Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

5. szám - Könyvismertetés

390 Hidrológiai Közlöny 1960. 5. sz. Szabó L.: Vízszintes lecsapoló elemek távolságának meghatározása In the case of drawdown curves that are asymmetrieal about the axis of the diteh, the spaeing of elements should be determined by first plotting ordinatae, measured from the originál water table, of the steeper curve from at least three arbitrarily selected points on the other curve (Fig. 3, points A, B and C) on the lower branch of the curve. The peaks of the curves thus obtained should be connected (points K, L and M). The point where drawdown is equal is the designed s value should be determined on this curve. The point thus found should be denoted by P. Ordinatae of the steeper drawdown curve should horeafter plotted under the other drawdown curve in a manner, that the resulting curve should pass through point P. The desired distance is obtained as the point of intersection of this curve with the designed böttom elevation. The suggested method represents an extension of the successfull test pumping procedure, which has been used repeatedly for the location of wells. No additional eosts are involved, since the construction of the ditch and the installation of observing wells is anyway necessary. If the quantity of water removed from the ditch is alsó measured after drawdown has become stable, field, and therefore reliable data can be obtained for dimensioning the draining elements. Gátak (Építés és szerkezet) Prof. Dr. Ing. Frantisek Jermár a Csehszlovák Tudományos Akadémia levelező tagja. 60G oldal, 516 ábra, Prága. 1959. — A Csehszlovák Tudományos Akadémia Kiadó Hivatala. Jermár professzornak rendkívül nagy jelentőségű könyve a Oátak általános címet viseli, de legnagyobbrészt a mozgógátakkal foglalkozik. Az állógátakról a könyvnek csak első 32 oldalán van szó, s a hátralevő terjedelmet a szerző teljesen a mozgógátak különféle típusainak szentelte. A mozgógátakat olyan részletességgel és minden irányban kiterjesztő elemzéssel tárgyalja, hogy az olvasó minden kérdésére feleletet kap. Ha hozzátesszük, hogy a szerző egy további, már nyomdai előkészítés alatt álló II. kötetben a mozgógátakkal kapcsolatos számításokat is részletesen ismertetni szándékozik, akkor meg kell állapítanunk, hogy ezzel a két kötöttel a műszaki irodalom olyan művel gyarapodik, amely nemzetközi viszonylatban is hézagpótlónak nevezhető. Rendkívüli figyelmet érdemel a szerzőnek újszerű, igen érdekes és szellemes rendszerezése. Mind pedagógiai szempontból, mind a szerkezetek tudományos kutatásainak továbbfejlesztése tekintetében nem lehet eléggé hangsúlyozni az ilyen átgondolt rendszerezés előnyeit. Jermár professzor ugyan teljes képet ad a világon elterjedt mozgógát-szerkezetekről, mégis az Európában használatos és meghonosodott típusokat kiemelt részletességgel tárgyalja. Könyvében végig követhetjük a mozgógátak fejlődésének történetét, de ez az áttekintés távolról sem vonja el a figyelmet a legkorszerűbb szerkezetekről, amelyeknek minden változatát a legnagyobb alapossággal ismerteti. A könyv tárgyalási módja olyan, hogy az egyes szerkezetek előnyeinek és hátrányainak ismertetéséből kiindulva az olvasó a szerzővel együtt gondolkodva fejleszti ki azt a következő gáttípust, mely az újabban felvetődött követelményeket is kielégíti, s egyúttal a korábbi szerkezetek hátrányait kiküszöböli. Mindegyik gáttípussal kapcsolatban képet ad a legszerényebb igények kielégítésére alkalmas szerkezetekről, s bemutatja a legbonyolultabb megoldásokat is. Általában minden esetben ismerteti a szerkezet általános elrendezését, illetve beépítésének módját a duzzasztóműbe. Egy-egy ábra teljes képet ad az egész duzzasztóműről, amelyben a szóban forgógátszerkezet alkalmazásra kerül. Az általános ismertetés után részletesen leírja a gátszerkezet működését, előnyeit és hátrányait. E tekintetben kritikája világos, áttekinthető és tárgyilagos. De mindezek mellől nem maradnak el azok a szerkezeti részletek sem, amelyeknek ismerete egy-egy gáttípus tervezéséhez vagy építéséhez nélkülözhetetlen. A gátszerkezetek csuklói, pajzsai, tömítései és egyéb különleges szerkezetei és elemei ugyancsak bőséges és gondosan kiválogatott illusztrációs anyag alakjában tárulnak az olvasó elé. A szerző rámutat arra is, hogy a tárgyalt gáttípus milyen természeti adottságok esetében és minő műszaki követelmények kielégítése érdekében tekinthető a legmegfelelőbb szerkezetnek. Az adott körülmények és feltételek között javasolható gáttípust szoros kapcsolatba hozza az elzárni kívánt nyílások méreteivel, s ilyen módon javaslatokat tesz a célszerű gáttípusra, a nyílás-szélesség és a duzzasztás (vagy a szerkezeti magasság) függvényében. Az elejétől végéig kitűnő könyvnek külön kiemelkedő része azoknak a fejezeteknek a sorozata, amelyek a hidrosztatikai gátakat tárgyalják. Ismeretes a szakkörökben, hogy Jermár professzornak különösen kedvelt témája ez a tárgykör, amelyben érdemei messze túlhaladják a pedagógusi és szakírói tevékenységet, mert Jermár professzor számos hidrosztatikai gáttípus elméletének és szerkezetének megalkotója. Ilyenirányú munkássága már nemzetközi viszonylatban is figyelmet keltett. Önálló kutatásának eredményeit és szabadalmait ebben a könyvben részletesen ismerteti. A könyv legutolsó főfejezete a vízi vasszerkezetek korróziójával és védelmével foglalkozik. Erről a kérdésről is igen jó, korszerű összefoglalást nyújt. Jermár professzor kitűnő munkájáról csak dicsérettől szólhatunk, s úgy vélem, hogy ha a gátszerkezetek számításával foglalkozó II. kötet is megjelenik, akkor olyan mű kerül a műszaki közönség elé, amely //. Kulka 1928-ban kiadott híres Eisenwasserbau-yei óta hiányzik. Hosszú ideig ez a mű volt a mozgógátak nemzetközileg elfogadott, s szinte kizárólagos kézikönyve, s természetesen mint ilyenről ma is a legnagyobb elismeréssel emlékezünk meg. Viszont tagadhatatlan, hogy ma már részben elavultnak, illetőleg hiányosnak kell minősítenünk, mivel a legutóbbi évtizedek nagyszámú, korszerű szerkezeteit nem tartalmazza. Igen nagy hiányt tölt be tehát Jermár professzor könyve, mert a mozgógátak terén hosszú évtizedek után új és teljes összefoglalást nyújt, amelynek a témaköre sok tekintetben szélesebb és sokrétűbb is mint az összehasonlításul előbb említett szakkönyv. E sorok írójának nincs tudomása hasonló értékű összefoglaló szakkönyvről e téren, s ha Jermár professzor könyvének valami „hiányosságát" meg kell említeni, akkor ez csak annyi : kár, hogy a könyv nem jelent meg orosz, angol, francia vagy német nyelven, hogy a megérdemelt tudományos és műszaki riyilvánnosságot megkaphassa. Dr. Mosonyi Emil