Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

4. szám - Csajághy Gábor: A felszín alatti vizek szerves anyagai

Csajághy G.: A felszín alatti vizek szerves anyagai Hidrológiai Közlöny 1960. 4. sz. 325 tartoznak, amelyek az emberi tevékenységtől tel­jesen vagy majdnem teljesen függetlenül, a ter­mészetben lejátszódó folyamatok révén kerülnek a felszín alatti vizekbe. Az első csoport szakiro­dalma bőséges. Többé-kevésbé ismerjük a szeny­nyező anyagokat, a szennyezés folyamatát és a védekezés módjait. A második csoportról csak elvétve találunk adatokat. A következőkben a második csoporttal foglalkozunk. A természetben elhalt növényi és alárendel­tebb mennyiségben — állati szervezetek szerves anyagának az átalakulása Potonié H. szerint négy­féle módon mehet végbe: bomlás, korhadás, tőzege­sedés és rothadás. A bomlás bőséges oxigén és nedvesség jelen­létében megy végbe aerob baktériumok élénk részvételével, C0 2, H 20, NH : i és nitrátok képző­dése közben. Teljes bomláskor csupán ásványi anyagok maradnak vissza, szerves vegyületek nélkül. Az adott viszonyoktól (csapadék, hőmér­séklet, talajvízszint közelsége, talaj összetétele stb.) függően, nemcsak ásványi anyagok, hanem szerves anyagok is bekerülhetnek a felszín alatti vizekbe. A korhadáson kevés oxigén jelenlétében végbe­menő átalakulást értünk, amelynek végtermékei között már humuszhoz hasonló szerves anyagok is vannak. Ezek egy része adott esetben ugyancsak belejuthat felszín alatti vizeinkbe. A tőzegesedés vagy humifikáció átmenet a korhadás és rothadás között. A folyamatot rend­szerint még a levegőn különféle gombák, lárvák és rovarok vezetik be, aerob baktériumok és a levegő oxigénje folytatják, majd a tőzegtelep eredetileg felszínen levő része víz alá kerül és az aerob mik­robákat egyre jobban kiszorítja az anaerob mik­roflóra. A víz alatti humifikáció közben kioldód­nak a cukrok és az egyszerűbb cukrokká hidroli­záló poliszacharidok. Nagyrészben elbomlanak a fehérjék, a hemicellulóz és a pektinanyagok. A cellulóz, mivel nagy mennyiségben van jelen, nem tud elbomlani, hanem egy része változat­lanúl megmarad, vagy később humifikálódik. A viaszok jól ellenállnak a humifikációnak, a gyanták és cserzőanyagok pedig nemcsak ellen­állnak, hanem mivel antiszeptikus hatásúak, a körülöttük levő cellulózt is megóvják az elbomlás­tól. A ligninből ligninsavakon keresztül erősen kolloid sajátságú humuszanyagok keletkeznek. Átalakulás közben a lignin metoxiltartalma csök­ken, alkohol-csoportjai eltűnnek és karboxil­csoportok keletkeznek rajta. A karboxil-csopor­tokat tartalmazó humuszsavak egy részét a láp vize kioldja s ez által maga is savanyú kémhatá­súvá válik. A láp vizének lassan fokozódó savanyú kémhatása a mikrobák működését mindinkább lassítja, és végül a humifikáció a saját termékei­nek a hatására megáll. A mikrobiológiai mállás a felszínen a növényi anyagok teljes és szilárd mara­dék nélküli elbomlásához vezet, míg víz alatt, a lápokban szilárd szerves maradék halmozódik fel [21]. Mindezek a folyamatok igen lassan mennek végbe. Egy 5—6 méter vastag tőzegtelep kifej­lődéséhez kb. 10—12 ezer év szükséges. A tőzeg a mérsékelt égöv sajátos terméke. Sem a sarkvidé­ken, sem a trópusokon nem keletkezik. A sark­vidéken hiányzik a biogén bomláshoz szükséges meleg, a trópusokon pedig túlságosan gyors a szerves anyagok elbomlása. Geológiai értelemben véve a tőzeg nem egyéb mint egy kenhető vagy morzsalékos, sok vizet tartalmazó kőzet, amelyet nagyjából a következő szerves anyagok építenek fel [17]: I. Változatlan növényi alkatrészek Fehér j eany agok, Mono- és diszacharidok (alárendelt mennyi­ségben), Hemicellulóz (pentozán, metilpentozán, hexo­zán), Pektinanyagok (alárendelt mennyiségben), Lignin (ligninsavak), Zsírok (alárendelt mennyiségben), Protobitúmen a) extrakt-ptotobitumen (el nem bomlott viaszok és gyanták) b) polimer protobitúmen (el nem bomlott sporopollenin, kutin és szuberin, esetleg viaszok és gyanták, ösztrogén anyagok alárendelt mennyi­ségben), Cserzőanyagok. II. A tőzegesedés termékei (biológiai és kémiai folyamatok révén kelet­kezett átalakulási és bomlási termékek): Humuszanyagok a) huminsavak (humuszsav, himatomelán­sav) b) humoligninsavak (humolignin) c) huminok (illetőleg alkali-oldhatatlan huminsavak) Fulvósavak és humuszkísérő anyagok (alko­holok, cukrok, zsírsavak, cián- és karbamidszár­mazékok, izociklusos és heterociklusos vegyüle­tek) Flobafén (a cserzőanyagokból) Bitumen a) extrakt-bitumen vagy eubitumeii (fosszi­lizált viaszok és- gyanták), b) polimer-bitumen vagy stabil-bitumen (fosszilizált sporopollenin, kutin és szuberin) Uronsavkomplexek, pentozánok (a pektin­anyagokból) Aminosavak és más fehérjebomlástermékek Fehérjeanyagok (mikroorganizmusok révén újra keletkezett). A felsorolt szerves anyagok egy része vízben oldódik (pektinanyagok, fehérjék egy része, szén­hidrátok, flobafén, egyszerűbb zsírsavak és ezek sói stb.), más részük pedig könnyen peptizálható (humuszsavak) és kolloid állapotban bekerülhet­nek felszín alatti vizeinkbe. A rothadás vagy szaprofikáció. A tőzegesedés folyamatát mindig rothadás vezeti be, mégis nagy különbség van a kettő között, nemcsak a lerakódás

Next

/
Oldalképek
Tartalom