Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

5. szám - Juhász J.: A Balaton-felvidék vízbeszerzési lehetőségei

40(438 Hidrológiai Közlöny 1960. 5. sz. 390 l/min (Fig. 3). Drilled wells in addition to the springs are uneeonomical. The seeond territory lies between Balatonfüred and the Basin of Tapolca. Lower- and Central-Triassic dolomites prevail, but minor quantities of limestone alsó oceur. No appreciable springs emerge here. In filtrating waters supply Laké Balaton in the form of underground seepage. Numerous springs are known in the laké bed. For intereepting seepage waters underground eutoffs should be eonstrueted at points shown in Fig. 5. The main dolomité rangé Balatonfüred-Felsőörs constitutes the third territory. On the side facing the erosion base the aquifer is bounded by layers of CentralTriassic mari, which forces on its boundary almost the entire surplus water to the surface through springs. These, when developed in an up-to-date manner (Figs. 6., 7., 8., 9., 10), are likely to yield the discharges compiled in the summary. Juhász J.: A Balaton felvidék vízbeszerzési lehetőségei The vicinity of the Ferenc spring forms the fourth territory. Surplus water emerges through the group of springs to the surface (Fig. 11), and a yield of about 600 l/min can be expected from them. The surroundings of Pécsely-Vászoly constitute the fifth territory, where a bank of limestone — with a core of dolomité — intercepts the layers of mari. To the northwest this bank communicates through relatively thin mari layers with the BalatonfüredFelsőörs rangé. Surplus waters are again drained by springs, so that the annual water quantity that can be gained may not exceed the totál yield of the springs, namely Zádor spring : 1000 l/min (Fig. 12), Nagy spring (Fig. 13) 1200 l/min, provided the springs are developed by a few metre deep shafts. An aggregate water quantity of 15 800 l/min can be expected over the northeastern part of the Balaton Plateau. A Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Szövetség (ICID) IY. madridi kongresszusa Az 1950-ben New-Delhi-ben alakult Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Szövetség (International Commission on Irrigation and Drainage) negyedik kongresszusát Madridban 1960. május 31. és június 5. között tartotta. Magyar részről a kongresszuson a Földművelésügyi Minisztérium képviseletében dr. Petrasovits Imre, az OVF képviseletében e sorok írója vett részt. A kongresszuson 3 magyar tanulmány szerepelt. A kongresszus ünnepélyes megnyitóját, amelyen a Szövetség nemzetközi vezetősége teljes létszámban megjelent, május 1-én délelőtt tartották. A kongreszszusra bejegyzettek létszáma elérte a 800-at, amelynek mintegy fele volt külföldi, másik fele spanyol. A megnyitás után a Közmunkaügyi Minisztérium új épületében az ön/özőművek és rendszerek kiállítását néztük meg, amely igen hatásosan mutatta be az 1959ben Spanyolországban öntözhető 1,831,151 hektár területet, amelyet terv szerint 4,527,000 hektárra kívánnak 10 év alatt fejleszteni. Június 1-én a Szakszervezetek Székházának előadótermében a kongresszus első napirendi pontjának általános összefoglalóját Domingo Diaz Ambrona, a Spanyol Nemzeti Bizottság titkára tartotta. Az első kérdéscsoport a vízjárta és mocsaras területek megjavítása és mzr?ndezése volt. Az általános beszámoló és a hozzászólások elsősorban a tengerparti folyótorkolati lecsapolások módszereit fejtegették, figyelemmel a talajjavításra és a hasznosítás lehetőségeire. A tárgykörbe 39 tanulmány futott be, amelyeket Diaz Ambrona egyenként is méltatott. Délután Európa legnagyobb víztározócsoportjához, a Madridtól 110 km-re Keletre fekvő Entrepenas— Buendia vöigyzárógáthoz utaztunk. A tározók a Tajo számára 2462 millió m

3 vizet taroznak. Mindkét mű beton súlytámíal szelvényű. Június 2-án délelőtt a kongresszus második napirendi kérdését, a permetező öntözés és összehasonlítása más módszerekkel című tárgykört vitatták meg. Az összefoglaló beszámolót dr. Francesco Curato olasz küldött állította össze. A tárgykörben 26 tanulmány érkezett be. Jelenleg a világon 2,5 millió hektár permetező öntözőtelep van, amelynek mennyisége rohamosan növekszik Altalános megállapítás volt, hogy a permetező öntözés a legkorszerűbb mód, azonban alkalmazásának gazdaságossági határai vannak, amelyek országonként változók. Délután a növények öntözővíz és a talaj sótűrésa témakör általános beszámolóját 13 tanulmány alapján X

