Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

3. szám - Egyesületi és műszaki hírek

Babos Z.: A Felső-Szinva vízgyűjtőjének vízrajza Hidrológiai Közlöny 1960. 4. sz. 253 vizsgálatoknál alkalmazott anyagokat, mérőműszereket és berendezéseket, az eredmények értékelésének módszereit. Szilárdságtani kismintákat elsősorban olyan esetekben alkalmazzák, amikor a feladatok elméleti úton kellő pontossággal nem oldhatók meg. Természetszerűleg a szilárdságtani kisminták — éppúgy, mint a liidromeehanikaiak — nem alkalmasak bármilyen problémák megoldására. Azok a feladatok, amelyeknek a megoldására a kismintavizsgálati eljárások — a mai fejlettségüket figyelembe véve — alkalmasak, az alábbi három csoportba sorolhatók : a) A tervezésnél végzett statikai és szilárdságtani számítások ellenőrzése. b) A statikai és szilárdságtani számítások eredményeinek kiegészítése olyan adatokkal, amelyeknek kellő pontosságú meghatározása matematikai úton nagyon körülményes, vagy nem lehetséges. c) Statikai és szilárdságtani adatok meghatározása olyan építmény tervezéséhez, amelyeknek méretezésére megfelelő módszer nem áll rendelkezésünkre, vagy amelyeknek méretezésénél olyan egyszerűsítéseket kellene bevezetni, amelyek a számítások eredményeinek megbízhatóságát nagyon hátrányosan befolyásolnák. A könyvnek ezt a részét tanulmányozva, felvetődik az a gondolat, hogy célszerű lenne a szilárdságtani kismintavizsgálatok módszereit nagyobb vízépítési létesítményeink tervezésénél alkalmazni, különös tekintettel arra, hogy ez az eljárás viszonylag egyszerű, olcsó és az így meghatározott eredmények a méretezések pontosságát és a műtárgyak létesítésének gazdaságosságát nagyon kedvezően befolyásolják. A szilárdságtani kismintáknak a hazai vízépítési tervezéseknél való alkalmazásán túlmenően, a könyvet tanulmányozva felvetődik még az a gondolat is, hogy mielőbb felül kell vizsgálni a hazai alkalmazhatóság szempontjából a műtárgyak statikai és szilárdságtani jellemzőinek mérési úton történő meghatározásával kapcsolatosan, a szakirodalomban található módszereket. Össze kell foglalni az ezen a területen elért eredményeket és ki kell tűzni a további ilyen irányú vizsgálatok útját. Ivicsics Ferenc Salamin Pál: Hidraulika—hidromeehanika. Bibliográfia. (Magyar szerzők könyvei és tanulmányai 1945—1959.) A szerző 46 sokszorosított oldalon állította össze a hidraulikának és hidromechanikának, valamint e tudományok határterületeinek sajtóban közölt anyagát, 65 könyv és 435 tanulmány felhasználásával. Az összeállításból kitűnik, hogy a magyar szerzők az elmúlt 15 év év alatt 10 828 oldal, 5741 ábra, 659 fénykép és 1013 táblázat terjedelemben adtak közre a fenti tárgykörből tanulmányokat, illetőleg szakkönyveket. A szerzőt gondos és aprólékos munkájáért méltán érheti elismerés nemcsak a hidraulika és hidromeehanika szorosan vett művelői, hanem az egész vízimérnöki társadalom részéről. V. 1. Egyesületi és műszaki hírek Rovatvezető : Vágás István A Vízellátási és Hidrogeológiai Szakosztály február 17-i ülésén két megemlékezés hangzott el Kajlinger Mihályról. Lindenmayer Kálmán életéről és munkásságáról, Abos Brúnó pedig műszaki alkotásainak maradandó értékű műveiről tartott beszámolót. Március 16-án a szakosztály közös előadóülést rendezett a Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztállyal. Ezen Szakváry Jenő lengyelországi vízellátási és víztisztítási tapasztalatait ismertette. Ezek közt a Felsősilézíai vízellátási rendszert, Krakkó, Zakopane, Lodz, Gdansk, Poznan, illetve Varsó városok vízműveit részletesen is bemutatta. V. I. A Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztály február 4-i ülésen dr. Bolberitz Károly a fürdővizek vizsgálatának és a fürdők vízellátásának kérdéseivel foglalkozott. Hazai fürdőkre vonatkozó szennyezettségvizsgálati adatokat közölt. Egyúttal rendelettervezeti javaslatot is ismertetett a fürdők vízellátásának javítására. A hozzászólók kifejtették, hogy a fürdők területére a megengedett létszámnál többnek a beengedése káros, s lényeges volna a fürdők és azokon belül is a tusolok számának növelése. Március 7-én Abos Brúnó és Zalán Béla a Fővárosi Vízműveknél alkalmazott talajvízdúsítás történetét, módszereit, kémiáját és biológiáját ismertette. Az előadók bemutatták a hazai talajvízdúsító kísérletek eredményeit is, s kitértek a gazdaságosság kérdéseinek tárgyalására. A megjelentek nagy száma és a sok hozzászoló bizonyította, hogy iparunk nagymértékben érdeklődik az előadottak iránt. Március 22-én a Szennyvíz Szakosztállyal közös előadóülésen Tóth István és dr. Kubinyi László csehszlovákiai tanulmányútjukről számoltak be. A prágai és brnoi szennyvíztisztításról, és ivó víztisztításról, továbbá az új tisztítási eljárások bevezetését célzó kisérletes kutatómunkákról adtak ismertetést az előadók. V. I. A Szennyvíz Szakosztály február 25-i ülésén Vágás István az ülepítések elméletében érvényesíthető fizikokémiai szemlélet hidraulikai vonatkozásait fejtegette. Megállapította, hogy a fiziko-kémia szemlélet érvényesítésével a szemcsés és pelvhesedő anyagok ülepítési törvényszerűségei külön szabályok szerint írhatók le, s a medencék működését az ülepítési és áramlástani tulajdonságok együttes figyelembevételével jellemezhetjük. 0. G. A Limnolőgiai Szakosztály február 19-i ülésén dr. Kol Erzsébet a hó és jég biológiájával kapcsolatban nyújtott — vetített képekkel is kísért — széles kört felölelő tájékoztatást. Jórészt saját vizsgálatai alapján mutatta be a hó és jégfelületek algák okozta elszíneződésének példáit. Az előadást értékesen egészítette ki dr. Kiss István „Sík- és hegyvidéki kryobiológiai vizsgálatok, tekintettel a fakultatív jellegű hidegtűrés kérdésére" c. összeállítása. Az ülés befejezéseként dr. Véghné Varga Izabella a szegedi halastó (Fehértó) phytoplanktonjának vizsgálatáról számolt be. A Szakosztály március 18-i ülése az ún. átitató (intersticiális) vizek limnolőgiai kérdéseivel foglalkozott. Dr. Varga Lajos átfogó előadásában mutatta be e sajátos víztípus sokféle arculatát. Dr. Gellért József (dr. Tamás Gizella kiegészítő megjegyzéseivel), dr. Iharos Gyula, és dr. Ponyi Jenő hazai kutatásaikról, megfigyeléseikről számoltak be. Az előadásokat élénk vita követte. B. Á. A Hidraulikai és Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztály március 9-i ülésén Vágás István ismertette a VITUKI-ban, Szilágyi Gyula professzor irányításával, az előadó közvetlen vezetésével lefolytatott vizsgálatok eredményeit az öntözőcsatornák szivárgási veszteségeinek meghatározására. Ezek eredményeképpen közelítő számítási eljárást mutatott be az előrelátható szivárgási vízveszteség megállapítására. Ö. G. Központi előadóülésen számolt be szovjetunióbeli tanulmányújának tapasztalatairól dr. Lászlóffy Woldemár és Szesztay Károly március 3-án. Ismertetésre kerültek a hidrológiai kérdésekkel foglalkozó szovjet intézmények és szervek, valamint az ezek által végzett