Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

3. szám - Vitális György: A Salgótarján környékén tervezett víztározások földtani lehetőségei

220 Hidrológiai Közlöny 1960. 3. sz. Vitális Gy.: A Salgótarján környékén tervezett víztározások 250 m átlagszélességűvé. A fenti völgyszakasz víztározásra morfológiailag alkalmas. A terület legidősebb képződménye a középső­miocén belvéti emeletébe tartozó homokos agyag és márga (slír), valamint a középső riolittufa. A slírrel érintkező piroxénadnezittufa és agglo­merátum összlet, valamint a piroxénandezit­telérek a tortonai, az amfibolandezittufa és agglo­merátum összlet a szarmata emelet képződménye -[5,6]. A legfiatalabb képződmények a völgyoldala­kat borító pleisztocén barnaföld, nyirok, homok és lösz, valamint a völgyet kitöltő patakhordalék és az ezt fedő holocén ártéri üledékek. A tervezett tározó fontosabb szerkezeti irá­nyait a Zagyva Ny—K-i, illetve EK—DNy-i irányú völgye, valamint a felszínen látható, ugyan­csak EK—DNy-i irányú andezittelérek jelzik. A fenti irányokra merőleges ÉNy—DK-i haránt­töréseket a közeli bányászatilag feltárt terüle­teken kimutatott törések alapján — a tározó területe alatt is — valószínűsíthetjük. A tari tározó alapkőzetét — többnyire ugyan­csak vízzárónak tekinthető fedőrétegekkel lefe­. dett — vízzáró homokos agyag és homokos agyag­márga (slír) alkotja. A tervezett völgyelzárás szelvényében (16. ábra), és a tározótéren lemélyí­tett 1954. évi feltáró fúrások [15] alapján a ter­vezett tározótér völgyfenekét a kavicsos patak­hordalék felett uralkodóan vízzáró iszap és agyag­rétegek borítják. A vízzáró rétegek típusmintáin végzett képlékenységi vizsgálatok átlag és szélső értékeit az 1. táblázatban foglaljuk össze. 1. táblázat A tervezett tari tározó vízzáró üledékeinek képlékenységi adatai TaÖA. 1. flaHHbte no Koncucmenifuu eodoynopnux omno­Mcenuü 3anpoeKmupoeaHHoeo eodoxpaHunuiifa Tap Tabelle 1. Plastizitátsangaben der wasserdichten Sedi­mente des geplanten Speichers zu Tar A kőzet neve és földtani kora Folyási határ Plasztikus index A kőzet neve és földtani kora F [ %] PH%] Humuszos agyag (holocén-pleisztocén) Átlag Legnagyobb Legkisebb 61,10 83,20 51,30 31,63 51,20 19,30 Homokos iszap (holocén-pleisztocén) Átlag Legnagyobb Legkisebb 45,98 52,50 37,90 19,60 26,20 11,90 Honiokos agyag (holocén-pleisztocén) Átlag Legnagyobb Legkisebb 55,31 62,60 43,80 33,88 38,70 21,10 Iszapos agyag (holocén-pieisztocén) Átlag Legnagyobb Legkisebb 59,05 64,20 51,10 30,45 39,40 25,60 Meszes homokos agyag és meszes agyag (holocén-pleisztocén) Átlag Legnagyobb Legkisebb 59,65 75,50 51,50 32,77 50,30 23,00 Szerves iszapos agyag és szerves agyag (holocén-pleisztocén) Átlag Legnagyobb Legkisebb 82,20 110,00 59,60 54,40 74,60 34,20 Homokos agyag és homokos márga (= slír) (középső miocén) Átlag Legnagyobb Legkisebb 49,42 61,00 38,10 19,88 29,40 8,50 Megjegyzés : A két oszlopban levő legnagyobb és legkisebb szélső értékek nem mindenütt azonos kőzetminták adatai. Az alapkőzet (slír) vízáteresztőképességére a fúrásokban végzett vizsgálatok alapján k = — 1,0 • 10~ 8, illetve 6,2 -10~ 8 cm/sec értékeket kaptunk. A slír terhelhetőségére a gátszelvényből (4. sz. f. 13,0 m) vett magmintán végzett egyirányú nyomókísérlet cr Hi / = 109,0 kg/cm 2 értéket adott [15]. Számottevőbb elszivárgás csak a tervezett völgyeizárási szelvény közelében települő andezit­tufa és agglomerátum összlet mentén lehet­séges. A tari tározó szomszédságában alábányászott, illetve művelés alatt álló szénbányák vannak. Esztó P. szakvéleménye alapján [4] a tari tározó területén a tározott, víznek a bányába való be­szivárgásától, vagy a — bányaművelés során — képződő repedéseken át való betörésétől nem kell tartanunk, mivel a fedőréteg zömét alkotó slír­rétegek gyakorlatilag vízrekesztők, átvizesedés esetén duzzadnak és elzárják a képződő repedése­ket. A tari víztározó létesítése nem zavarja a bá­nyászatot, legfeljebb olyan helyeken, ahol a szén­telep 100 m-nél kisebb mélységben van a völgy talpa alatt. (Az idézett szakvélemény megállapí­tásait — a terület hasonló földtani felépítése követ­keztében — a bikkvölgyi víztározással kapcsolat­ban is mértékadónak tekinthetjük.) Az elmondottak alapján a tervezett tari tározó területén a víztározás földtani és bányászati szem­pontból egyaránt lehetséges. Összefoglalás A víztározásra kiválasztott völgyszakaszok dombvidéki tározó létesítésére morfológiailag ál­talában alkalmasak. A tervezett tározók a salgótarjáni barna­kőszénterületen, illetve annak szegélyén az ún. feküterületen vannak. Az ismertetett 9 völgy­zárógátas víztározási lehetőségnek földtani szem­pontból — az eddigi feltárási eredmények alapján — kizáró oka nincs. A völgyek talpát mindenütt vízzárónak te­kinthető ártéri üledékek fedik, ezért elszivárgás inkább az oldalaknál várható. Különösen a tározás kezdeti időszakában vár­ható oldalirányú elszivárgásokra főleg a fekii­területre eső felsőoligocén homokkő rétegösszlettel érintkező (ságújfalui, mátraszelei, nemti, alsó­lengyendi) tározómedencéknél számíthatunk. Ezeknél a homok és homokkőrétegek várható beiszapolódásával az oldalirányú elszivárgások valószínűleg megszűnnek. A többnyire vízzáró miocén képződmények­ben kialakult völgyek (rárosi, mihálygergei, ka­rancskeszi, bikkvölgyi és tari tervezett tározók) az oldalirányú elszivárgások szempontjából ked­vezőbb felépítésűek. A gát alapozások és bekötések tekintetében még valamennyi tervezett völgyeizárási szelvény­ben további részletes feltárás szükséges. A felsőoligocén liomok-liomokkő rétegösszlet terhelhetőség és vízáteresztőképesség szempont­jóból még kis távolságon belül is igen változatos felépítésű, ezért a gáttervezések (pl. ságújfahű, mátraszelei, nemti tározóknál) gondos feltáró munkát igényelnek. A változatos rétegződésű

Next

/
Oldalképek
Tartalom