Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

5. szám - Ivicsics L.: Hidromechanikai feladatok megoldása rétegkisminták segítségével

3C)3 Hidrológiai Közlöny 1960. 5. sz. HIDRAULIKA Hidromechanikai feladatok megoldása réteg-kisminták segítségével IVICSICS LAJOS, a műszaki tudományok kandidátusa Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest JJ.y Bevezetés Hidromechanikai kérdések vizsgálatánál sok esetben alkalmazzuk a laboratóriumi kísérleti módszereket. Ezek között az utóbbi időben egyre gyakrabban kerül sor azokra az eljárásokra, amelyeknél a feladatok megoldását az analóg jelenségek jellegzetességeinek felhasználásával se­gítj ük elő. Analóg jelenségeknek azokat az egymástól eltérő jellegű fizikai jelenségeket tekintjük, ame­lyek lefolyását olyan egyenletek jellemzik, amelyek közös matematikai alakra hozhatók, de az egyes jelenségeket jellemző, egymásnak megfelelő meny­nyiségek egymással részben vagy teljes számlik­ban nem azonosak. így például a homogén át­eresztő talajban lejátszódó szivárgó vízmozgás és az elektromos áramnak elektroliten történő áthaladása analóg jelenségek. Ugyancsak analóg jelenségek a szivárgás és a hő terjedése is. A mág­nességgel kapcsolatos jelenségek között szintén találhatunk olyat, amely valamely szivárgási jelenség analóg megfelelője. Az analóg jelenségek alkalmazására a hidro­mechanikai feladatok megoldásánál rendszerint akkor kerül sor, amikor a vizsgálandó jelenséget jellemző egyenletek bonyolult alakja miatt a szigorú matematikai megoldás megkeresése körül­ményes vagy nem lehetséges, és a probléma víz­mozgási jelenségekkel végzett kísérletek segít­ségével történő megoldása — vagyis az egyen­letek mechanikus megoldása (a differenciálegyen­letek mechanikus integrálása) — nehézségekbe ütközik. Ilyen esetekben a vízmozgási jelenség helyett annak valamelyik analóg megfelelőjét (elektromos, mágneses analóg megfelelőjét) való­sítjuk meg, rendszerint ezt is aránylag kicsiny méretekben. A megfelelő analóg jelenséget jel­lemző mennyiségekre vonatkozóan méréseket, megfigyeléseket végzünk, ezeknek ismeretében, figyelembe véve az analóg jelenségek fenti értel­mezését, meghatározzuk a kérdéses vízmozgást jellemző mennyiségeket. Tehát lényegében az analóg jelenség megvalósításával és tanulmányo­zásával oldjuk meg a tulajdonképpen vizsgálandó jelenséget jellemző egyenleteket. Az analóg jelenségek jellegzetességeinek al­kalmazására sok esetben kerül sor a szivárgással kapcsolatos feladatok megoldásánál. Ugyanis a szivárgó vízmozgás gyakorlatilag fontos eseteit rendszerint — néhány kivételtől eltekintve — matematikailag nehezen megoldható egyenletek jellemzik. Az egyenleteknek mérési eredmények segítségével történő megoldása, tehát a jelenség­nek akár változatlan, akár kisebbített méretek­ben történő megvalósítása szintén sok esetben jelent nehéz feladatot. Ilyen feladatoknál hama­rább célhoz érünk, ha a tanulmányozandó szivár­gási jelenség valamelyik analóg megfelelőjét va­lósítjuk meg. Elvileg közömbös, hogy a szivárgás több analóg megfelelője közül melyiket alkalmazzuk. A legmegfelelőbb kiválasztásánál gyakorlati szem­pontokat veszünk figyelembe. A szivárgó vízmozgás egyik analóg meg­felelőjét, az elektromos áramnak elektrolitban történő terjedését, a fentiekben már említettük. Ezt az analóg jelenséget külföldön is, hazai hidraulikai laboratóriumainkban is gyakran al­kalmazzák. Ennek is, mint sok más analóg jelen­ség alkalmazásánakíszámos előnye van. Hátránya azonban többek között az, hogy ezzel az eljárással az áramvonalak, valamint a potenciálvonalak közvetlenül nem figyelhetők meg (csupán jellem­zőik mérhetők és ennek alapján megszerkeszt­lietők), szabad felszínű talaj vízmozgás esetén a szabad felszín közvetlenül nem alakul ki. Van azonban a szivárgó vízmozgásnak egy másik analóg megfelelője, amelynek alkalmazásá­val az elektromos analóg megfelelőnél említett hátrányok kiküszöbölhetők. Ez az analóg jelenség a két párhuzamos síklemez között vékony rétegben, kicsiny sebességgel történő viszkózus folyadékmozgás. Mint az alábbiakból majd látható, ez a jelenség számos feladat megoldására alkalmazható jó ered­ménnyel. Az a gondolat, hogy a párhuzamos sík leme­zek között, vékony rétegben kis sebességgel le­játszódó viszkózus folyadékmozgás jelenségét szi­várgási feladatok megoldásánál mint analóg jelen­séget hasznosítsuk, nem új. II. Dachler már 1936-ban, V. I. Aravin 1938-ban javasolta a jelenség alkalmazását szivárgási problémák tanul­mányozására [1], [2]. E. Günther 1940-ben ismer­tette a módszer alkalmazása során szerzett tapasz­talatait [3], [4], és azóta is számos tanulmány és könyv foglalkozott ezzel a kérdéssel. Ezzel kapcsolatosan csupán példaképpen említjük meg J. Kozeny [5], II. Schlichting [6], P. Ja. Polu­barinova-Kocsina [7] és J. Smetana [8] nevét. A viszkózus folyadéknak egymáshoz közel levő párhuzamos sík lemezek közötti kis sebességű áramlását H. S. Hele-Shaw, bár nem szivárgási, hanem egyéb vízmozgási jelenségek tanulmányo­zására már az 1890-es években alkalmazta [10]. (Nevéről nevezik ezt a mozgásfajtát Hele—Shaw­féle áramlásnak.) Annak az oka, hogy ezzel a jelenséggel mégis fog­lalkozunk, kettős. Az egyik az, hogy hazai hidraulikai laboratóriumainkban ez ideig nem alkalmazták, bár használata -— mint már említettük — sok előnnyel jár, tehát szeretnénk a módszerre a figyelmet felhívni és bevezetését megkönnyíteni, a másik pedig az, hogy alkalmazási körének bizonyos mértékű kiterjesztését javasoljuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom