Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

5. szám - Sárosi L.: Bentonitos vízelzárási eredmények helyszínen előkészített anyaggal

432 Hidrológiai Közlöny 1960. 5. sz. Sárosi L.: Bentonitos vízelzárási eredmények Ezek az eredmények a nyers-bentonitok előnyös viselkedését mutatják a szárított-őrölt bentonit féleségekkel szemben. Erről még egyszerű ülepítő vizsgálattal is meg lehet győződni. A 2. kép azonos bentonitból készült 3 %-os szuszpenziókat mutat, a B-jelű szárításos-őrléses, az A-jelű nyers állapotban nedves őrlés útján került előkészítésre. Barna és Gráf vizsgálatai ugyancsak kimutatták a bentonitok hőérzékenységét és rámutattak azokra az éles viszkozitásbeli különbségekre, amelyek a nyers és szárított bentonit diszperziói között mutatkoznak. A vizsgálatok szerint nemcsak az erős hőkezelés okoz minőségromlást, de az enyhe hőkezeléssel is arányos a vizkozitás csökkenése. 2. kép. Szuszpenziók ülepedése : M] biinyanedvea bentonit [B] szárított őrölt-bentonit Oomo 2. OmjiootceHue oycnencuü : (A) maxTOBJiaHCHbiH öeHTOHHT, (B) npocyiueHHbiií, noMoneHHbiü SeHTOHMT III. 2. Settling of suspensions : [A] pit-damp bentonite, [7i] dried ground bentonité Legújabban az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen a II. sz. Vízépítéstani Tanszéken folyó hőkezelésnélküli bentonit magasnyomású vízzárósági vizsgálatai azt mutatják, hogy 20 %-os bentonitszuszpenzióból készült 1—2 cm-es bentonit réteg 10—10 cm 22 mkg/liter munkával tömörített homokréteg között gyakorlatilag teljes vízzárást adott 9 atm nyomásnál is. A bányanedves bentonit felhasználási technológiája általában 10—30%-os bentonit szuszpenzió helyszíni elkészítésén alapszik. A bányából kikerülő megfelelő Ca bentonitot közvetlen a felhasználás helyére szállítják. Itt az építőiparban használatos, Koller-járatos habarcs-keverőben aprítják. Ez után a beépítési módtól és a szigetelési követelményektől függően esetenként más-más időben és módon történik a segédanyagok hozzáadása (báziscsere érdekében vegyi anyag, megfelelő szerkezet kialakítása érdekében homok stb.). Néhány bentonitos vízelzárási munka ismertetése A perkupái bányaüzem függő-aknájának víztelenítésénél ugyancsak eredményes volt a bányanedves bentonittal való injektálás. A téglafalazatú akna hézagain a —6 és —40 m-es szint között percenként 800 liter víz tört be. A vízbetörés — azonkívül, hogy állandó szivattyúzást tett szükségessé — akadályozta a bányaművelést és az akna falazatának állékonyságát is veszélyeztette. A befolyó talajvíz vegyelemzése magas szulfát tartalmat (1000—2000 mg/l) mutatott. Tartós vízzárás szempontjából a magas szulfáttartalmon kívül további nehézséget jelentett a közeli hegyi patakkal összefüggő erős talajvízáramlás. Először cementtel, majd cement-trasz keverékkel injektáltak, azonban sikertelenül. Ilyen előzmények után került sor a bentonit injektálására. A bentonit előkészítése és injektálása bányanedves technológiai alapon történt. Természetesen az áramló talajvíz nehézségeket okozott, de ezt sikerült áthidalni ; a bentonit besajtolást gyorsan kötő cement használatával egészítettük ki. A kőzet repedéseibe sajtolt gyorsan kötő cement megvédte a bentonitot az elsodrástól. A három napig tartó munka után a vízbetörés és a szivárgás gyakorlatilag megszűnt. A Budapesti Földalatti márgában épült egyik 5500 m

2 felületű szakaszának betonfalazatán át 500 l/perc hozamú víz folyt be az alagútba az építkezés befejezése után. A befolyó víz erősen agresszív volt, 450 mg/l szulfáton kívül agresszív C0

2-t is tartalmazott. A korrózióveszély megakadályozására és a szivattyúzási költségek csökkentésére injektálással kellett a vízbeszivárgásokat megszüntetni. Az első vízelzárási kísérletek cementbesajtolással történtek, ezek azonban nem jártak sikerrel, mert a haj szálrepedésekkel átszőtt kőzetbe a cementszemcsék nem hatoltak be, viszont a víz 0,1—0,3 mm széles repedéseken keresztül folyt. A sikertelen cementbesaj tolás után bányanedves bentonittal injektáltunk. Az eredmény rövid idő múlva megmutatkozott ; az injektált szakaszon a vízbeszivárgás megszűnt. A még megmaradt nedvesedés hozama olyan csekély volt, hogy a vízmennyiséget nem is lehetett már mérések útján kimutatni. A besajtolási nyomás 10—15 atm között változott. A munkát Hány Zm-2 typusú, sűrített levegő meghajtású szivattyúval végeztük. A helyszíni beépítettség miatt ügyelni kellett arra, hogy a felszínen káros emelkedések ne következzenek be az injektálás hatására ezért az injektáló szivattyút automatikus nyomásregisztráló (manográf) berendezéssel láttuk el, és a diagramok ból ellenőriztük a megengedett, legnagyobb nyomás betartását. Káros felszíni emelkedés nem következett be, felszíni kár nem keletkezett. A várpalotai M Il-es akna vízelzárási munkája 1958-ban szintén a bányanedves bentonittal történt. Az akna 120 méteres szakaszán 1200 l/perc víz folyt be és egyműszakos bányaüzemi szállítás biztosítása mellett 3 hónapos kétműszakos injek-