Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

3. szám - Egyesületi és műszaki hírek

184 Hidrológiai Közlöny 1960. 3. sz. Út melletti árkok vízszállítása Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a lefo­lyásra kerülő vízmennyiség ebben az esetben is nagy mér­tékben függ a talajvíz helyzetétől. 5 Ni Cl < D f\ VINDING 1355 IX 13 . H L—— 13 15 tásváltozásában nem található ilyen tendencia. "Ügy gon­dolják, hogy ezt a kettős árhullámcsúcsot az okozza, hogy a vizsgált útszakasz két jellegzetes részből egy alsó, meredek esésű és egy felső, lankásabb szakaszból áll. Ilyen rövid idejű heves intenzitású csapadéknál azonban az árhullám kialakulására már befolyással le­het az esőfront vonulási iránya és sebessége, és a csapa­dék helyszerinti változékonysága is. Az árhullámnak alakjával kapcsolatban azt talál­ták, hogy ezek jól jellemezhetők a — at q = a\— e +­1 1 14 Idő [ára] 2. ábra. A Vinding melletti állomáson észlelt vízhozam­idő görbe. (1955. IX. 13-án délután) Az észlelési anyagból egy további érdekességre mutat az 1. és a 2. ábra. A vízliozam-idő görbén két árhullámcsúcs is jelentkezik, s ugyanakkor az eső intenzi­kifejezéssel, ahol q a vízhozamot, t az időt jelenti, s a és a az árhullám alakjára jellemző állandó. A vizsgálatok amellett, hogy felvilágosítást adtak a kiválasztott útfelület lefolyási viszonyairól ; rámutat­tak arra is, hogy a területi változatosság igen nagy lehet. Ezért a kísérleteket folytatni óhajtják, s tervbe vették a megfigyelő állomások áthelyezését más területre is. Szigyártó Zoltán Egyesületi és műszaki hírek Rovatvezető: Vágás István A Limnolőgiai Szakosztály december 11-iki ülésén dr. Palik Piroska mutatta be Kiss Árpád: ,,Hidrobioló­giái és bioklimatológiai vizsgálatok egy móri rompincé­ben" c. dolgozatát, dr. Entz Béla pedig beszámolt az 1959. évi, bécsi XIV. Nemzetközi Limnolőgiai Kongresz­szusról. (A kongresszusról két előző számunkban is megemlékeztünk.) Január 22-én a halastavi kutatásokkal négy elő­adás is foglalkozott. Dr. Woynarovic.h Elek ,, Halastavak hidrobiológiái kutatása" c. átfogó előadását dr. Horto­bágyi Tibor „Halastavak mikroszkópikus növényei és a hozam kapcsolata", valamint dr. Varga Lajos: „ Halas­tavak állatvilága" c. részletes kutatási eredményeket bemutató előadása követte. Befejezésként Tölg István, a lengyel tógazdasági tapasztalatokról tartott beszámolót. A hozzászólások nyomán felmerült annak szükséges­sége, hogy a halastavak limnolőgiai kutatási mód­szereivel behatóbban foglalkozzanak. Dr. Jászfalusi Lajos vállalta, hogy a témakörrel kapcsolatos anyagot a Szakosztály 1960 októberi ülésére munkatársaival együtt megyitatásra összeállítja. B. A. Dégen Imre, országos vízügyi főigazgató 1959 végén nyilatkozott a Népszabadság tudósítójának nem­zetközi vízügyi kapcsolatainkról. Ma már minden szom­szédos országgal kétoldalú államközi egyezmények sza­bályozzák vízügyi kapcsolatainkat. Az egyezmények fontos előírása, hogy az érdekelt országok tartózkodnak a másik fél számára káros vízügyi intézkedésektől. Magyar-szovjet viszonylatban jelenleg a Felső Tisza völgyében végzett közös ármentesítési és folyószabá­lyozási munkák a leglényegesebbek. Magyar-csehszlovák viszonylatban a Felső Duna mederkotrása és hajóút­kitűzése, magyar-román viszonylatban a Kőrös menti közös érdekű belvízrendezési és ármentesítési munkák, magyar-jugoszláv viszonylatban a határközeli Duna­szakasz jégtorlódást megelőző szabályozási munkái, a Dráva és Mura folyószabályozási munkái érdemelnek különös figyelmet. A magyar-osztrák vízügyi egyezmény többek közt intézkedik Kőszeg és Sopron, városok osztrák területről történő vízellátásának kérdéseiben is. A fentieken kívül igen fontos Magyarország tevékeny részvétele a Dunabizottságban, úgyszintén a nemzetközi tudományos és műszaki szervek munkájában. V. I. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége 1959. nov. 26-án kibővített vezetőségi ülésén vitatta meg javaslatait és hozzászólásait a második ötéves terv előkészítéséhez és az MSZMP által kiadott irányelvekhez. A Hidrológiai Társaság részéről dr. Né­meth Endre egyetemi tanár és Illés György OVF osztály­vezető, a társaság alelnöke fejtette ki álláspontját. Ezekre — az elfogadásra kerülő ötéves tervjavaslat egyes fejezeteinek ismertetésével kapcsolatban is — még vissza kívánunk térni. V. I. A Vízellátási és Hidrogeológiai Szakosztály decem­ber 2-i ülésén két előadás szerepelt a napirenden. Juhász Józsefnek — Békési Jánossal közösen összeállí­tott — előadása a Széchenyi I. thermálkút felújításával, dr. Jaskó Sándor előadása a földtani felépítésnek az észak-bakonyi és balatonfelvidéki patakok vízhozamára gyakorolt hatásával foglalkozott. Az első előadás a 90 éves thermálkút eddigi életével és felújításával kap­csolatos adatokat közölt, míg a második előadás ki­fejezésre juttatta, hogy különösen a kis vízfolyások hozamát befolyásolják a KV és KÖV idején a források és a talaj vízszivárgások (a földtani felépítésnek meg­felelően). Január 20-án Öllős Géza, az inhomogén talajok kutak vízhozamára gyakorolt hatásáról tartott elő­adást. Ezt követte Sallai József „Fúrt kutak élet­tartamának meghosszabbítási lehetőségei" c. előadása. Öllős Géza a Műegyetem I. Vízépítéstani Tanszéken végzett kísérleti munkája alapján összefoglalta a szabad­felszínű kutakra vonatkozó vizsgálatok eredményét, bemutatta az inhomogén talajbeli szivárgás alaptörvé­nyeit és a szivárgási tényező kialakulására vonatkozó meggondolásait. Sallai József a kutak élettartamának becslési módját, valamint az élettartamot befolyásoló tényezőket fejtegette, egyedi és kölcsönhatásban levő kutaknál. Végül szólt az élettartam meghosszabbításá­nak feladatairól is. V. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom