Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

3. szám - A brünni vízépítési kutatásügyi konferencia

.4 brünni vízépítési kutatásügyi konferencia Hidrológiai Közlöny 1960. 3. sz. 251 vizsgálta M. Skoupy. Tanulmányában az ütközés eredményeképpen átalakult energia mennyiségének meghatározásával foglalkozott. Munkájánál M. E. Faktorovics alapfeltevéseiből indult ki. Céljául a Faktorovics-féle egyszerűsítő feltevések ellenőrzését és érvényességi határának meghatározását tűzte ki. Mérési eredményeit figyelembe véve többek között megállapította, hogy az átalakult energia mennyiségének meghatározására abban az esetben használhatjuk a Faktorovics-féle képletet, ha a vízsugarak mozgása rohanó és ütközési szögük 0° és 90° között változik. A. G. Csanisvili, valamint L. Kutié a konferenciára küldött tanulmányaikban csővezetékben nyomás alatt mozgó víz mechanikai energiájának átalakításával foglalkoztak. 2. kérdéscsoport : A vízfolyásokkal kapcsolatos hidraulikai kérdések A második kérdéscsoport 17 tanulmányát a könynyebb áttekinthetőség céljából P. Nóvák — aki a tanulmányokat a konferencián összefoglalta — négy alcsoportra bontotta. Az első alcsoportba a vízfolyásokkal kapcsolatos hidraulikai kérdésekkel, a mederalakító erőkkel és az érdességi tényező kérdésével foglalkozó tanulmányok tartoznak. A második alcsoportba a permanens változó és a nem permanens mozgásokat tárgyaló tanulmányok sorolhatók. A harmadik alcsoportot a hordalék mozgását, a negyediket pedig a folyószabályozási kisminták hasonlósági kérdéseit tárgyaló tanulmányok alkotják. Az első alcsoportba tartozó dolgozatok közül elsőnek Salamin Pál tanulmányát említjük. Munkájában összefoglalta a vízfolyások hidraulikai kérdéseinek tisztázása céljából végzett magyar kutatások eredményeit. G. Supino a folyók medrének alakulását vizsgálta. Elemezte a mederalakulást befolyásoló tényezőket, a mederalakulás folyamatát. Kifejtette, hogy számos más kutató véleményétől eltérően nem látja lehetségesnek azt, hogy alluviális medreket állandósítsunk, minthogy az ilyen medrek alapvető jellemzője az instabilitás. Elgondolásait olaszországi példákkal bizonyítja. A Szevan tóba ömlő vízfolyások hossz-szelvényének alakulásával és az íves folyószakaszok vízmozgásával foglalkozott A. K. Ananjan. Főkiviteli mérések és megfigyelések, valamint elméleti megfontolások alapján a hosszszelvényt, és a víz- és hordalékmozgás jellemző mennyiségeket összekapcsoló egyenleteket határozott meg. J. Martinec a mederérdességi tényező megállapításával foglalkozott vízfolyásokon végzett mérések és összehasonlító számítások eredményei alapján. R. Smutek elvi meggondolásokkal nem körszelvényű medrekben lejátszódó vízmozgás ellenállási tényezőjét vezette le Kármán összefüggése alapján. A második alcsoportba tartozik G. A. Dzsimseli tanulmánya, amelyben a nem prizmatikus medrekben mozgó víz felszínének alakulására irányuló vizsgálatainak eredményeit ismertette. A vízfelszín alakulásának azokat az eseteit vizsgálta, amelyekben a prizmatikus és a nem prizmatikus mederszakaszok csatlakozásánál vízugrás nem keletkezik. L. Gastex, J. Lacouture és J. Nougaro a permanens fokozatosan változó mozgásokkal kapcsolatos számítási módszereket foglalták össze. Összehasonlították ezeknek a módszereknek segítségével meghatározható mennyiségeket a mérési eredményekkel és értékelték a különböző eljárásokat a pontosság és a számítások során végzendő munka mennyiségének szempontjából. A. D. Troskolanski tanulmányában a duzzasztási görbék Haponovicz-féle eljnéletére hívta fel a figyelmet, K. Rohan a permanens változó mozgás esetén érvényesülő esésviszonyokat vizsgálta. Egyenletet vezetett le a felszíngörbék megszerkesztésére. Összefüggése bizonyos esetekben az érdességi