Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)
4. szám - Kozák István: A pécsi szénbányák vízellátásának felújítása
Kozák 1.: A pécsi szénbányák vízellátása Hidrológiai Közlöny 1960. 4. sz. 275 Erneuerung der Wasserversorgung für die Bergwerke von Pécs I. Kozák, Die beschránkte Wassermenge im Gebirge Mecsek und die Gef'ahrdes Versiegens der derzeitigen Wasserfassungen bewog das Kohlenbergwerkstrust zu Pécs (Pécsi Szénbányászati Tröszt), für ihre Betriebe und vVohnsiedlungen eine umfassende perspektive wasserwirtschatliche Untersuchung einzuleiten. Diese Untersuchung soil die Wege zur Linderung des derzeitigen VVassermangels weisen — nach Möglichkeit ohne den Ausbau neuer Gewinnungsstátten — und darüber hinaus zur Befriedingung der neuen Bedarfe infojge der Investitionen in der naheren Zukunft undzwar lür deren voraussichtliche gesamte Lebensdauer beitragen. Dieser Bericht gibt nur eine schematische Beschreibung dieses Themenkreises, wie dies auch aus dem Schrifttum und dem Bildmaterial zu folgern ist. Der Beitrag unterteilt sich in drei Absclinitte. Im Rahmen der Beschreibung der derzeitigen Lage der Wasserversorgung (Abschnitt I) wird die geographische Lage des Gebietes, die hier bestehenden Wasserleitungsnetze, die derzeitigen Gewinnungsstátten von Grubenwasser, die Verteilung der Verbraueher, der Zustand von Leitungsnetz und Beháltern und sehliesslich das derzeitige System der Wasserbewirtschaftung behandelt (Abb. 1 und 2). Die geplante Umgestaltung des Wasserversorgungsnetzes (Abschnitt II) wird für zwei Zeitpunkte untersucht ; zur Zeit des höchsten Bedarfes (im Jahre 1990) und nach Auflassung des Bergbaus (im Jahre 202U). Die Zweekmássigkeit der Untersuchung für den zweiten Zeitpunkt erscheint dadurch begründet, damit der Ausbau auf die Höchstleistung — unter Berücksichtigung der Verschiebungder Bedarfsschwerpunkte — wirtschafthcher gelenkt werden könne. Dieser Abschnitt beschreibt das geplante theoretische Wasserverteilungssystem der vier selbstándigen Trinkwassernetze sowie die tágliclien und momentanen Höchstwerte des Durchflusses in der Ilauptleitung (Abb. 3) und den Stammbaum (Abb. 4) der Wasserverteilung. Nach Betrieben bzw. Wohnsiedlungen gegliedert erscheint der im Jahre 1990 voraussichtliche Bedarf an Kühlwasser, Waschwasser, Wasser für die Haushálte, Wasser für Kohlenwásche und andere Zwecke (Tabelle 1, Abb. 5 und 6). Im Abschnitt III findet man die wichtigsten neuen Bauwerke in den derzeitigen vier Wasserleitungsnetzen. Abschnitt IV behandelt die Bewirtschaftung der Grubenwasser. Schliesslich schlágt Verfasser eine einheitliche Leitung, zumindest periodisch durchgeführte Wassermessungen, die Speicherung von Oberfláchenwássern, die Nutzbarmachung des Wassers aus unbenutzten Tiefbohrungen, die Modernisierung der Gemeindebrunnen, die Unterteilung des Netzes nach Höhenzonen, eine richtigere Wartung der Gemeindebader und eine Wiederherstellung nach Prospektion der unterminierten Becken vor. Die geologischen und hydrologischen Gegebenheiten, das derzeitige System der Wasserbewirtschaftung, den derzeitigen und geplanten Zustand der Bewirtschaftung der W Tasserqualitáten, und schliesslich die wirtschaftlichen Beziehungen lásst Verfasser unberührt. Neuartig ist die Methodik des Beitrages, wie z. B. die graphische Darstellung der zeitlichen Entwicklung von Produktion, Verbrauch und Speiclierraum, das Scliema des Wasserversorgungsnetz.es, die maximale Fördermenge der einzelnen Querschnitte und die Darstellung des wasserwirtschaftlichen Stammbaumes. Időszerű szennyvíztisztítási kérdések. (J. R. Gaillard : Chairmans address at South African brancli conference. Journ. Inst. Sew. Purif. 