Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

5. szám - Panos V.: A Budai-hegység hévforrásos karsztja és különleges lerakódásai

394 Hidrológiai Közlöny 1960. 5. sz. Panos V.: A Budai-hegység hévforrásos karsztja perforált vékony kérgekből áll. A környékén a barlangfalakon meglehetősen vastag gipszbevonatok fejlődtek ki, amelyek meglehetősen ridegek, is a sziklafaltól könnyen elválnak. 4. Egy további gejzír-sztalagmit fajta a budai barlangokban egy 30—60 cm magas karcsúkúp, amely a közönséges sztalagmitokhoz lekerekített tetejében hasonlít. A tetőn torkollik ki a keskeny, csőszerű kifolyócsatorna. Ezek a formák tiszta kalcitból vagy aragonitból keletkeznek. Az erősen ásványos és igen forró víz kisebb mennyiségű, de igen erőteljes felszökésének eredményei. Tehát az alulról meglehetősen nagy nyomás alatt feltörő víz hirtelen építette fel a magas forrásperemet. A felszökő vízcseppek a környezetben kisebb kiemelkedést építettek. 5. Utolsó típusként említhetjük a tiszta mészanyagból sugaras szerkezettel felépült gejzír-sztalagmitokat. Ezek magassága a 130 cm-t is eléri. Alapjuk kissé kiszélesedik, és hirtelen megy át a vele egyiclőben keletkezett mésztufakéregbe. E formák teteje eléggé éles, és fala nagyon egyenlőtlen. Gyakran parazita hozzáfolyási csatornák törik át, amelyek kifolyási helyein kisebb mellékperemek, kis gejzír-sztalagmitok alakulnak ki. Ily módon egy nagyon szabálytalan elágazó forma keletkezett. Ez a gejzír-sztalagmit fajta a barlangaljzaton általában gumós, és aragonit vagy pizolitos aragonit borítja. Antoditok a hozzáfolyási csatornákban is keletkeznek. Az általában törékeny felszíni bevonatok a gejzír-sztalagmitot később elöntő vízből utólag keletkeztek. A vízzel borítottság azonban nem tarthatott soká, mert az erősen savanyú vízben a gejzír-sztalagmit hamarosan tönkrement volna. A budai gejzír-sztlagmitok esetében nem lehet ásványi kiválási sorozatot észlelni. A zbrasovi gejzír-sztalagmitok esetében az ásványkiválás sorrendjét felépítő anyagaik kőzettani összetételével hozzák összefüggésbe (Kaspar, J.—Kunsky, ./., 1942). A másodlagos kémiai üledékképződés a budai barlangokban nem volt olyan intenzív, mint a zbrasovi barlangokban, de sokkal változatosabb volt. A budai hévforrás karszt ásványkiválásainak is van azonban sajátos sorrendje. Az üledékképződés kétszer ismétlődő barit- és aragonitkiválással kezdődött, azután következett a gipsz, a gejzirit, a kalcit és végül a mésztufa kiválása. Némely helyen az első fázis kiválásait limonit és malachit is tarkította. Az egyes fázisok egymástól élesen elválnak, úgyhogy a gejzír-cseppkövek anyagában nem lehet átmeneti összetételt találni. A gejzírsztalagmitok tehát a megfelelő ásványok szingenetikus formáinak tekinthetők egy üledékfázison belül. Felépítésükben mindig egyetlen tiszta ásvány vesz tészt, amely mindig az előző ásványfázis leülepedése után vált ki. Érthető, hogy a gejzír-sztalagmitok ott keletkeztek, ahol a forró ásványos, savanyú vizekben oldott ásványok kiválása a leggyorsabb volt, azaz a szökőforrások helyén. Ezek környékén megindult a forrásperemek kialakulása. Legnagyobbrészt szabad, nyitott, csak elvétve eltömődött hozzáfolyási csatornáik vannak, amelyeket messze a környező mésztufa bekérgezések szintje alá követni lehet. Bár a budai barlangokban ritkábbak a gejzír-sztalagmitok, mint a zbrasovi barlangokban, de sokkal formagazdagabbak azoknál. Ezek a kiipalakú forrásperemek,, amelyek a zbrasovi aragonitbarlangokban és a budai barlangokban a fosszilis hévforrásokat jelzik. Kárpátiné Radó I). szerint a Rudas-fürdő forrásbarlangjában ma is aktívak. Mivel a szerző vizsgálatai csak rövid időre és egyes helyekre korlátozódtak, valószínű, hogy egyéb helyeken is találhatók gejzír-sztalag mitok Magyarországon, hiszen Magyarország hévforrásos karsztterületekben sokkal gazdagabb, mint Csehszlovákia. A pannóniai medence peremének földtani, geomorfológiai és hidrológiai viszonyai a gejzír-sztalagmitok hévforrásos barlangkban való keletkezésére rendkívül kedvezők. A szerző megállapításai alapján a gejzírsztalagmitokat már nem tekinthetjük zbrasovi különlegességeknek, hanem erősen ásványos barlangüregekbe hatoló savanyúvizek üledékeiként, általános termékeiként kell tekintenünk őket. Míg azonban más hévforrásos mészkőterületeken nem ismerik fel őket, addig általános megjelenésük a Kárpátok peremi övének hévforrásos karsztjaihoz köti őket. ^ A tanulmányban a csehszlovák szerző magyarországi tanulmányútjai alkalmával szerzett tapasztalatai alapján a budai karsztterület kifejlődésének mikéntjére vonatkozólag fejti ki véleményét. Minthogy az ilyenirányú hazai' kutatási szemlélet jelenleg még nem egységes, a tanulmány jó alapot szolgáltathat a nézetek további megvitatásához. (Szerlc.) IRODALOM Horusitzky F. : A karsztvíz elhelyezkedése a Kárpátmedencében. Magy. Tud. Akad. Műsz. Tud. Oszt. Közi. VIII. köt. 1953, Budapest. 1953. Chromy, J. : Zbrasovské aragonitové jeskyné. In : Hranice a okolí. (Zbrasover Aragonithöhlen. In : Hranice und Umgebung), Hranice 1934. Kaspar, J. : O nékterych zajímavych krápnících. (Úrn manchen intrressanten TropfsteinenJ. Veda pirrodni, 20, Praha. 1941. Kunsky, J. : Geysírové . krápníky ze Zbrasovskych aragonitovych jeskyn na severní Morave. (tíeysirtropfsteine aus Zbrasover Aragonithöhlen in Nordmáhren). Rozpravy II. tf. Ces. akademie, 52 (No. 29), Praha. 1941. Kunsky, J. : Soptící krápníky. (Ausspeiende Tropfsteine). Nasi pfirodou, 4., Praha. 1940. Aragonitové jeskyné u Hranic na Morave. (Aragonithöhlen bei Hranice in Máhren). öasopis turistu, 52, Praha. 1940. Kras a jeskyné. (Karst und Höhten). Praha. 1950. Thermomineral Karst and Caves of Zbrasov, Northern Moravia. (Thermomineralkarst und Höhlen von Zbarasov, Nordmáhren). Soborník Ös. spolecnosti zemepisne, roc. 62, No. 4, Praha. 1957. Láng S. : A karsztvíz szerepe Budapest vízellátásában. Hidr. Közlöny, 1942, XXII. évf., Budapest. 1942. Leél—Óssy S. : A Budai-hegység barlangjai. Földrajzi É, •tesitő, 6, Budapest. 1957. Panos, V. : Hranicky kras a reservace Hurka. (Karst von Hranica und Naturschutzgebeit Hurka). Praha. 1953. Jeskyné Severomoravského krasu. Hranicky kras. (Die Höhlen des Nordmáhrischen Karstes. Karst von Hranice). Praha. 1955. Neznamé krasové zjevy u Hranic (Unbekannte Karsterselieinungen bei Hranice). Sborník Ös. spolecnosti zemepisné, Bd. LX, No. 1, Praha. 1955.