Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

5. szám - Károlyi Z.: Zátonyvándorlás és gázlóalakulás – különös tekintettel a magyar Felső-Dunára

354 Hidrológiai Közlöny 1960. 5. sz. Károlyi Z.: Zátony vándorlás és gázlóalakulás szen más jellegű azonban az a zátonyvándorlás, amely hosszú szünetelés után hirtelen lépett fel, de akkor viszont rendkívül heves medermozgásokban nyilvánult meg. Ez esetben a zátonyok korábbi egyensúlya hirtelen felbomlott, a kérdéses szakasz felső részén a zátonyok egymás után fokozatosan lefelé vándoroltak. A szakasz közepénél egyes pontokon a sodor hirtelen átvágott a másik oldalra. Ez úgy ment végbe, hogy itt a zátonyt egész hosszában kikezdte és elhordta a víz, ugyanakkor pedig a másik oldalon új zátony épült. Ennek a hirtelen sodorvonal-átváltásnak az lett a természetes következménye, hogy alatta a meder szeszélyesen váltakozó, nyugtalan lett, ugyanakkor az egyes zátonyok viszont stabilaknak mutatkoztak. Ezt a folyamatot tünteti fel a 7. ábra, amelyen a hirtelen, heves zátonymozgás két év és három hónapos időszakában készített mélységvonalas medertérképeken a Duna 1831—1827 fkm-ek közötti szakaszát tanulmányozhatjuk. Még szembetűnőbb a medermozgás nagysága, ha a keresztszelvényeket vesszük szemügyre. A 8. ábra a legnagyobb mederváltozások helyén felvett keresztszelvényeket ábrázolja. A változások időbeli jelentkezését a 9. ábra szemlélteti. Ez a kissé szokatlan ábrázolásmód a két parttól a meder % szélességében felvett hossz-szelvény kerek méteres mélységvonalait tünteti fel az idő függvényében, és ezzel a változásokat áttekinthetővé teszi. Különösen szembetűnő az 1829 km-nél levő jobboldali zátony erős lefelé vándorlása. Ennek a zátonynak az erősen lenyúló nyelvét 1949 őszén az 1829,7 fkm táján kotrással átvágtuk. A kotrás nyomai a középső mélységvonalas medertérképen (7. ábra) világosan láthatók. Ezzel a kotrással ezt a zátonyt felső összeköttetésétől elszakítottuk, és az gyorsan lefelé csúszott. Az 1950. évi medermérések tanúsága szerint már az 1828 fkm-t is túlhaladta. A zátony- és mederalakulás szabálytalan, szeszélyes változásának több oka van. Mivel a kanyarulatok hullámhossza a mederképző vízhozamtól függ, feltehető, hogy az 1940-es évek vízjárásának (nedves évek) megváltozása is hozzájárult az egyensúly megbontásához. A változások képéből valóban erre lehet következtetni. A változás másik oka az, hogy a helyenként erősen megülepedett, régi, kemény zátonyok, amelyek felszínén a durvaszemű kavics már pikkelyszerűen rendeződött, akadályozzák a vándorlást. Ilyen főként az 1835—1833 fkm-ek közötti jobboldali, jóformán teljesen mozdulatlan zátony. Ellenállóképességére jellemző, hogy mélyen lenyúló alsó végét az 1833 fkm-nél beépített baloldali sarkantyúk hatására sem tudta a víz elmosni, és azt kotrással kellett 1953-ban eltávolítani. A szabálytalan mederalakulás további okai a különböző szabályozási művek, különösen a sarkantyúk, amelyek a zátonyok kialakult vándor7. ábra. A Duna 1831—1827 fkm közti szakaszának mederváltozásai 0ue. 7. H3MeneHue pycAa /JyHaa na ytacrmce 1831—1827 KM om ycmbn penu Fig. 7. Changes in the bed of the Danube River between river stations 1831 and 1827 km A.