Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)
5. szám - Szabó L.: Vízszintes lecsapoló elemek távolságának meghatározása
386 Hidrológiai Közlöny 1960. 5. sz. Szabó L.: Vízszintes lecsapoló elemek távolságának meghatározása adatait később Ganz és Fauser, majd Krüger, végül ismét maga Kopeczky dolgozta át. A tapasztalt eltérések kiküszöbölése érdekében mások a számitáshoz újabb változók bevezetését javasolták. Gebhardt [5] táblázata pl. már a talajcső irányának és a lejtő esésvonalának viszonyát is figyelembe vette. A vízszintes lecsapoló elemek közötti távolság megállapítására az első táblázatot nem igénylő egyenletet dr. Roth [5] königsbergi tanár adta meg. Azóta a műszaki irodalomban a kérdéssel kapcsolatban számos képletet és nomogrammot javasoltak. Elég példaként csak a legismertebb szerzők: Kosztyakov [9] és [10], Vedernyikov [20], Knight [7], Piszarkov és Jangol [10] különböző egyenleteire, valamint az MSZ ilyen témájú kiadványaira (1. az irodalom után), a német I)1N 1185-re (16) és a részletes lengyel szabványokra [17] utalnunk. Ezeknek az egyenleteknek, táblázatoknak és nomogramoknak a részletes ismertetése nem lehet feladatunk. Mégis, használhatóságuk megítélése érdekében a könnyebben összehasonlítható képletekről a 2. táblázat nyújt felvilágosítást. Természetesen a benne foglaltak korántsem tekinthetők teljes gyűjteménynek. A következő példa kapcsán nézzük meg a továbbiakban, hogy azonos alapadatok felhasználásával az egyes egyenletek milyen elemtávolságokat szolgáltatnak. Példa. Valamely legelő céljára lecsapolandó terület felszínén kissé bomlott tőzegű síklap található. A feltáró fúrások adatai szerint ez alatt 0,20—1,35 m között iszapos finom homokréteg húzódik. Mélyebben vastag agyagréteg helyezkedik el. Az átlagos eredeti talaj vízszín a terepszín alatt már 0,25 m-en jelentkezik (1. ábra). A vázolt talaj szelvény alapján vízzárórétegre fektetett talaj csőhálózatot tervezünk. A beépítendő égetett agyagcsövek belső átmérője legyen 80 mm, falvastagsága 10 mm. így a csövek tengelyvonalának terepszín alatti átlagos mélysége 1,25 m-re adódik. A lefolyásra kerülő Q vízhozam becslése nélkül a talaj csövek ben félig telt szelvényt, azaz 4 cm-es vízoszlop magasságot tételezünk fel. "!, ábra. A tanulmányban felvett lecsapolási példa méretezési adatai <t>ue. I. /JaHHbie ÖAH panama no npuMepy ocyiuenua, npuBOdUMOMV e cmambe Fig. 1. Design data of the example on drainage dealt with in the paper Határozzuk meg a lecsapoló elemek távol 1 ságát úgy, hogy a talajcsövek között száraz időszakban legalább 55 cm-es leszívás legyen, de a vízszín még a nagy csapadékú és hóolvadásos tavaszi időszakban se emelkedjen 32 cm fölé. Megkívánjuk továbbá, hogy a maximális talajvízállás jelentkezése után az igényelt 55 cm-es leszívás legalább 15 nap múlva ismét álljon helyre. A közeli meteorológiai állomás adatainak felhasználásával megállapítható, hogy az utóbbi időköz során a beszivárgó csapadék átlagos mennyisége 2,0 mm/nap, tehát összesen 30 mm. Az említett 15 napos tavaszi időszak területi párolgására 24 mm vehető fel. A laboratóriumi vizsgálatok adatai szerint az iszapos finom homokban a 0,01 mm-nél kisebb talajszemcsék súlyszázaléka 10, a 0,05 mm-nél kisebbek részesedése pedig 25 súlyszázalék. A Mitscherlich-íé\e maximális higroszkópos vízkapacitás H v =1,9 súlyszázalék. A vízzel telített talaj szivárgási tényezője: k = 0,6 m/nap. A hézagtérfogat értéke n = 41%, a vízkapacitás pedig Vk — 31,2%. A Piszarkov-féle & 0> 8 tényező nagyságát Kosztyakov [10] szerint 56-ra vehetjük fel. Az előző adatok alapján az egyes kutatók általános érvényű, illetve csak vízzáró rétegre fektetett talaj csöveknél érvényes egyenletei a 2. táblázat (5) oszlopában feltüntetett elemtávolságokat eredményezik. Megemlítem még. hogy az említett adottságok alapulvételével pl. a Porosz Földművelési Minisztérium. 1934-ben kiadott táblázata [14] nyomán 26,6 m, Knight táblázatából pedig 38,1 m elemtávolság adódik. Az MSZ 15121-52R sz. ajánlott szabvány felhasználásával, amelynek méretezési grafikonja kizárólag csak haránt, vagy ferdeirányú rendszer és 650 mm-nél kevesebb évi átlagos csapadékmagasság, továbbá 2%-nál enyhébb tereplejtés esetén érvényes, 34 m-es talaj csőtávolság számítható. Az előbbi távolságok szóródása szembetűnő. Ez előre várható is volt. A talaj vízvezetőképessége szempontjából — ritka esetektől eltekintve — térben és időben folytonosan változó inhomogén közeg. A talajban lejátszódó vízmozgásokat a szűkebb területre érvényes valamennyi befolyásoló hidrogeológiai, tala jtani, talajfizikai, talajkémiai és ásványtani jellemző ill. tényező adott időszakban érvényes értékével együttesen határozhatnánk csak meg. Ez azonban jelenleg még elméletileg és gyakorlatilag egyaránt megoldatlan feladat. A talajban fellépő szivárgások és áramlások pontos matematikai leírása még tisztázatlan. Ennek ismerete esetéii is az elméleti összefüggések várható bonyolultsága, a, befolyásoló tényezők megbízható adatainak esetenkénti meghatározása a feladat gyakorlati megoldását valószínűen erősen megnehezítené. Az idézett tapasztalati összefüggések, de a táblázatok és a nomogramok is, a talajnak egykét legfontosabbnak vélt jellemzőjét (iszaptartalom, H y, k stb.) veszik csak figyelembe és így az
