Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

3. szám - Dobos Alajos–Szolnoky Csaba: Szívóaknák hidraulikai vizsgálata

196 Hidrológiai Közlöny 1960. 3. sz. Dobos—Szolnoky: Szívóaknak hidraulikai vizsgálata c) íves terelőfelületek helyett célszerűbb az íves hátfal alkalmazása (6. változat). d) A szívóakna bejáratának szűkítését lehetőleg kerülni kell, mert a víz felszínén keletkező örvények a légbeszívást elősegítik (7. változat). e) A szívóaknába épített függőleges falnak (pl. a 10. változat) amennyiben vékony — gyakorlatilag nincs hatása az áramlási viszonyokra, tehát felesleges. f) A szívószájnak az akna feneke feletti magasságát általában m = 0,5 0,75 (1.0) /) között célszerű felvenni. g) A szívószáj feletti vízréteg vastagság (víztakarás), kedvező áramlási viszonyok mellett. 2 3Z)-re tehető. h) Az átmeneti szakasz vizsgálatára vonatkozólag utalunk előző tanulmányunkra [1] és megjegyezzük, hogy a kérdés részletesebb vizsgálata folyamatban van. i) A szívóakna hidraulikai szempontból szükséges szélességére vonatkozóan^ mivel kísérleteinket B — 3,5D szélességű aknában végeztük, csak irodalmi adatokra hivatkozhatunk [ 2], amelyek alapján a szívóakna szélességét B = 3D — öl) között célszerű felvenni. A [2| tanulmányban ismertetett vizsgálatokat B = 4,0 D szélességű szívóaknában végezték. Tehát végeredményben B = 3—4D szívóakna szélességet lehet alapul venni. j) Ha a csatorna és a szívóakna függőleges szimmetria-síkja egybeesik, akkor a rendezett áramlási viszonyok biztosítása érdekében a szívóakna oldalfalainak hosszát általában L-, = 4 5/)re kívánatos tervezni. k) Ha a csatorna és a szívóakna függőleges szimmetria síkja egymással szöget zár be, akkor az a szívóakna oldalfalainak hosszát az előzőnél lényegesen nagyobbra kell felvenni, vagy a Simonfai László által javasolt terelőfelületeket kell alkalmazni. A gazdaságos megoldást mindkét esetben általában csak laboratóriumi vizsgálattal lehet megkeresni. I) A szívócsőnek az akna hátfala melletti elhelyezését (L

i — 0) nem javasoljuk, mert nem tartjuk gazdaságosnak. Megjegyezzük, hogy külföldi laboratóriumi kísérletek eredményei alapján az irodalomban azt találjuk [2], hogy ez az elhelyezés a legkedvezőbb. Feltehető azonban, hogy az L

