Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

4. szám - Bélteky Lajos: A hazai termális vizet feltáró kútfúrás fejlődése és legújabb eredményei

266 Hidrológiai Közlöny 1960. 4. sz. Babos Z.: A Felső-Szinva vízgyűjtőjének vízrajza 6. táblázat 0,5 | 1 | 2 | 3 | 4 | 10 ] 50 | 100 százalék valószínűség Felső-Szinva Nagyvíz [m

3/a] B árvízi tényező Garadna : Nagyvíz [m'/i] ü árvízi tényező 58,0 13,9 11,2 1,95 45,5 10,9 7,9 1,38 39,7 10,3 6,35 1,11 35,4 8,47 5,41 0,945 32,2 7,7 4,7 0,82 23,8 5,7 3,2 0,56 11,6 2,78 1,55 0,27 9.2 2,2 1.3 0,23 mai tófenékig kereken 780 000 m

3 hordalék gyűlt össze. Ez a hatalmas hordaléktömeg nagyrészt az ismertetett földtani folyamat idején rakódott le a tó egykori medencéjében. A hordalék túlnyomórészt szürke homokos iszap és iszapos homok, amely alatt és részben lencseszerűen is beleágyazódva durva kavics görgeteg, dolomit törmelék fekszik. A mai völgyzárógát előterében, a mésztufakúphoz simulva, a tófenéki homokos iszapréteg alatt vastag sárga, laza mésztufa homok található, amely valószínűen az említett kőzetkúp mállási terméke. A legfelül fekvő homokos iszapréteg vastagsága a tó keleti végén eléri a 15 m-t, a tó felső vége felé azonban fokozatosan 2—3 m-re vékonyul. A Hámori-tó medencéjének feltöltődési folyamatát illetően csak a legújabb időre vonatkozóan lehet számszerű adatokat levezetni, mert régebben a tófenékről az iszapot — legalább a gát előteréből — állítólag 3—4 évenként eltávolították. Ilyen alaposabb tisztogatás utoljára, emlékezet szerint, 1907-ben történt, azóta nem,, azonban az akkori állapotot semmiféle adat sem rögzíti. Utóbb 1940-ben a vizet használó diósgyőri üzem mintegy 25 fúrást és méréseket végzett az akkori tófenék felvétele céljából. Ha az 1940. évi állapotot összehasonlítjuk az 1949. évi mérésekkel, akkor kiszámítható, hogy időközben 10 év alatt 24,150 m

3, tehát évenként átlagosan 2415 m

3 hordalék rakódott le a tóban, ami a Garadna 33 km

2 kiterjedésű vízgyűjtőjére vetítve ^i

0 100 = 7320 m

3/100 km

2 33 évi fajlagos hordalékszállításnak felel meg. Ez az évi lerakódás mintegy 3740 tonnát jelent, a számítások szerint 1,9—2,5 kg/m

3 átlagos töménységgel. Megemlítendő, hogy a Garadna hordalékszállítása a legutolsó évtizedben észrevehetően növekedett. A nagymértékű erdőkitermelések eredményeképp a lesodródó termőtalaj és kőzettörmelék a tó felső végén gyorsan fejlődő hordalékkúpot alakít ki, melynek finomabb, iszaposabb részei egészen a völgyzárógát előteréig lesodródnak. A kopárosodás és talajlesodródás minél hatékonyabb megakadályozása végett kívánatos lenne az egész vízgyűjtőre kiterjedően egységes talajvédelmi tervet készíteni és ennek kivitelezését mielőbb megkezdeni. IRODALOM Egyedi János : A diósgyőri m. kir. erdőgazdaság ismert' tetése. Magyar Erdész, 1908 évf. História Domus. A hámori róm. kath. plébánia kézirata. Hoitsy Pál: Beszámoló az 1878. VIII. 31-i miskolci árvízi elöntésről. (Vasárnapi Újság. 1878/38. szám.) Horváth Béla : Miskolc városrendezési kérdései. Miskolc. 1958. Mélvépítési Tervező Vállalatnak a Hámori-tó és völgy" zárógátjával összefüggő 260/1950, 1658/1951, 1658/IL—1951, 2495/1951, 4564/1952 és 65— 1340—1/1959 számú tervei (Felelős tervezők Szőcsik Dezső, Babos Zoltán) Miskolci áll. levéltár 1813. évi 2868. sz. irata a XII. 13-i gátszakadásról. Szendrey János : Miskolc város története és egyetemes hejyirata, IV. kötet. Miskolc. 1911. Szigligeti Gyula : Adatok a hámori völgyzárógát történetéhez. Hidrológiai Közlöny, 1956/5. szám. Vásárhelyi István : A Hámori-tó. Borsodi Szemle, 1959/1. sz. Miskolc. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet : Magyarország vízkészlete. Budapest, 1954. Vízerőmű Tervező Iroda 800.501.411/1951. X. hó tervszámú hidrológiai vizsgálata a hámori völgyzárógátról. (Felelős tervező : Pásztor Géza). Hydrographie des Niederschlagsgebietes der oberen Szinva Z. Babos Der Beitrag behandelt die Hydrographie des oberen Szinva-Baches im östlichen Bükk-Gebirge anlasslich einer Hochwasserwelle nach einem ausserordentlich grossen Niederschlag, die es ermöglichte, dieses teilweise karstige Einzugsgebiet und die hiermit verbundenen klemen Wasserláufe hydrographisch zu untersuchen. In den oberen Régiónén des in Abb. 1 ersichtlichen Abflussgebietes hegen Kalksteinschichten grosser Máchtigkeit aus dem mittleren Trias, die ausserordentlich zerklüftet und mit Ponoren, Dolinen, tiefen Gangén grosser Ausdehnung und Ilöhlen durchwoben sind. Dieser Karstwasserbehálter speist zahlreiche Quellen, grösstenteils im Tal des grössten Zuflusses der oberen Szinva, des Garadna-Baches. Den topographisch-geologischen Gegebenheiten zufolge sind für clie Wasserführung die Karstwasser entscheidend. Massige Niederschláge üben den Beobachtungen gemáss im allgemeinen kaum einen Einfluss auf die Abflussmengen der Báche aus, da die Karstschichten die zusammenlaufenden Niederschláge sozusagen restlos verschlucken, die unmittelbare Wirkung der grossen Niederschláge hingegen zeigt sieh bereits in mehr oder weniger ausgeprágter Form. Scheinbar hángt es von Fali zu Fali vom Sattigungsgrad des grossen Karstwasserbehálters im Bükk-Gebirge ab, ob sich und in welchem Mass infolge der Karstwasser eine Hochwasserwelle meldet. Hiermit hángt auch die Beobachtung zusammen, dass selbst in den Hoehwasserwellen einundderselben Jahreszeit bzw. desselben Monates extreme Schwankungen hinsichtlich der durchschnittlichen Abflussbeiwerte zu vermerken sind. Die Niedrigwasser-Periode der Biiche liegt zwischen den Monaten Juni-Oktober, wáhrend der, trotz hinreichender Niederschláge im Abflussgebiet, die Báche nur in bescheidenem Mass — überwiegend durch die Karstquellen — gespeist werden, als Folge der ungünstigen geologischen Verháltnisse. Die Untersuchungen über die Mittelwásser brachten das interessante Ergebnis, dass die obere Szinva rund 2,5mal grösseres Mittelwásser führt als der benachbarte Garadna-Bach mit seinem zweimal so grossen Abflussgebiet. Im Entstehen der Hochwásser und deren Spitzenwerte spielen