Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

5. szám - Láng G.: Hegységszerkezeti és vízföldtani megfigyelések a Budai-hegységben

3C)3 Hidrológiai Közlöny 1960. 5. sz. Hegységszerkezeti és vízföldtani megfigyelések a Budai hegységben LÁNG GÁBOR Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest A Budai hegység hévizes eredetű karsztjelenségeinek vízföldtani viszonyai a hegységszerkezet, a barlangjáratok formai kifejlődése és a kivált ásványtársaság vizsgálata alapján elemezhetők. A hegységszerkezeti adottságokra vonatkozó ismeretek a nagy összefüggések birtokában egy kisebb egység részletvizsgálata segítségével finomíthatok. A pálvölgyi kőfejtő barlangjairól rendelkezésünkre álló térképanyag, valamint újabb felméréseink és kőzetrésméréseink alapján elkészítettük a kőfejtő szerkezeti térképét (I. ábra), amelyről a következőkben megadott összefüggések olvashatók le. A felső eocén nummulitesses-lithothamniumos mészkő és bryozoás márga rétegösszletében képződött barlangjáratok és a különböző kőzetrésgenerációk csapásirányai teljes egészükben a Budai hegység szerkezeti képébe illenek be. A járatok csapása a hegységre általánosan jellemző ÉKDNy csapásirányú pikkelyeződésekhez, valamint az ÉNy-DK csapásirányú törésekhez igazodik. A karsztosodás mértéke alapján három törésgeneráció különböztethető meg, ú. m. erősen karsztosodott, többnyire eredetileg is nyitott paraklázisok, gyengén karsztosodott, időben fiatalabb és kevésbé nyitott kőzetrések, valamint nem karsztosodott, az előbbi töréstípusokat átmetsző törések. A legidősebb generációt képviselő erősen karsztosodott paraklázisok, úgy a pikkelyeződések, mint a törések csapásában észlelhetők, a két irány kb. fele-fele arányban vesz részt a járatok kialakításában. Az 1. ábra csapáseloszlási diagramján a hosszirányú járatok (ÉK-DNy) keskenyebb sávban ábrázolhatók, mint a nagyobb szórású harántirányú járatok (ÉNy-DK), ami az előbbi kőzetrésnyaláb nyomásos, míg az utóbbi húzásos (dilatációs) eredetére utal. Ezzel a megfigyeléssel látszólag ellentmond az a tény, hogy a hosszanti csapású járatok a szélesebbek. A jelenség okát a hegységperemi helyzetből adódó utólagos fellazulásban lehet keresni, tehát az eredetileg zárt kőzetrések felnyílhattak. A barlangot preformáló paraklázisok síkjában ritkán észlelhetők függőleges elmozdulás nyomai, tehát a fő csúsztatósíkokkal párhuzamos viszonylag nyugodtabb rögökben kialakult kőzetrésekről van szó. A hegység fő szerkezeti vonalai mentén az erős igénybevétel és így a kőzet állóképességének leromlása miatt üregek nem is alakulhattak ki. Ezek a jelentős törésvonalak a hideg és meleg karsztvizek áramlási és utánpótlódási irányait szabják meg. Az időrendben fiatalabb, gyengén karsztosodott kőzetrések síkjában képződött üregek nem érik el a járható méreteket, egy későbbi, de még a hévizes karsztosodás idejére eső mozgásfázis eredményei. Csapáseloszlásukban nem térnek el az idősebb generációtól, újraéledéses eredetűek. A barlangjáratok megszakadása, törmeléklabirintusban való elvégződése, vagy közvetlenül is megfigyelhető átmetszése egészen fiatal, valószínűleg negyedkori szerkezeti mozgások következménye. Ézeknek a nem karsztosodott töréseknek viszonylag nagy száma arra mutat, hogy a pleisztocén, vagy esetleg holocénkori tektonizmus nem elhanyagolható tényező a Budai hegység szerkezeti fejlődésében. Fiatal szerkezeti mozgásokra a Magyar Középhegység más területeiről 1. ábra. A pálvölgyi kőfejtő szerkezeti térképe 0ue. 7. TeKtnoHmecKüH Kapma KüMeHHoeo napbepa naASOAbdb [a] pacnpenejieHHe npoCTHpaHHH OKapCTOBaHHblX H3J10M0B Fig. 1. Teetonical map of the Pálvölgy quarry [a] strike distribution of karstic fissures