Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)
3. szám - Könyvismertetés
198 Hidrológiai Közlöny 1960. 3. sz. Dobos—Szolnoky: Szívóaknak hidraulikai vizsgálata mungsverbáltnisse in erstcr Linie durch geeignete Anordnung der Pumpe zu erzielen sind. Die Abrundung der seharfen Ecken im Saugschacht bzw. die Anwendung einer gewölbtcn Rückwand ist wünschenswert, doch soll man bemerken, dass die Form des Schachtes den Untersuehungen gemáss keinen entscheidenden Einfluss auf die Strömungsverháltnisse übt. b) An Stelle von géwölbten Leitflachen ist die Anwendung einer gewölbten Rückwand zwéckdienlicher. c) Eine Einengung des Saugschachteinlaufs ist nach Möglichkeit zu vermeiden, weil die an der Wasseroberfláche entstehenden Wirbel das Lufteinsaugen fördern. d) Die in den Saugschacht eingebaute senkreclite Wand (siehe z. B. Variante 10) hat —- wenn sie dünn ist praktisch keine Wirkung auf die Strömungsverháltnisse, ist daher überflíissig. e) Hinsiclitlich Untersuchung der Übergangsstrecke sei auf einen früheren Beitrag der Verfasser[l] liingewiesen und bemerkt, dass eine eingehendere Untersuchung der Frage im Gang ist. f) Bei Schöpfwerken oder Pumpstationen mit mehreren Maschinengruppen ist — zwecks Sicherung günstiger Strömungsverháltnisse — jede der Pumpen in einem eigenen Saugschacht anzuórdenen. Im Zugé der Feldmessungen, die auf die Laboratoriumsuntersuchungen folgen, sind — nebst Kontrollmessungen über die Strömungsverháltnisse — vor allém die maschinenbaulichen und Betriebskennwerte zu ermitteln. Nach Meinung der Verfasser kann untcr Verwendung dieser Feldmessungen, ferner der Laboratoriumsergebnisse über die Übergangsstrecke aus dem Jahre 1959 und der hier beschriebenen Versuche die bisher fehlende hydraulische Bemessung der Saugscháchte von Pumpstationen mit hinreiehender Genauigkeit durchgeführt werden. A brakrizek legújabb osztályozása : a velencei rendszer Az a terület, ahol a felszini vizek két fő csoportja, a tengervíz és édesvíz találkozik és keveredik, mind hidrográfiai, mind biológiai szempontból régen felkeltette az édesvízkutatók és oceanográfusok figyelmét. Manapság, amikor a vizek kutatásában mindinkább érvényesül az ökológiai szemlélet, még fokozottabb az érdeklődés az ún. brakvizi területek iránt. H. C. Redeke holland kutató hidrográfiai és biológiai szempontok figyelembevételével már 1922-ben osztályozta a brakvizeket, ez a beosztás Válinkangas finn tudós későbbi módosításával egészen a legújabb időkig érvényben volt. A Nemzetközi Limnológiai Egyesület (SIL) 13. finnországi kongresszusán (1956) S. G. Segerstrále értékes áttekintést nyújtott a brakvízkutatás negyedszázados történetéről. Minthogy a Redeke—Válinkangas rendszer eredetileg észak-európai területekre volt kidolgozva, a kongresszus javasolta e beosztás felülvizsgálását. 1958. áprilisában Velencében a SIL szimpóziumon foglalkozott a kérdéssel. A szimpoz.iumon Anglia, Ausztrália, az Észak- Amerikai Egyesült Államok, Finnország, Franciaország, Hollandia, Németország, Olaszország, Svédország és a Szovjetunió vett részt. A szimpózium elfogadta a tengervizek sótartalom szerint való Redeke—Vál inka gas - féle osztályozásának átdolgozott formáját és javasolta annak egyetemes alkalmazását. A módosítás főként abban áll, hogy a valódi tengerek is bekerültek a rendszerbe, vagyis a beosztás az összes sótartalmi változásokra kiterjed. A mezohalin zónának alacsonyabb részét áttolja az oligohalin zónára, abból a célból, hogy a Dél-Európában, Dél-Afrikában és más területeken levő ökológiai állapotokat is kifejezze. A hígított tengervíz jelölésére a nem egyértelmű „brak" kifejezés helyett a ,,mixohalin" szakkifejezést javasolták. A tulajdonképpen az euhalin kategóriába tartozó oly tengerparti vizek jelölésére, melyek sótartalma a szomszédos tengerekénél alacsonyabb (pl. a Földközitenger partvidék lagunái, a mixoeuhalin kifejezés jött létre. Egyszerűség kedvéért a különböző sótartalmú zónákat meglehetősen pontos számokkal jellemezték, de hangsúlyozták, hogy a számok csak körülbelüliek, amint azt a ~ jel is mutatja. Az elfogadott rendszer a következő : Zóna Sósság (° c o) Hiperlialin > ~ 40 Euhalin ~ 40—~ 30 Mixohalin (^-40)^30—-^0,5 Mixoeuhalin > ~ 30, de < mint a szomszédos euhalin tenger (Mixo-)polihalin 30—^ 18 (Mi xo-) mezohalin ^^ 18— f^ 5 (M ixo-)oligohalin /vj 5—-r^j 0,5 Limnetikus (édesvíz) < 0,5 A növényzetnek és állatvilágnak a természetben levő sósterületeken való átmeneti jellegét, továbbá ezeknek regionális és lokális változatait szem előtt tartva, a sósságnak valamennyi csoportja csak körülbelül felel meg a flóra és fauna zonációjának. Figyelemmel kell lenni arra, hogy a lehető legjobb rendszer sem adhat többet meg, mint az illető víz átlagos sós állapotát. Mindig szükséges lesz megjelölni a sósság fokozatainak kilengéseit maximum és minimum szerint, legyenek azok napiak, évszakosak vagy évesek, továbbá más ökológiai szempontból fontos tényezők változását. A táblázatban levő zónák további felosztása sok esetben hasznos vagy szükséges lehet, hogy bizonyos helyi állapotoknak megfeleljen (pl. a Balti-tengeren). Megállapodtak abban, hogv még korai lenne a belterületeken levő sósvizek osztályozását megkísérelni. tekintettel a tökéletlen és szórványos adatokra, de kifejezést adtak annak a reménynek, hogy kialakul majd az ilyen vizek sótartalmának kifejezésére is valami rendszer, melyet a SIL elfogad és. javasolhat. (S. G. Segerstrále : A quarter century of bracltishwater researeh. Verhandlung internat. Ver. Limnol. 13. 1958 ; Svmposium on the classification of braekishwaters, Venice 8—14 April 1958. SIL. Venezia 1959. Sebestyén Olga