x = 0 és D közti tartományt nem vizsgálták meg részletesen. Csupán az áramképek alapján (4. ábra) ez az elhelyezés kétségtelenül kedvezőnek látszott esetünkben is, de az 1—11. változatok vizsgálata ezt a feltevést már nem igazolta. m) A szívócsövet az akna hátfalától = 0,5D—1,0D között célszerű elhelyezni. A meglévő állapot javítása érdekében vízszintig érő íves terelőfelület alkalmazása javasolható. n) Több gépegységgel felszerelt szivattyútelepek vagy szivattyúállások esetén a kedvező áramlási viszonyok biztosítása érdekében minden szivattyút külön szívóaknában kell elhelyezni. o) Amennyiben merülőfalat kell a szívóaknában alkalmazni, azt a szivattyútól legalább 4—5D távolságban kell elhelyezni. Ez a megállapítás azonban csak akkor érvényes, ha a merülőfal 10—20 cm mélységig nyúlik a víz szintje alá. A tanulmányban ismertetett vizsgálatok és kapott eredmények azt mutatják, hogy a szívóaknák áramlási viszonyainak laboratóriumi tanulmányozása igen hasznos alapadatokat szolgáltathat a szívóaknák hidraulikai méretezésének kidolgozásához. Azokat az általános elveket és határértékeket, amelyeket vizsgálataink — illetőleg részben az irodalmi adatok — alapján megállapítottunk. helyszíni mérésekkel kellene ellenőrizni, illetőleg kiegészíteni. Ennek keretében az áramlási viszonyok ellenőrző vizsgálata mellett — elsősorban a gépészeti és üzemi jellemzők mérésére kell törekedni. (Ilyen vizsgálatok elvégzésére, mint említettük, nekünk nem volt lehetőségünk). A helyszíni mérések száma és időtartama — mivel a az ellenőrző mérések jellegét és tartományát előre meg lehet állapítani — kapott eredményeink felhasználásával nagymértékben csökkenthető. Véleményünk szerint a helyszíni mérések eredményeinek. továbbá az itt közölt, valamint az átmeneti szakaszra vonatkozó 1959. évi laboratóriumi vizsgálati adatainknak (amelyeket későbbi tanulmányainkban adunk közlésre) felhasználásával a szivattyúállások szívóaknájának eddig hiányzó hidraulikai méretezése kielégítő pontossággal elvégezhető. * Befejezésül megköszönjük Salamin Pál egyetemi docensnek, Simonfai László főmérnöknek és Ollós Géza tudományos munkatársnak a vizsgálatok, valamint a tanulmány készítése közben nyújtott értékes támogatását. Ezen kívül köszönetet mondunk a tanszék, laboratórium és műhely dolgozóinak a vizsgálatok során végzett odaadó munkájukért. IRODALOM | 1 | Dobos Alajos—Szolnoky Csaba : Átmeneti műtárgyak laboratóriumi vizsgálata. Hidrológiai Közlöny, 39. évf. 1959/6. Budapest. [2] Blau, : Die modellmássige Untersucliung von Pumpensümpfen für Schöpfwerke und industrielle I'umpenanlagen. IV asserwirtschaft- Wassertec.hnik, 1957/11. rH^PABJlHMECKOE HCCJIE^OBAHHE BCACblBAIOIHHX 1LIAXT JJOÖOIU A., II COAHOKll V. MauniHHbiü uoflono/rbi'M (HacocaMii) B BCHrepcKi-ix ycjiOBHHX cero/iH>i y>Ke nivieeT Gojit>moro 3HaHeHii>i, n3-3a iiMeroiueficfl oöcTaHOBKii u B03Hm<aiomefícH ncnpeóHOCTii B pa3Hbix oöjiacTOx üo/iHoro xo3HÜCTBa. IloaroMy oöecneHemie ycjioBHH AJIM 3K0H0MunecK0ü paöomu Hacocnux cmaHifuü AOJIWHO CHHRARBCH NEPB00HEPEAH0Ü SÁMÁNÉN, llo HameMy MH6HHIO 3Ty 3a/umy jiymne Bcero MO>KHO peuiHTb nyTeM jiaöopaTopHbix iicm>iTaHHH H H3MepeHHHMH Ha .VieCTHOCTH. Ha ocHOBamm nopyneniiH TjiaBHOro YnpaBJieHiui Bo^Horo XO3«HCTBA BeHrpmi Ha H3y<jeHne OCHOBHMX BonpocoB 3KOHOMHHeci<OH paSoibi nepeKam<H HacocaMii npoBOflHJincb jiaSopaTopHbie HCCJieflOBamifl rii;ipaBJinMeci<oro pe>KHMa ecacbieawuiux w HazHemameAbHbix maxm. MCCJIE/iOBaHHH ÖMJIH NPOBE/IEHBI B jiaőopaTopitH ni,npoTexHHMecKoft Ka(j)e«pbi 1. By^aneuiTCKoro ÍIojiHTexHiinecKoro HHCTHTyTa. B STOÍÍ CTATBE H3 npoBeaeHHbix ncCJIEAOBAHHH B 1958—59 ro^ax NPUBOAHTCA TOJIBKO Te i-icnbiTaHHH H pe3yjibraTbi, KOTOPWE OTHOCHTCA K niflpaújumecKOMy poKHMy ecacbieammux uiaxm. B nepBofuwacTH cTarbii n3jiaraioTCH oömne nojio>Kt'HIIH H T04KIÍ 3peHIl>! I'H^paBJJHMeCKOrO HCCJieflOBaHliH