tényező meghatározására is felhasználható. Akay G. és L. Rubner a Vág folyó vízlépcsőrendszerét tanulmányozták abból a szempontból, hogy az egyes erőművek turbináin átbocsátott, időben változó vízhozamok hogyan módosítják az egyes erőművek közötti folyószakaszok vízmozgását, továbbá, hogy az árvái völgyzárógát melletti vízerőtelep üzeme miképpen befolyásolja a Vág erőműveinek működését. A harmadik alcsoportba tartozó témával, a hordalék mozgásával öt tanulmány foglalkozott. N. F. Danelij laboratóriumi és elméleti vizsgálatokat végzett olyan vízkivételi művek tervezése céljából, amelyekbe hordalék nem jut be. J. Kalis elméleti úton vizsgálta a viszonylag széles, íves folyószakaszok görgetett hordalékának mozgását. Elvi megállapításait azonban laboratóriumi és főkiviteli mérések eredményeivel kell igazolni. M. Pirkovsky a pozsonyi Vízgazdálkodási Kutató Intézet laboratóriumában kismintavizsgálatokat végzett arra vonatkozóan, hogy a Wolfsthal-i erőmű megépítése esetén hogyan módosulnak az erűmű közelében a hordalékmozgási viszonyok, valamint hogy meghatározott mértékű mesterséges beavatkozással (kotrással) milyen eredmények érhetők el a vízszintek süllyesztését illetően. C. E. Mirochulava a Tbilisz.i-i Grúz Vízépítési Tudományos Kutató Intézetben kísérleteket végzett kötött talajok kimosási sebességének meghatározására. Mérési eredményei alapján új egyenletet szerkesztett a jelenséget jellemző mennyiségek közötti kapcsolat kifejezésére. Iviesics L. a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet vízépítési laboratóriumában a kritikus sebesség meghatározása céljából végzett kutatások eredményeiről számolt be a konferenciára küldött tanulmányában, ismertetve a hordalékmegindulás jelenségét jellemző invariáns mennyiségcsoport és ennek meghatározási módját. Bogárdi J. és L. G. Gvelesziani a mozgó medrű folyószabályozási kisminták hasonlósági kérdéseivel foglalkoztak. S. Bruk pedig vízfolyások kanyarulat! szakaszán bekövetkező mederalak változásokat tanulmányozta. 3. kérdéscsoport : A vízépítési kutatások újabb módszerei Hat tanulmány tartozott ebbe a csoportba : Kereselidze, Gerber—Gruat—Piquemal, Starosolszky, ÖiStin egy-egy és Hálek két tanulmánya (az utóbbi Mátyássá,1 közös). N. B. Kereselidze folyamatos öblítésű ülepítőmedencékkel végzett kismintavizsgálatainak eredményeit és módszerét ismertette. Három Toulouse-i kutató : S. Gerber, J. Gruat és J. Piquemal az elektromos analógia alapgondolatának felhasználásával oldott meg különböző hidraulikai feladatokat (vízszintingadozás kiegyenlítő medencékben, vízütés nyomócsőben, szivárgás). Starosolszky Ö. a viszonylag kis vízhozamok mérésére alkalmazott műszerekkel és berendezésekkel végzett magyarországi kísérletekről számolt be. J. őistín, V. Hálek és ,J. MatyáS tanulmányaikban a brünni Műszaki Főiskola Vízépítési Tudományos Kutató Intézetében a talajvíz mozgásának tanulmányozására alkalmazott újabb kísérleti módszereket és berendezéseket, valamint vizsgálataik eredményeit ismertették. Feladataik megoldására felhasználták a membrán-analógia módszerét, a réteg-kismintákat, az elektromos analógia szokásos módszerét, valamint az elektromos analógia elvén alapuló számolóberendezéseket. Ezekkel a módszerekkel tanulmányozták többek között a Pozsony-Wolfsthal-i erőmű, valamint a Vág folyó Madunice-i vízlépcsőjének tervezésével kapcsolatos szivárgási kérdéseket. * A konferencia után a résztvevők megtekintették a Moldva folyón épülő Lipno-i és Orlik-i erőművet, továbbá a már régebben üzembe helyezett Slapy-i, Stechovice-i és Vrané-i erőművet. Befejezésül meg kell említenünk azt, hogy mind a konferencia, mind pedig a konferenciát követő tanulmányút megszervezése mintaszerű volt. Ivicsics Lajos, Szigyártó Zoltán