Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

3. szám - Könyvismertetés

Hidrológiai Közlöny 1960. 3. sz. 226 TEOJIOrMMECKHE MCCJlEflOBAHMfl, I1POBE^EHHblE OPH CTPOMTEJlbCTBE FH^POSJIEKTPOCTAHUMfí lj3ueeaHCKu fl. KpaKOB Ha ocnoBaHHH onbnoB, npHoöpeTeHHbix iipn npoei<TiipoBaHMii ii Ha cTponTejibCTBL' njioTHH, nepeKpwBaiomnx ziojiiiHy, nonbCKHM aBTopoM H3JiaraioTc>i nnM<eHepHO-reojioi HMecKHe paöOTbi B OTflejibHbix (Jia3ax npoeicTHpoBüHiiH M CTpoiiTCJibCTBa rHAposHeprenmecKiix COopy>KeHiiíí. 3TH paőo™ B cTarbe pa3aejieHbi Ha Ht'Tbipe (})a3bi : 1. McxoAHbie flauHbie, 2. npoeKTHoe 3a;;aHHe, 3. TCXHH4CCKHÍI npOeKT H 4. CTpOHTejlbCTBO. Geologische Vorarbciten beim Bau von Wasserkraftanlagen Dziewanslci, J. Krakow Auf Grund der Erfahrungen bei Entwurf und Bau von Talsperren in Polen resümiert. der polnisehe Verfasser die erforderlichen ingenieurgeologisehen Arbeiten im Zugé der einzelnen Entwurfsabschnitte der Bauten der Wasserkraftnutzung und im Laufe der Bauausführung. In seinen Beitrag untersebeidet er vier Phasen : 1) Ausgangsdaten, 2) Vorentwurf, 3) Bauentwurf und 4) Bauausführung. Völgyzúrógátak altalajának tömítése A Die Wasserwirtschaft 1960. januári számában jelent meg Dr. Ing. Ferdinánd Slemenson tanulmánya a völgyzárógátak altalajának tömítéséről. (Dichtung des Untergrundes von Talsperren.) Az alapkőzetben sokszor találunk mállástermékekkel teli nagykiterjedésű repedéseket és hasadékokat, amelyek a környező vízátnemeresztő kőzettől eltérően vízáteresztők, amiknek következtében tulajdonképpen az egész kőzet vízáteresztő tulajdonságúvá válik. A szivárgás megakadályozása miatt ezeket a repedéseket tömíteni kell. Hasonlóképpen tömítésre van szükség a fenék- és oldalszivárgás megakadályozása céljából a völgyzárógát betonja és a kőzet érintkezési felülete mentén. A tömítőanyag bejuttatása injektálással történik. Ezt a munkát a műtárgy építésével kapcsolatos betonozás előtt, alatt és után egyaránt el lehet végezni. Az első esetben az injektálással nem zavarjuk ugyan a' betonozást, azonban a besajtolás ilyenkor a felső rétegekben csak kis nyomással végezhető. Nagyobb nyomás, kellő leterhelés hiányában, esetleg felemelné a felső rétegeket. Ilyen esetben tulajdonképpen aligha biztosítható minden üreg kitöltése (hacsak nem alkalmazunk nagyon sűrű furattávolságot), továbbá nem tömítjük a szikla és a beton közti fugát. Ezért ajánlatosabb az injektálást a főbetontömb elkészítése után végezni. A besajtoló furatok mélyítése, megfelelő betonterhelés esetén, vagy a völgyzárógát vízfelőli oldaláról történik, kissé a levegőfelőli oldal irányába, vagy pedig az ellenőrző folyósóból kissé a felvíz fele döntve azokat Lényeges szempont az, hogy a furatok valóban keresztezzék a repedéseket. Ezért, ha a kőzet teljesen feldarabolt, a furatokat tanácsos egymást keresztező irányokban mélyíteni. Az injektálandó anyag összetétele a kitöltendő üregek nagyságától függ. Ennek megfelelően lehet cementhabarcs vagy híg cementtej. A cement behatolását megkönnyítjük, ha agyagoldatot, vegyi anyagokat (vagy ezek keverékét), adagolunk hozzá. Ezek az adalékok a cementszemcséket a legfinomabb ürekegbe is bejuttatják és azok idő előtti leülepedését meggátolják. Ha a repedésekben különlegesen finom szemcséjű mállási termék található, akkor a besajtolás tisztán vegyi anyagokkal kell végezni (pl. Joosten eljárás; Rodio eljárás). Ujabban azönban a cementnek agyaggal és vegyi anyagokkal együtt történő besajtolása egyre jobban teret hódít a tisztán vegyi úton végzett talajszilardítással szemben. Az injektálásnál alkalmazott nyomás minimális értéke a duzzasztási magasságtól függ (minthogy a duzzasztógát alatti, illetőleg körüli szivárgás többek között a felvízi víznyomás függvénye). Rendszerint a hidrosztatikus nyomás kétszeresét tekintik minimális nyomásnak. Betonleterhelés nélküli besajtolás esetén azonban vigyázni kell, hogy a nyomás ne emelje meg a felső rétegeket. Nagyobb mélységekben jelentősen nagyobb nyomás alkalmazható. Gyakran használnak 30—40 at túlnyomást, sőt egyes esetekben 80—100 at túlnyomással is dolgoznak. Az injektáló furatok távolsága a helyi körülményektől, elsősorban a rétegek széttöredezettségétől függ. Általában 4—6 m furattávolsággal kezdenek, majd a furatokat szükség szerint sűrítik. Ha szélesebb vízzáró falat akarunk létrehozni, akkor a furatokat 2—3 sorban helyezzük el. A furatok rendszerint magfúrással készülnek. A felaprított anyagot öblítéssel távolítják el. A besajtolást az alkalmazott különböző nyomásnak megfelelően zónánként végzik. Az injektálást fentről lefelé vagy alulról felfelé egyaránt végre lehet hajtani (1. ábra). Simenson a felülről lefelé haladó besajtolást ajánlja. Az egyes zónák határán ún. pakkereket (tömítő) alkalmaznak, amelyek a furatokat mindig a kívánt magasságban elzárják és a besajtolási anyag továbbhaladását megakadályozzák. A tényleges besajtolást egy vízfelvételi próba előzi meg. Ha a szikla vízfelvétele bizonyos határértéken alul marad, felesleges injektálni. Vízáteresztő alluviális rétegen épülő földgát esetén a besajtolási munkákat azonban már a gátépítés előtt kell elvégezni, mert különben a sok furat zavarokat okozhat. Aujeszky Géza