Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

3. szám - Harmati István: Öntöző- és csurgalékvizek kémiai vizsgálata a Duna–Tisza közén

Harmati I.: Öntöző- és csurgalékvizek kémiai vizsgálata Hidrológiai Közlöny 1960. 3. sz. 237 a 6. ábrán tüntettük fel. Ezek azt mutatják, hogy az árasztóvíz a tábla talajának összetételétől és az eltelt időtől függően megváltozik. Ez a változás legnagyobb mértékű — természetesen — a szikes talajon volt (3. sz. tábla), de még a kevésbé szikes (12. sz. tábla) talajon is romlás következett be. Ennek okát elsősorban a talaj sótartalmának bizonyos mértékű kioldásával, továbbá a víz és a talaj között lejátszódó reakciókkal és végül a víz betöményedésével magyarázzuk. Jó talajok esetében csak a víz betöményedésével kell számolni. A víz annál rosszabb minőségű lesz szikes talajon, minél tovább érintkezik vele, s minél nagyobb mértékű a bepárolgása, amint ezt a VII. 26-iki vizsgálatok is igazolják. A vízleromlás természetesen ott a legnagyobb fokú, ahol sem a talaj, sem a víz nem jó minőségű. A víz betöményedését úgy akadályoztuk meg, hogy a szokottnál többször alkalmaztunk teljes vízcserét, és a víz állandó frissítése végett az árasztó csöveket nem zártuk le teljesen, s a vízfelesleget a táblák ellentétes sarkában létesített túlfolyókon leengedtük. így elértük azt, hogy a víz nem romlott le túlságosan a rizstáblákon, ezáltal nem veszélyeztettük a rizstermesztést és megóvtuk talajainkat. a további elszikesedéstől. Ott, ahol a víz betöményedésének veszélye fennáll, célszerű a vizet a lehetőséghez képest többször kicserélni. Ezt mutatják csurgalékvíz-vizsgálataink is. 4. Különböző mértékben szikes talajú ?~izstáblák csurgalékvizeinek vizsgálata. Végül vizsgáltuk az egyes táblák csurgalékvizeit is. 1957-ben túlfolyást nem alkalmaztunk és az egész tenyészidőben csak kétszer csapoltunk le. A csurgalékvizet úgy mintáztuk meg, hogy a tábla dudájának kinyitása után a kiömlő vízből pár perc múlva vettünk 1. litert, később vettük a 2. litert, s amikor a tábláról kezdett elfogyni a víz, akkor vettük a 3. litert. Ezeket összeöntve végeztük el az elemzést (7. ábra). Miután a csurgalékvizek összetétele elsősorban az illető talaj sajátságainak függvénye, ezért közöljük az egyes rizstáblák 1956. évi talajmintáinak (0—15 cm-es réteg) alapvizsgálati adatait (2. táblázat). Az 1. és 2. sz. táblát kénsavgyári gipsziszappal, a 4., 4/1. és a 12. sz. táblát lignitporral javítottuk 1955 tavaszán, míg a 3., 6. és a 13. sz. táblák nem kaptak javítóanyagot. Az első lecsapolás vízelemzési adatai nem minden táblánál tükrözik vissza a talaj sajátságait, mivel a tenyészidő elején az árasztóvíz összetétele igen rövid idő alatt is nagymértékben változott, s ezért a különböző időben feltöltött táblák eltérő minőségű vizet kaptak. A második lecsapolásnál az árasztóvíz összetétele már kiegyenlítődött és igen jól tükrözi a talaj sajátságait. A'z 1., 2. és 4. sz. táblán, miután ennek talaja javított szikes, az árasztóvíz is kevésbé romlott le, mint a nem javított 3. és 6. sz. szikes táblán. Mindkét lecsapolásnál a 4/1. sz. tábla vize volt a legrosszabb minőségű annak ellenére, hogy a talaját lignitporral javítottuk. Ez a tábla csak 141210• 864 2 0[mg.e.é/1] KATIONOK n 0 I 14 12 108 S 42[mg.e.é/1] ANIONOK m 400200h/0 SZARAIMARAti EK 1 2 3 Vt 6 12 1

3 1 2 3 4 4/1 S 12 13 ELSŐ LECSAPOLÁS MÁSODIK (UlM) ÍECSAPOLAS (VII. HÚ) (IX. HÍ ELEJE) 7. ábra. Különböző talajú rizstáblák csurgalékvizeinek összetétele (1957). 0ite. 7. Cocmae ucmennux eod pucoeux noneü, iiMewiyux pa3nyw noney (1957) Fig. 7. Composition of excess waters from paddy fields of dijferent soils (1957) a 4. sz. tábla alsó végéből kaphatta a vízutánpótlását, azaz a 4. sz. tábla vizét, amely már erősen rosszminőségű volt. Ez még tovább töményedett. Ebből azt a tanulságot lehet levonni, hogy a rizstelepeket lehetőleg úgy kell megépíteni — főleg szikes talajok esetében —, hogy minden táblát az öntözőcsatornából lehessen árasztani, és minden tábla külön-külön is lecsapolható legyen, mert így jobban elkerülhetjük a víz erős betöményedését, amely a rizs kipusztulásához és a talaj elszikesedéséhez vezethet. Összefoglalás 1. Az Algyői-Főcsatorna 3 éven keresztül végzett vizsgálataiból megállapítható, hogy a csatorna vize a tiszai vízkivételtől kezdődően a halastói-zsilipig legtöbb esetben jelentős mértékben leromlik. A halastói-zsilipen átengedett rossz minőségű belvíz következtében ezen szakasza öntözésre alkalmatlan vizet tartalmazott. A csatorna felső szakaszán a víz egy-két esettől eltekintve, kielégítő minőségű volt. 2. A sándorfalvi öntözőcsatorna 1 km-es szikes talajon futó szakaszán vizsgáltuk az árasztóvíz összetételének változását. Megállapítottuk, hogy a szikes talajú csatornában az áramló víz minősége nem változik, míg az álló víz bizonyos mértékben leromlik. 3. Az árasztóvíz a talaj sajátságaitól és az azon eltöltött időtől függően változik. Ezért ott, ahol a víz betöményedésének veszélye fennáll, célszerű többszöri vízcserét alkalmazni. 4. A csurgalékvizek összetétele elsősorban az illető talaj sajátságainak függvénye. Minél sósabb, szikesebb a talaj, annál nagyobb mértékű a víz leromlása ugyanazon idő alatt.