Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

6. szám - Egyetemi oktatási reform és a vízépítő mérnöki Szakosztályi ügyek

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 40. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 437—528 oldal Budapest, 1960. december t Egyetemi oktatási reform < Századunk szellemi és gyakorlati téren több fejlődést jelent, mint a kultúrtörténetem összes előző korszakai. Az előző időszakok legtöbbjére az egyénből kiinduló és oda visszatérő változások a jellemzők. A felvilágosodás, a francia forradalom volt a közeli múltban az a kor, amikor az ember egyénileg felszabadult az évszázados hagyományok, az értelmet, a szellemet korlátozó előítéletektől és az emberi társadalom érdeke, a közösség gondolata a szó nemes értelmében előtérbe nyomult. A felvilágosodás kora után a szellemileg felszabadult egyén szellemi és gondolati szabadsága, ill. annak hirdetése lépett előtérbe. Ebben az elméletben és nevelési rendszerben változást a marxi-lenini tanok elterjedése jelentett. E tanok nem az egyén, hanem a dolgozók szellemi és politikai felszabadítását hirdették. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom változást hozott e téren is. Győzelme után érvényre juttatja a marxi-lenini tanítást. Nálunk változást a fordulat éve hozott. A kapitalista uralmat szocializmus építése váltotta fel. Megváltozott a társadalom gazdasági alapja (államosítás stb.). Társadalmunk gazdasági alapjának ilyen megváltozásával a felépítmény — amelynek a nevelés, a tudomány is egyik összetevője — is meg kell hogy változzon. így a nevelés területén előtérbe kerül a kollektív, közösségi nevelés, amelynek a célja: jó közösségi ember nevelése, — olyan emberé, aki nemcsak a saját érdekeit, az egyéni érvényesülését tartja szem előtt. A társadalom ilyen nagy változásával — a nevelés mellett — természetesen az oktatásnak is meg kell változnia. Hiszen a nagy társadalmi változások lehetővé tették az ugrásszerű technikai fejlődést. Nagy léptekkel haladt előre a világ megismerése (pl. holdrakéta stb.). Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között nem maradhat az oktatás sem a régi, sem anyaga, sem módszerel tekintetében. Ilyen körülmények között világosan kell látnunk, hogy nem lehet a régi oktatási módszerekkel az új értelmiséget kiképezni. Szándékosan csak oktatást említünk, mert a régi iskolák, főleg az egyetemek, csak oktattak, de nem neveltek, régen ezek feladata a múlt ismereteinek a puszta átadására szorítkozott. * A cikk vitaindító jellegű és egyéni véleményt fejez ki. 5 a vízépítő mérnöki szak* Ez az oktatás pedig deduktív jellegű volt, azaz egyes eseteket megfigyelve, jutott el az egyénhez. Ennek az új oktatási rendnek egyik legfontosabb alapvonása az indukció, azaz az egészből sok-sok részletből vonja le a tanulságokat és következtet az egyes részletekre. Az egyetemek régi oktatásában kétségtelen, hogy az elmélet kiterjedésben és mélységben uralkodott és a gyakorlat csak kiegészítette, alátámasztotta az elméletet. Új oktatási rendszerünkben az elmélet mellett azonban a gyakorlatnak is méltó helyet kell juttatni már. Kétségtelen, hogy egy ilyen reform részleteiben sokkal több nehézség elé állítja a végrehajtóit, mint az előző oktatási rend. Itt mindenekelőtt fel kell mérni, hogy egy-egy szakon mihez kell érteni és ehhez kell gondosan összeválogatni a példákat és sok esetben ezekből kell eljutni az elmélethez. A mi feladatunk a vízépítő mérnökök új kiképzési rendjének részleteit vázolni a módok megjelölésével. E vonatkozásban szerencsés helyzetben vagyunk, mert a vízrendezés és a vízhasznosítás olyan alkotásait hajtották végre elődeink, melyek példák határainkon túl is. A folyószabályozás, árvízvédelem, belvízrendezés, öntözés, a legkülönfélébb vízfeltárási eljárások, a vízminőség okainak felderítése, az öntözés, a víz összetételének befolyásolása, a szennyvizek kezelése terén kiforrott-kidolgozott hazai eljárások közismertek. A vízerőművek létesítése terén is vannak sikereink. A felsorolt esetekben a vízépítő mérnököknek ismerni kell a létesítési módokat. Ehhez ezek helyszínen való szemlélete és az üzemelés, kivitelezés megismerése szükséges. Meghatározott idő eltelte után pedig tapasztalt oktató foglalja össze a törvényszerűségeket, azokat a számítási eljárásokat, melyek egyrészt a kivitelt lehetővé tették és melyek a működés, a végrehajtás alkalmával érvényes számításoknak bizonyultak, vagy módosultak. ( Ennek az oktatási módszernek a szigorú keresztülvitele igen sok nehézséget jelent az oktatóknak. A legfontosabb tételek igazolására minden esetben példákat kell keresni a gyc.korlatban. Az új oktatási renddel kapcsolatban a szakosítás lehetőségét és módját is alapos vizsgálat tárgyává kell még tenni. Az előbbieket figyelembe véve, célszerű lenne visszatérni az egyetemi oktatás terén a szakosításhoz. Tehát az „általános