7. Kovda, szovjet professzor tartotta. Az öntözésnél használt vizet eredet és minőség szerint 9 csoportba osztotta. Megállapította, hogy az öntözhető víz minősége általában az öntözött terület talajminőségétől függ, de speciális esetben a talajvíz háztartásának és a természetes lefolyási viszonynak is függvénye. Általános szabályt adni a sótűrésre nem lehet. Június 3-án délelőtt az utolsó napirendi pont, a hosszanti árvédelmi töltések, mint árvédelmi módszer alkalmazása c. témakörbe érkezett 24 tanulmány öszszefoglalóját Henry C. C. Weinkauff, az Egyesült Államok Hadmérnöki Karának főmérnöke tartotta, összefoglalta az árvédelmi gátak előnyeit és hátrányait, valamint hatásukat a folyómederre és az árvizek lefolyására, megállapította az alkalmazás feltételeit. A négy napirendi ponton felül az előző kongreszszusok anyagának témaköréből 24 tanulmány futott be. A legérdemesebbnek látszik köztük az előregyártóit öntöző héjcsatornák spanyolországi típusait ismertető tanulmány. Június 4-én a kongresszus ünnepélyes záróülést tartott. Június 6-ával kezdődő tanulmányút első napján felkerestük az Alberche folyó San Jüan völgyzárógátját és az alsó szakaszon épült folyami duzzasztóművet, amelyeket a Tajói Vízrajzi Szövetség tart fenn. Megtekintettük a Spanyol Nemzeti Telepítési Intézet öntözőrendszerbeli új falvait, és a Tietar-folyón épült Rosarito völgyzárógátat, valamint öntözőrendszert. Június 7-én a felső Cuadiana műtárgyait, a Cijara völgyzárógátat és erőművet, valamint az épülő Orellana gátat látogattuk meg. Június S-án a Merida melletti alsó Guadianai öntözéseket, átemelő szivattyútelepet és a Montijo-i nagy folyami duzzasztóművet és folyami tározót látogattuk meg. Ezután az öntözőrendszer néhány új falvát mutatták be, ahonnan Sevillába tértünk. Június 9-én a Guadalquivir torkolati mocsárvidékének lecsapoló müveit, valamint építésüket, a Guadalcacin menti öntözéseket és folyóáthidaló önhordó csővezetékeket, majd az újonnan épült Bornos-víztározót néztük tneg a Jerez de la Frontéra város közelében. Június 10-én a Guadalquivir jobbparti mocsárvidékének lecsapolását, június 11-én az alsó Guadalquivir öntözőrendszereit és új telepített falvait, továbbá a Viar vidék öntözőrendszerét és az épülő Bambezar víztározót kerestük fel, majd június 12-én a La Mancha vidék kútból történő öntözéseit néztük meg. A tanulmányúttal kapcsolatban az alábbiakat érdemes kiemelni: Jellegzetes spanyol beton völgyzárógátakat mutattak be. Kutatási szempontból érdemes megemlíteni, hogy kedvezőtlen altalajviszonyoknál a gátak helyszíni ellenőrzésére gondolnak, és az építés során megteremtik a különféle mérések lehetőségeit. Az öntözőcsatornák kivétel nélkül burkoltak vagy magasvezetésű betonhéjcsatornák. A főként gravitációsan öntözhető területekre vezető nagyméretű csatornákat betonburkolattal látják el. A közepes csatornák egy része egészen meredekíalu trapéz, vagy esetleg négyszögszelvényű. A közepes (a vízhozam kisebb, mint 2—3 m

a/s) és kisméretű csatornák nagyrészt beton héjcsatornák, amelyek lábakon állnak és a tiszaörvényi csatornahídhoz hasonlóak. A héjcsatornák jórészt előregyártott elemekből készülnek. A betoncsatornák egészen a termelők parcellájáig futnak. Starosolszky Ödön