz és ilyen huzamosabb terhelési állapot a mérő gyors meghibásodásához vezet. Ez a körülmény a hálózati veszteség szempontjából is lényeges, mert a nagy vízfogyasztók sok helyen Woltmann-mérőn keresztül kapják a vizet. A Woltmann-mérőnek, mint gépházi fővízmérőnek előnye a kis nyomásveszteség és a viszonylag széles mérési határ. 0 200 mm-es Woltmann-mérőnél ez azt jelenti, hogy 31—260 m

3/ó teljesítményig, az előírt pontossággal méri az átfolyt vízmennyiséget. Gépházaknál ez bőven elegendő, de ha mint fogyasztói mérőt vizsgáljuk, meg kell állapítanunk, hogy az alsó határ, a 31 m

3/ó igen nagy vízmennyiség, mely alatt a mérés pontossága rohamosan csökkenve negatív irányba hajlik át és 6—8 m

3/ó teljesítmény mellett leáll (8. ábra). A Woltmann-mérők ellenőrzéséről, illetve hitelesítéséről csak annyit említünk meg, hogy a használat közben meghibásodott mérőket megjavítják, a hitelesítő padokon átengedik rajtuk az előírt vízmennyiséget és a mérő beszabályozásával a hibagörbét a megengedett hibahatárok közé állítják. A hibagörbe alakját a szabályozás nem változtatja meg, csak feljebb vagy lejjebb viszi. Ebből az is látható, hogy a szabályozást nem szabad mínusz hibával befejezni, mert használat közben a mérők kopása érzéketlenedéshez vezet, mely ugyancsak a mínusz hibák megnövekedésében jelentkezik. A mérők negatív irányú hibáinak megnövekedése viszont a hálózati veszteség növekedését vonja maga után. Ezek után az általánosan használt fogyasztói mérőlc tulajdonságait vizsgáljuk meg. E mérők nyomásveszteségeinek arányát jól láthatjuk az 1. ábrán, ahol egy ,,Optima" típusú mérő veszteségeit rajzoltuk fel. A többi hasonló rendszerű, de különböző gyártmányú mérők veszteséggörbéi több-kevesebb változással hasonlóak. A hibagörbéjét a 8. ábrán láthatjuk. Itt jellemző a 7. ábra. Az üzem összes víztermelésére vonatkozó hibagörbék <t>ue. 7. Kpueue OUIUÖKU ÖAH cyMMapnoü npou3eodumeAbnocmu cmaHifuu no eodocHaőiiceHUiv Abb. 7. Fehlerkurven für die Gesamtproduktion des Betriebes