Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

4. szám - Papp Sz.–Bolberitz K.–Gregács M.–Hegyessy L.–Schiefner K.: A Balaton vizének komplex egészségügyi vizsgálata

Papp—Boiberitz—Gregács—Hegyessy—Schiefner: A Balaton vizsgálata Hidrológiai Közlöny 1960. 4. sz. 313 riológiai vizsgálatok mellett a víz szennyezettségének megismerése céljából tájékoztató jelleggel biológiai vizsgálatokat is Ezt az alkalmat használtuk fel első ízben, hogy a Balaton vizét biológiai vizsgálatnak vessük alá. A mintavételi helyek kiválasztásakor tekintettel voltunk arra, hogy összehasonlítást tudjunk tenni a nyilt Balaton biotópja, valamint a közvetlen szennyeződésnek kitett partmenti víz élettere között. Ennek megfelelően vettünk mintát a balatonfüredi, keszthelyi és balatonföldvári szennyvízbetorkolásoknál és azoktól meghatározott távolságra, valamint a nyilt vízből Siófoknál és a tihanyi kútnál. A vizsgálatokhoz 10—30 1, közvetlenül a felszín alól merített vízmintát vettük és 40 ju, nyílásnagyságú plankton-hálón keresztül megszűrtük. A szüredéket 250 ml-es porüvegbe mostuk be és az így kapott anyagot kézi centrifugával 1000—1500 percenkénti fordulattal a helyszínen centrifugáltuk. A centrifugátum egy részét formalinnal rögzítettük, míg a megmaradt részt a helyszínen vizsgáltuk meg. Meghatároztuk az üledék pontos mennyiségét és ezt egy literre vonatkoztattuk. Megállapítottuk, hogy az üledék mennyisége a parti mintavételi helyeken több, mint beljebb. Ez az érték azonban összefüggésben van a partmenti sekély víznek a mozgásával is, ugyanis a többletet főleg kvarc-szemcsék adták. A helyszíni és a laboratóriumi mikroszkópos vizsgálatoknak a szennyezettségre jellemző indikátor-szervezetek felismerése és meghatározása volt a főcélja. Ennek megfelelően a biológiai vizsgálatok a Kolkivitz és Marsson szerinti oekológiai felosztás indikátor-szervezeteinek vizsgálatára össz pontosultak. Ez a rendszer a vizeket a bennük lévő szervezetek előfordulása alapján minősíti. A víz tisztaságának megfelelően, megkülönböztet a tisztától a szennyezett felé haladva, oligoszaprob, f> mezoszaprob, a. mezoszaprob, poliszaprob, hiperszaprob és antiszaprob zónát. Énnek a csoportosításnak megfelelően állítottuk össze táblázatainkat (5. táblázat), amelyben az indikátorszervezetek jelenlétét -\ jelöléssel fejeztük ki. A vizsgálatot 120-szoros, illetve 600-szoros nagyítás mellett végeztük. Mintánként 3—3 készítményt vizsgáltunk. A táblázatokból megállapítható, hogy a Balaton átlagos biotópja, amit az első és második mintavételi helyeken előforduló szervezetek mutatnak, a szennyvízbeömlések közelében az a mezoszaprob — poliszaprob zóna felé tolódnak el. Az oligoszaprob szervezetek fajszáma csökken a fi mezoszaprob szervezetek fajszáma is kevesebb, az oc mezoszaprob zóna fajszáma pedig emelkedik, míg a poliszaprob szervezetek egyedszáma lényeges növekedést mutat. A behozott konzervált anyagból a tömegesen előforduló, főleg a nagyobb, kis nagyítással is jól felismerhető szervezetek mennyiségi vizsgálatát végeztük el, amit egy literre vonatkoztattunk. A főleg /3 mezoszaprob és oligoszaprob zónába tartozó szervezetek egyedszáma a különböző nyílt víznek megfelelő mintavételi helyeken nagyságrendileg megegyező, míg a szennyvízbeömléseknél, különösen a balatonföldvárinál, lényeges egyedszámbeli csökkenés volt tapasztalható (6. táblázat). A biológiai vizsgálatok megállapították, hogy a Balaton átlagos biotópjára főleg a fí mezoszaprob szervezetek jellemzők. A szennyvízbeömlések körül ez a jelleg erősen leromlik és a poliszaprob zóna felé tolódik el. A biológiai vizsgálat a víz szennyezettségére vonatkozó kémiai és bakteriológiai vizsgálatokat igen jól kiegészítette és azokkal egyértelműnek bizonyidt. A Balaton vizével végzett vizsgálatokat még teljesebbé téve, kiegészítettük azokat radiológiai vizsgálattal is. Ennek során több helyen megvizsgáltuk a Balaton vizének rádiumemanáció tartalmát. Mivel az irodalomban ilyen vizsgálatokról nincs tudomásunk, úgy látszik elsőként kezdtük meg a Balaton radioaktív tulajdonságainak felderítését. E célból 10 vízmintát vizsgáltunk meg a következő mintavételi helyeken : Siófok (2 vizsgálat), Balatonföldvár, Balatonmária, Vonyarcvashegy (2 vizsgálat), tihanyi rév, Csopak— Kerekedi öböl, Vörösberény, Fűzfő. A vizsgálatok során a déli parton, de még a Balaton nyugati medencéjében, Vonyarcvashegy előtt sem tudtunk a vízből rádiumemanációt kimutatni. Csopak—Kerekedi öbölben, Vörösberény és Fűzfő előtt vett vízminták azonban gyengén radioaktívaknak bizonyultak. Legnagyobb volt az aktivitás a Csopak—Kerekedi öbölben, ahol 0,86 mfx.c/1 rádiumemanációt mértünk, míg Vörösberény előtt ez az érték 0,16, majd a fűzfői öbölben 0,065 Híjuc/l-re csökkent. Az eddigi vizsgálatok tehát azt mutatják, hogy a Balaton déli partján radioaktivitás nincs, az északi parton, különösen a Csopak—Kerekedi öbölben, az aktivitás feltűnő. Mivel a Balatont észak felől a partján húzódó karszthegységek karsztvizei táplálják, ezért feltehető, hogy ezek vize hozza magával a rádiumemanáció tartalmat. Ennek igazolására a Balatonfüreden feltörő szénsavas Lobogó-forrás vizében is még ugyanakkor megmértük a rádiumemanáció tartalmat és azt 2,73 mju.c/1 aktivitásúnak találtuk. Természetesen további vizsgálatokra van még szükség annak felderítésére, hogy hol érik a Balatont észak felől még radioaktív vizek és a Balaton melyik helyen bizonyul rádiumemanáció szempontjából a legaktívabbnak. Összefoglalva az elmondottakat, megállapíthatók a következők: 1. A Balaton nyílt vizének kémiai összetétele ingadozást alig mutat, vizében a szennyeződést jelző kémiai alkatrészek mennyisége — az oxigénfogyasztás kivételével — alatta van az ivóvízben megengedett értékeknek. Vonatkozik ez egyes esetekben a coli- s főleg baktériumszámokra is, amelyek az ivóvízben megengedett mennyiségeknek szintén alatta maradnak. 2. Adatokat gyűjtöttünk a víz hőmérsékletének éjjeli és nappali, illetve óránkénti ingadozásaira. 3. Megállapítottuk, hogy a víz oldott oxigéntartalma az asszimiláció következtében a* délutáni órákban éri el a maximumot, majd ettől kezdve a kora reggeli órákig fokozatosan csökken. Ennek