Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

6. szám - Rónai András: Vízföldtani tanulmány a Kisalföldről

Hidrológiai Közlöny 1960. 5. sz. 4^7 HIDROGEOLÓGIA Vízföldtani tanulmány a Kisalföldről RÓNAI ANDRÁS Magyar Állatni Földtani intézet, Budapest A Kisalföld az ország egyik legjelentősebb víztároló medencéje. A felszín közelében ilyen nagyterjedelmű és vastagságú, sok vizet tároló durva kavicsréteg máshol nincsen. A Dunavölgyben Budapest és Mohács között az átlagos kavicsvastagság kisebb. A harmadidőszak végén és a negyedkorban megsüllyedt kisalföldi medence aljzatát nyugatról kb. a Rába vonaláig kristályos, onnan keletre mezozoos alaphegység alkotja. A pannóniai tenger üledékei nagy vastagságban bélelik ki a lesüllyedt alaphegység öbleit, és elvékonyodva nyúlnak ki nyugaton és keleten a siillyedék peremén a mai felszínre. Délen és északon a peremeket nem nagy vastagságban folyóvízi üledék, kavics-homok takarja. A medencében magában az általában agyagos képződményekből álló pannóniai alap felszínében árkok, mélyedések vannak s ezeket a mai felszínig negyedkori kavics, homok és iszap tölti ki. Ezek a folyóvízi rétegek váltakozóan települnek egymásra a helyüket változtató folyók ós a több ütemben történt süllyedés helye és menete szerint. De vannak olyan állandóan és gyors ütemben süllyedő részei a medencének, ahová mindig durva, anyagot szállítottak a folyók ós a több száz méter vastag negyedkori rétegsorban iszap, vagy agyag közbetelepülés alig van. Másutt viszont a különböző szemcsenagyságú és áteresztőképességű rétegek sűrűn váltják egymást. 1. ábra. A Kisalföld magyarországi részének domborzata <t>ue. 7. Penbeip eemepcKOü nacmu KuuiaAbcpeMd Fig. 1. Topography of the Hungárián part of the Kisalföld region A Kisalföld medencéjének eléli fele tartozik országunk területéhez. Felszínalatti viszonyait egynéhány mélyfúrásból és néhány száz artézik út fúrásadataiból ismerjük. A Kisalföld déli felének mai felszíne nem árulja el a medence mélyszerkezetét. A siillyedék mai domborzati tengelye Ny—K-i irányú. A Fertő tó déli végétől Győrig és Gönyüig kiegyenlített mély térszín húzódik 70 km hosszúságban s ezen a hosszon e mélyföldnek általános lejtése alig tesz ki 5 m-t. Nyugaton és keleten az Alpok, ill. a Bakony hegység határolják az alföldet, délen magas kavicsteraszok és a meg nem süllyedt pannóniai térszín, észak-nyugaton ugyancsak a magas pannóniai perem és rajta ülő kavicsterasz (Pándorfi-plató). Északon a Dunán át folytatódik az alföld a szlovákiai síkság felé, de a Csallóköz és Szigetköz nagy jelenkori törmelékkúpja kiemelkedik az alacsony déli és északi mélyföldek között s így a déli alföldrésznek északon is domborzati határa van. Az öreg Duna magasabb szinten folyik, mint a Mosoni Duna és a Mosoni Duna magasabban, mint a déli Kisalföld tengelyében a Rábca (1. ábra). Míg domborzati tekintetben a déli Kisalföld Ny—K-i irányú siillyedék, addig szerkezeti tekintetben jelentősebbek azok az ÉK—DNy-i törések, amelyek egyrészt a Kiskárpátok, másrészt a Bakony hegység csapásának irányában a medence nyugati és keleti szerkezeti határát kijelölik. Az alaphegység közöttük többezer méter mélységbe süllyedt és a mélyedést nagyrészt kitöltő pannóniai rétegek vastagsága eléri a 3000 métert. A fő törésekhez közel merőlegesen fut északnyugaton a pándorfi-plató déli határát kijelölő tektonikus irány. A pannóniai térszín későbbi megsüllyedése is a fő elmozdulási övek mentén történt, de ebben az időben újabb szerkezeti irány is jelentkezett két Ny—K-i tengely mentén. Egyik a déli medencerész mai mélységvonalától délre húzódik Nagycenk—Kapuvár—Csorna—Rábapatona irányában. A másik a mai mély vonaltól északra halad Mosonszentpéter—Lébény—Győr irányában. Valószínű, hogy további szerkezeti mozgások is tagolták a területet s ezek folytán a pannóniai felszín különböző mélységbe stilylyedt. Az agyagos felsőpannóniai rétegek fölött felsőpliocén és pleisztocén folyami rétegek települnek. Ezek között a határt megvonni az eddigi fúrásadatok alapján nagyon nehéz. De a pannóniai tengeri rétegsortól a folyami rétegsor világosan és biztonsággal elválasztható. Vízföldtani szempontból ennek az üledékképződési határnak van döntő jelentősége különösen ott, ahol a kaviccsal induló folyóvízi rétegsorban nagykiterje-