Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)
4. szám - Bélteky Lajos: A hazai termális vizet feltáró kútfúrás fejlődése és legújabb eredményei
Babos Z.: A Felső-Szinva vízgyűjtőjének vízrajza Hidrológiai Közlöny 1960. 4. sz. 265 Lillafüred Hollóstető Szentlélek ,50 Baradna \ Hámor Hámori tó' fliMüred 'Bánkút Jávorkút Hófmaskút.. BMszentlászlá \\p0huta) feketeség Bökkszpntkereszt Mérték Répáshuta Vízgyűjtő határa )Részmgyújtó határa Saradna Jóvorkút Miskolc Mérőhely [ff] Szilvúsvórod-Szaiajkn CsapadékJ mmJ [ti\ IT vitt. UJJ. t Szilrósvárad-Feketesór Oedes Harmaskut Szenllelek Bükkszentkereszt Bdkkszentlósz/ó Pereces varbo Pereces o 3. ábra. Az 1958. VI. 11—13-i rendkívüli nagycsapadék területi eloszlása Abb. 3. Fláchenverteilung des ausserordentlichen Nieder-schlages von 11—13. 6. 1958 [a] Messstelle, [ftj Niederschiag Fig. 3. Area distribution of the exceptiomlly heavy rainfall on the ü t h to 13 t h June, 1958 [cr] gage, [&] rainfall mennyiséget is, így a patak 1% valószínűségűnek minősülő legnagyobb vízhozama a nagy vízesés feletti zárt szelvényben már 45,5 m 3/s volt. Ez a Felső-Szinva 17,5 km 2 vízgyűjtőjére vonatkoztatva B = 10,9 árvízi tényezőt jelent. Lent Hámorban a Garadnának és az Annaforrásoknak, valamint a környező hegyoldalaknak a lerohanó vizeivel is bővült Szinva már 78,3 m 3/s vízhozamot szállított, ami a vonatkozó, kereken 67 km 2 vízgyűjtőre vetítve B — 9,6 árvízi tényezőt ad. Mivel a Garadna vízgyűjtője már kívültesett a rendkívüli nagycsapadék gócterületén, itt a kétnapos csapadék 154—191 mm-re mérséklődött. Árhulláma a Hámori-tó árapasztó túlfolyójának bukójánál 90 cm vízállással tetőzött, ami a mű bukójára vonatkoztatva 6,35 m 3/s csúcsvízhozamot jelentett. Ezen a vízgyűjtőn az áradást kiváltó nagycsapadék napi értékei ugyan a 3% valószínűségű esőknek feleltek meg, két egymást követő napon való kapcsolódásuk azonban ezen a vízgyűjtőn is eddig egyedülálló eset, így ugyancsak 1% valószínűségűnek lenne tekinthető. Ehelyett ezt a vízhozamot biztonságból helyesebb 2% valószínűségűnek minősíteni, minthogy a kétnapos nagycsapadék napi megoszlásában kedvezőtlenebb eltolódás, egy napra való erősebb torlódás is bekövetkezhet. A Garadnának ez a szélsőséges árhulláma a legkedvezőtlenebb helyzetben, teljesen feltöltött állapot mellett futott rá a Hámori-tóra, amely még így is a 90 cm túlduzzasztásnak megfelelő 90 000 m 3 túltárolás erejéig mérsékelte az árhullám csúcsértékét. Mivel a túlduzzasztás teljes mértékben kereken 82 óra alatt következett be, ebből számíthatóan mintegy 0,6—0,8 m 3/s-ra becsülhető az a vízmennyiség, amennyivel a Hámori-tó a ráfutó árhullám csúcsvízhozamát lefaraghatta. A fentiek alapján végzett számításoknak többféle eljárással ellenőrzött végeredményei szerint két vízfolyásunk különböző valószínűségű nagyvízhozamait a 6. táblázat tünteti fel. A Felső-Szinvának a Garadnáéhoz viszonyított, már többször említett nagyobb vízbősége itt is szembetűnően mutatkozik, mert nagyvízhozama 5,2—7,5-szerese a sokkal nagyobb vízgyűjtőjű Garadnáénak. E többszörösségnek a számértéke a nagyobb valószínűségű nagyvizek felé haladva növekedő jellegű. A nagyvízhozam számításokkal kapcsolatban még megemlítem, hogy a megvizsgált árhullámok jellemzőiből levezethető átlagos vízhozamok és a csúcsértékek közötti arányt megadó javító tényező értéke a Garadnánál a lefolyó vízmennyiség növekedésével 1,78—2,74 között változva, ugyancsak növekedett, a Felső-Szinvára megállapítható kevés érték pedig 2,64—2,82 közé esett. 5. Hordalékjárás A vízgyűjtőről alkotható vízrajzi kép teljessége érdekében kívánatos röviden a hordalékjárásra is kitérni. A Hámori-tó medencéjének kialakulására vonatkozóan megemlítem továbbá, hogy az 1949—51. évi fúrási eredmények szerint az eredeti völgyfenéki dolomitréteg felszíne felett a