1959. 3.) Nagyobb szennyvíztisztító telep üzemének vezetésére mérnöki vagy vegyészi képesítés nem elég, hosszú üzemi gyakorlat és sok tapasztalat is szükséges, emellett külön tanfolyamot is kell végezni. A berendezések minél nagyobb gépesítésére és automatizálására kell törekedni, a nagyon terjedő műmosószerek miatt pedig növelni kell a kapacitásukat. Meleg éghajlaton problémát okoz a biológiailag tisztított szennyvíz utólagos centrifikálódása, valamint az utóülepítő iszapjának felúszása, ami nagyon rontja a tisztított víz minőségét. Európával szemben nagyon elterjedt a homokszűrők vagy finomszűrők használata a tisztított szennyvíz utántisztítására. E téren értékesíteni kell a vízművek tapasztalatait is. Érdemes az oxidáló-tavak kérdésével is foglalkozni. Ipari szennyvizek tisztításának szabályrendeletekkel történő rendezése nem látszik célszerűnek, a helyes út minden egyes eset egyéni elbírálása és kölcsönösen méltányos rendezése. Fontos, hogy a telepek közöljék és tegyék közkinccsé tapasztalataikat. F. L. Energiatermelés növekedése Nyugat-Európában. (Le Génié Civil 1960. április 15. (186. oldal.) 1948—58. tíz év fejlődéséről beszámolót adott ki az Európai Gazdasági Együttműködés elektromos bizottsága. A jövőt illetőleg 1959—75. évekre is adatokat közöl. Az elektromos áramfogyasztás tíz év alatt 130%-kal növekedett Nyugat-Európában, ugyanakkor az összes energiatermelés csupán 47%-kal nőtt, inig az ipar termelése 93%-kal emelkedett. Nyugat-E,urópa elektromos áramtermelése 1958-ban 450 milliárd kW óra volt. A nagy vízienergiatelepek száma 180, a hőerőtelepeké 270. Az utóbbiak 140 millió tonna szénegyenértéket fogyasztottak el 1/5-ét a rendelkezésre álló szén, olaj és gáz mennyiségének. Az áramtermelés és elosztóhálózat beruházása 3,6 milliárd dollár 1/10-e az ipari szektor összes beruházásának. A jövőbeli várható fejlődés kedvező, 1964-ig évi 6,5% növekedéssel számolnak. 1950-ig az elektromos telepek jövedelmezősége 20%-os, 1958-ban 26% volt (1964-re 30% jövedelmezőséget remélnek). A kedvező eredményt a gépegységek nagyságának növekedésével magyarázzák. Az utóbbi tíz évben a generátorok többsége 50—60 M. W-os volt. 1958-ban a többség már 100 MW-os, 1962-től kezdve pedig 3/4 részben már 100 MW feletti. A hőerőtelepeknél az üzemanyagban eltolódás mutatkozik az olaj, földgáz és a lignit javára. A fejlődés kimutatható a fogyasztói árak csökkenésében is. A vízienergia termelésben, a fejlődés ellenére az önköltség csökkenés kevésbé nyilvánul meg, mivel a gazdaságosabb üzemek jórészt kiépültek. Az 1955-ös energiafogyasztás 1975-re előreláthatólag megháromszorozódik. A várható energiatermelés Nyugat-Európában így oszlik meg az egyes fajták szerint : 1975 1960 1965 év milliárd KW-óra Hőerőművek 315 410 800—680 Nukleáris telepek. . 2 30 90—210 Vízienergia 200 260 410 milliárd kWó. Összesen 517 " 700 1300 K. Gy.
