Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

6. szám - Rónai András: Vízföldtani tanulmány a Kisalföldről

Rónai 'A.: Vízföldtani tanulmány a Kisalföldről Hidrológiai Közlöny Í960. 6. sz. 479 A hegylábi területeken a talajvízszint játéka hasonlít a folyómenti k utaké bari mutatkozóhoz. Ez természetes, mert a hegylábi kutak gyorsan megérzik a csapadékhatást, éppúgy, mint a folyók és a folyómenti kutak. Sőt a hegylábi kutak vízszintingadozása a folyómentiekénél élénkebb lehet. Természetesen a hegylábakon fordulhat elő a legtöbbféle helyi módosító körülmény : a domborzati helyzet, a vízgyűjtő terület domborzata, a felszín áteresztőképessége, a vízvezető réteg mélysége, csapadékárnyék, hőmérsékleti kölünbségek, szélviszonyok stb. Éppen ezért a hegylábi talajvízjárásnak olyan „típusai" nem is alakulnak ki, mint amilyeneket a medence egyes területrészein találunk. A medencében éppen azért alakulnak ki a vízjárásnak „típusai", mert a helyi tényezők helyi időjárás, finom relief — eltörpülnek jelentőségben a földtani viszonyok mellett, amelyek nagyobb egységbe fogják össze a területet. Még a folyóvizek helyi hatása is aránylag keskeny zónában érvényesül. A medence területén, nemcsak a mélyebb rétegekben, hanem a felszín közelében is, a víz úgy viselkedik, ahogy azt az egész laza feltöltésű medencében érvényesülő erők megszabják. Ezek az erők elsősorban a folyóvízi üledékkel feltöltött medence mélységétől függenek, illetve attól, hogy a medencébe leszivárgó víz a peremekről milyen mélyen kerül be, milyen nyomás alá jut s a mélységben fokozódó nyomás a vízvezető és vízzáró rétegek labirintusában elhelyezkedő vízben hogyan oszlik el. A hegyeken, dombperemeken a talajvíz helyzete mindig egyéni, egy vagy több kút adatából általánosítani nem lehet. A medencében általános törvények szabják meg a víz helyzetét nagyobb területeken és a kutakban feltárt víz mindenütt azoknak engedelmeskedik. A negyedkori medence vizének vegyi tulajdonságaival kell még foglalkozni, amennyire azt az eddig végzett vízmintaelemzések eredményei megengedik. A legfelső talajvízrétegből, amit az ásott kutak tárnak fel, 120 vízelemzésünk van arról a területről, amelyet eddigi térképeinken bemutattunk. A fúrt artézi kutak vízéről valmivel kevesebb és részben hiányosabb elemzésünk áll rendelkezésre. A negyedkori folyóvízi rétegek vize kalciuinhidrogénkarbonátos híg oldat. A kalcium mellett a magnéziumionok súlyaránya jelentős benne és magas a vastartalom. Ahol jó az érintkezés a pannóniai rétegekkel, ott megemelkedik néha a nátrium aránya, de magának a pannóniai rétegsornak vize is a fúrásokkal elért rétegekben nagyobbára kalciumhidrogénkarbonátos. Az oldott sók összes súlya a vízben mindenütt kicsiny, általában az 500 mg/l alatt marad. A mélységi vizek egységes típusúaknak látszanak az egész negyedkori medencében. A talajvíz, a legfelső vízadó réteg vize, is hasonlít oldatainak kémiai jellegében a mélyebb rétegek vízéhez. A kavicsban álló víz nem sok anyagot tud kioldani az anvakőzetből, legfeljebb vasassága növekszik a felszínhez közelebb. Ott azonban, ahol a kavicsrétegekre a felszínen iszap vagy agyag borul és a talajvíz ebbe betud hatolni, egyszerre megváltozik vegyi jellege a felszín közelében. A finomabb szemcséjű és több oldható anyagot tartalmazó kőzetekből a víz különböző sókat old ki. A sókban való gazdagodás leginkább abban a szintben áll elő, ahol a talajvíztükör évszakos ingadozását végzi. Itt a hőmérséklet is erősen ingadozik naponta is, évszakosan is. Nyáron erős a bepárlódás, a talaj szemcséin az elpárolgó víz otthagyja sóinak egy részét. Ebben a szintben keletkeznek a konkréciós rétegek. A talaj víztükör feletti rétegekben lefele haladó kilúgozás érvényesül. Kavicsterületeken, ha a talaj víztükör közel van a felszínhez, a csapadékvíz könnyen lejuthat a talajvízhez és hígítja azt. Ezért a magas talaj vizű kavicsfelszíneken a talajvíz igen híg oldat, hasonlít a folyók vízéhez. A Kisalföldön a folyóvízi rétegsor mélyebb és magasabb rétegeinek vizében kémiai szempontból nem sok különbséget találunk. Ennek oka főleg az, hogy a víz túlnyomóan kavicsban van és a felszínközeli bepárlódási-zóna anyaga is, továbbá a felszínnek anyaga is kavics. A Nagyalföldön, ahol a felszínen és a felszín alatt finom homok, agyag és iszap található, a felszín alatti első vízadó réteg vize igen erősen különbözik a mélyebb rétegek vízétől. A bepárlódási szint, a talajvíz ingadozási szintje közelében a víz oldott sótartalma a Nagyalföldön felemelkedik 5000—10 000 mg/l-re, sőt nem kevés esetben ennél is magasabbra. Ugyanakkor a mélyebb negyedkori rétegek vize 1— 2000 mg/l oldott anyagot tartalmaz. A Kisalföldön ilyen különbségek nincsenek. A talajvíz csak ott tér el vegyi jellegében a mélyebb folyóvízi rétegek vízétől, ahol a felszínt finomabb szemcséjű, jobban oldható anyagok fedik pár méter vastagságban. Ilyen helyeken feldúsul a talajvíz nátrium- és magnéziumtartalma, emelkedik a szulfáttartalom. E helyeken egymás szomszédságában igen különböző oldott sótartalmú vizek lehetnek. Ez azt bizonyítja, hogy a felszíil közelében lapos területen számbavehető horizontális áramlás nincs még a jó áteresztőképességű kőzetekben sem. Ugyanakkor a mélyebb de még folyóvízi eredetű — vízadó rétegek vizének egyveretűsége többszáz méteren keresztül annak a bizonyítéka, hogy ezek a vizek egymással érintkeznek, cserélődnek. Vagyis alulról felfelé mozgás, keveredés van. A kisalföldi artézi vizek keménysége általában 10 15 német keménységi fok körül jár. A legkeményebb vizek 20—25 fokosak, a leglágyabbak 7 -8 fokosak. A legfelső talajvíz keménysége valamivel magasabb, általában 15—20 német fok, az értékek itt 6 és 74 között mozognak, de a felső határt csak a városok — nyilván szennyezett — vize éri el. A lúgossági érték 5—6 ml n.HCL/liter a talajvíznél és mélyebb pleisztocén rétegvizeknél egyaránt. A szélső érték 1,6 és 10,4. A keménységi és vasassági értékek területi elrendeződéséről nehéz térképet adni, mert bár az eltérés az egyes vízminták között nem nagy, a kis különbségek nagyon szétszórtan jelentkeznek, és nem mutatnak területi rendet. A talajvíz esetében 54 és 18 fokos, 30 és 9 fokos, 9 és 68 német fokos keménységű vizet gyakorta találunk egymás szomszédságában különösen városokban, ahol a