Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)
2. szám - Tóth László: A Fontinalis antipyretica L. cenológiai szerepe a Balaton nádasaiban
Hidrológiai Közlöny 1960. 2. sz. 164 L1MN0LÓGIA A Fontinalis antípyretica L. cenológiai szerepe a Balaton nádasaiban TÓTH L~Á S Z L Ő MTA Biológiai Kutatóintézete, Tihany Az egységesnek tűnő balatoni nádasok finomabb botanikai vizsgálatokkal típusokra választhatók szét. Ez a munka a Balaton egyik nádastípusát és annak jelentőségét mutatja be. A nádastípusok szétválasztása szükséges előfeltétele annak, hogy a nádasoknak a Balaton szervesanyag forgalmában játszott szerepét tisztázhassuk. A tihanyi Biológiai Kutatóintézet növénytani osztályának főtémája az édesvizek elsődleges termelésével foglalkozik. Ezen a témakörön belül a magasabbrendű növényzet szerepének a kutatása az én feladatom. 1956-tól a Balaton partján élő nádasok (Scirpeto-Phragmitetum) tanulmányozását végeztem. Nádaskutató útjaink alkalmával bejártuk a Balaton jellegzetes nádasainak nagy részét, közel 300 cenológiai felvételt készítettünk és azt tapasztaltuk, hogy az egységesnek tiinő balatoni nádasok a nádmagasság, nádsűrűség, szálvastagság, a nádast kisérő növények változatossága tekintetében és a nádasok különböző zónáinak környezettani viszonyaiban nem egységesek, ezért jellegzetes típusokra választhatók szét. A balatoni nádasok inhomogenitását más szerzők is, többek között Meschkat [4] Entz G. és Sebestyén[2], Entz B [1] is hangsúlyozták, de a pontos botanikai analízis még hiányzott. Az általunk tanulmányozott típusok egy része jól azonosítható az irodalomból ismert együttesekkel [5], de vannak köztük új, a Balaton jellegzetes környezettani viszonyain alapuló állományok is. Ebben a munkában a Balaton egyik ilyen nádastípusát kívánom bemutatni, mely a Fontinalis antípyretica nevű moha tömegvegetáció jávai jellemezhető. Ezt a típust mint Scirpeto-Pliragmitetum fontinalosum-ot különítjük el. Az 1. táblázatban közölt cenológiai felvételeink alapján megállapítható, hogy a Fontinalisos nádasban abszolút uralkodó a nád, a víz felszíne fölé emelkedő más növényt csak igen elvétve találunk (főleg vízalatti törmelékhalmok vagy nádtorzsa csomók tetején). így Galium palustre, Rumex hydrolapathum a 7. és 19. sz. felvételben. A kísérő növények hínárfélék: a Fontinalis mellett leggyakoribb kísérő a Ceratophyllum demersum, az IJtricularia vulgáris és az egyébként másik hádastípust jelző Hydrocharis morsus-ranae. A többi hínárnövény alárendelt szerepű. A Fontinalis-os nádas igazi jelentőségét csak a finomabb környezettani kutatás derítette fel. Az 1. ábrán látható a Paloznaki-öböl nádasának a kersztmetszete. A nyiltvíz felől a part felé haladva, a legkülső zónában a Scirpeto-Phragmitetum. phragmitetosum található. Ennek a nádaszónának a jellemzője, hogy a nádon kívül csak pár szál hínár él benne, azoknak javarésze is leszakadt uszadék. Mélyvizű nádaszóna. E típus mögött helyezkedik el a Scirpeto-Phragmitetum fontinalosum. A Fontinalis-os nádas után a ScirpetoPhragmitetum (nádas) és a Hydrochareto-Stratiotetum (egy hinár-asszociáció) komplexe következik. A nádas alatt ebben a zónában is elsősorban hínárnövények élnek. Különösen a békatutaj (Hyrocharis morsus-ranae)nagyobb tömegeivel találkozunk. A nádon kívül a víz felszíne fölé emelkedő más növényt csak ritkán látunk. Egy-két szál Galium palustre, Sium latifolium, Rumex hydrolapathum és Solanum dulcamara fordul elő. E mögött a Scirpeto-Phragmitetum magnocaricosum alakul 1. ábra. A Paloznaki-öböl nádasának keresztmetszete 0ue. 1. nonepeiHbiü npotfiUAb KÜMbima ŐOAllHbl nQA03HaK. (Ha e0pu30HmaAbH0ű ocu: paccmOHHue, u3MepeitHoe om npan co ceoöodHOü cmopoHbi eoábt KÜMbiuia, ita eepmuKOAbHOü ocu: MaKCUMaAbHUfi eeAwmna 0 2, CO, u CO 3 e npoiienmax : ZAyéuHa eodbi) Fig. 1. Prof ilé through the reed in the Paloznak Bay. Horizontal axis : Distance from the water side reed edge. Verticai axis : 0 2, C0 2 and CO s in percentage of maximum value; water depth
