Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

5. szám - Urbancsek J.: Az alföldi artézi kutak fajlagos vízhozama és abból levonható vízföldtani és ősföldrajzi következtetések

3C)3 Hidrológiai Közlöny 1960. 5. sz. HIDROGEOLÓGIA—VÍZELLÁTÁS Az alföldi artézi kutak fajlagos vízhozama és abból levonható vízföldtani és ősföldrajzi következtetések Dr. URBANCSEK JÁNOS Országos Vízkutató és Fúró Vállalat, Budapest Az Alföld iparosodása, gyorsan fejlődő öntözéses mezőgazdálkodása, valamint a lakosság vízszükségletét kielégítő, jó minőségű vízzel való ellátása szempontjából igen fontos, bogy egy-egy artézi kút bőséges vízmennyiséget szolgáltasson. Mivel az Alföld területén lemélyített többezer artézi kút túlnyomóan levantei és pleisztocén korú porózus rétegekből nyeri a vizét — azaz folyóvízi üledékeket csapolnak meg —, ezért ismerni kellene, hogy a régi eltemetett folyómedrek — ahol a víztárolásra alkalmas durvaszemű üledékek felhalmozódtak — az Alföld különböző területén hol kanyarognak. Az ősi folyómedrek felkutatásával, a mederkitöltő kavics- és homokszintek települési helyének ismerete eredményesebbé teszi a vízkutatást nemcsak azon az aránylag keskeny mederszakaszon, ahol az ősi folyó kanyargott, hanem azon a nagy területen is, ahol az egykori folyó áradásai alkalmával széjjelterítette víztárolásra alkalmas üledékét. Az a jelenség, ami a hazai síkvidéki folyóink életében a folyók szabályozását megelőzően szemünk előtt ment végbe — a folyók medrének gyakori irányváltozása, tavaszi áradáskor történő homok-iszap-agyag széjjelterítése, a szárazon maradt térszíneken való futóhomok képződése, amikor az Alföld feltöltését kizárólag már a peremekről lesiető folyók végezték. Egyes magasan maradt pannon-táblákat alig 50—100—150 m vastagságban borít be pleisztocén üledék ; más részmedencékben, ahol a süllyedés már a levantei korszakban megindult, 300—400 m vastag folyóvizű üledék halmozódott fel. Az Alföld legmélyebbre süllyedt területére pedig — Szeged környékén — majdnem 1000 m vastag folyóvízi hordalék rakódott le. Ezekben a részmedencékben, különösen ott, ahol a süllyedés gyorsan ment végbe, igen sok durvaszemű üledék halmozódott fel. Legjobb víztároló kavics és durvaszemű homokrétegek természetesen az egykori törmelékkúpok területén és az ősi folyók medrében rakódtak le, de a folyók medrét szélesen követő ártéri üledékekben is igen sok víztárolásra alkalmas üledék halmozódott fel. Eredményes vízfeltárás érdekében tehát, az Alföld területén történő vízföldtani kutatásoknak oda kell irányulni, hogy megismerjük azokat a durvaszemű üledékeket tartalmazó szinteket, amelyek legalkalmasabbak víz kitermelésére. Ezeknek a felkutatása az Alföld földtani szintezéséhez vezet. Egy-egy erőteljes süllyedési korszaknak durvaszemű üledéklerakódás felel meg, mivel a megsüllyedt erózióbázis következtében a folyók durvaszemű hordalékot szállítottak. A süllyedés csökkenésével, vagy teljes megszűnésével azonban mindig finomabbszemű üledék került szétteregetésre és így egy durvaszemű hordalékfelhalmozódást finomabbszemű üledékképződés követett. Erre az üledékképződési ritmusra Miháltz István [6] már rámutatott. Rá kell mutatni azonban arra is, hogy ugyanazon üledékképződési időn belül már kis területen egymás mellett durvaszemű homokos és finomszemű agyagos üledékek találhatók. Gyakori eset, hogy egymáshoz közel telepített mélyfúrásokkal ugyanazon mélységből egyik artézi kúttal bőséges vízmennyiség tárható fel, a másik pedig vagy csak csekély vízmennyiséget szolgáltat, vagy meddőnek bizonyul. Ez természetes is, mert egyik fúrás valamelyik eltemetett folyómeder durva hordalékát tárta fel, a másik pedig már csak a folyó árterének üledékét harántolta, vagy egy régi tó agyagos képződményét érte el. Hogyha figyelembe vesszük a folyók völgyének durvaszemű üledékkekkel való feltöltését és az elzárt laposok csendes vízében végbemenő agyagos felhalmozódást, valamint e két szélsőséges lerakodási folyamat közötti átmeneti üledékképződést, akkor magyarázat adható arra a változatos szerencsével járó vízfeltárási lehetőségre, ami az Alföldön gyakran tapasztalható. Az említett igen változatos vízkitermelést még bonyolultabbá teszik az Alföld területén végbement mélyszerkezeti változások is. Az egyes vízvezető vagy vízzáró rétegek lerakódása után bekövetkezett süllyedések a korábban egyszintben leülepedett képződmények térbeli helyzetét megváltoztatták. Az elmozdulás következtében a vízvezető rétegek egymással való kapcsolata vagy részben, vagy teljes egészében megszakadt és a lesüllyedt rétegek más porózus szintekkel, vagy vízzáró rétegekkel kerültek kapcsolatba, aminek következtében a korábbi vízföldtani adottságuk teljesen megváltozott. A fentiek előrebocsátásával, hogy ha figyelembe vesszük a vízadó rétegek leülepedési körülményeit és az egyes szintek egymáshoz való helyzetének utólagos megváltozását, a rétegek szemszerkezetét, valamint a vízadó szintekben uralkodó rétegnyomási viszonyokat, akkor azonnal kitűnik, hogy milyen sok tényező befolyásolja a porózus rétegekben mozgó víz sebességét. Az artézi kutakból kitermelhető víz utánpótlódásának megismeréséhez tudni kellene azokat a fizikai tényezőket, amelyek a tovaáramló víz sebességét befolyásolják. Ismerni kellene elsősorban a porózus réteg vízáteresztő képességét. Talajmechanikában a talajban mozgó víz sebességére vonatkozólag — közelítőleg — a Darcy-törvény érvényes, amely szerint a szivárgási sebesség hidraulikus eséssel arányos.