Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

2. szám - Egyesületi és műszaki hírek

130 Hidrológiai Közlöny 1960. 2. sz. Szesztay K.: Országos párolgásmérő kád-hálózat The evaporation pan-network is contemplated to comprise about 20 to 25 stations. Observations are carried out, or being started at present at 13 stations (Fig. 1 and Table 1). Two pans are installed at every station, one of type „A", recommended by the World Meteorological Organization and one of the sunken type (see Photograph 1) used in earlier Hungárián observations [13]. The ratio of observation data obtained by the two different pans (Table 2) serves as a check and provides information for future development. The water surface elevation is measured accurately by means of the conical-disc instrument designed by K. Fazekas [9]. Details of

cthe first observation results are shown in Fig. 2. Experiments intő the technique of measurement are alsó carried out at somé stations. Data on evaporation from pans placed on the surface and sunken into the ground, but otherwise of identical dimensions are compared in Table 3. For transferring the data obtained by the pans to natural water surfaces of various dimensions and exposure, data for pans located at the shore of somé lakes in the country must be compared to actual evaporation computed from the water balance. The first comparisons of similar nature relate to Laké Balaton (Table 4). Investigations abroad with sunken pans appreciabíy smaller than those used in Hungary have shown the transformation coefficient to vary with climatological conditions as well (Fig. 3). Based on a survey of the literature [15—18], experience gained abroad with the application of chemicals for prevonting evaporation is given in conclusion. The first similar measurements have been started in Hungary in August, 1959. (Folytatás a 115. oldalról.) A Győri Vízügyi Igazgatóság 1959-ben a Duna felső szakaszán, a Mosoni-Dunaágon, a Rábán, Rábcán, a Marcalon és a Lajtán végzett ármentesítési és folyószabályozási munkákat. 1960-ban a Duna medvei-híd és Vének, valamint a Mosoni-Dunaág Vének és Győr közötti szakaszán tervez további töltéserősítéseket, és folytatni kívánja a hansági belvízrendezési és lecsapolási munkálatokat. A Rábcán, Dózsa-majornál új szivattyútelep építése van folyamatban. V. I. Az újjáépített budai Királyfürdőt 1959. november 5-én adták át a használatnak. A fürdőnek a Lukácsfürdő területén levő forrását újra foglalták, és újonnan épült vasbeton távvezetékkel vezetik a 400 l/perc hozamú forrás vizét a fürdőbe. H. J. Az 1958. végén alakult Malomzúgi Vízgazdálkodás

1 Társulat Szarvas és Endrőd között 6 km hosszú öntözőfőcsatorna építését kezdte meg. Vízszállítóképesség : 3,1 m

3/s. A Társulat házilag oldotta meg a 60 000 m

3-es földmunka kiemelését. L. J. 1959. október 3-án helyezték üzembe az NDK-beli Wendefurt mellett a Rappbod folyón épült duzzasztógátat. A gát hosszúsága 450 m, magassága 106 m. A tározómedence 8 km hosszú. Az NDK szakirodalma különleges terjedelemben foglalkozik az elkészült mű ismertetésével. V. I. A jugoszláviai vajdasági Duna—Tisza•—Duna csatorna földmunkáinak időtartamát a fokozottabb gépesítés segítségével igyekeznek megrövidítani. Ila az előzetes számítások megvalósíthatók, lehetőség van rá, hogy 1966 helyett 1963-ban fejezzék be a földkiemelést. V. I. Középszlovákiában nagyszabású regionális vízmű építés folyik. A vízbeszerzés a Detva közelében fekvő Hrinován (Herencsvölgy) települt. Innen vezetik a vizet 38 km hosszú nyomóvezetéken Losonc (Lucenec) városába, majd további 15 km-es vezetéken Fülek (Filakovo) ipari központba. A vízmű első része Losonc bekapcsolásával befejezéséhez közeledik. A vízmű teljes kiépítése után mintegy 100 000 fogyasztót fog ellátni. V. I. Csehszlovákiában egyre többet foglalkoznak a rádióaktív szennyvizek kérdésével. A prágai Vízügyi Kutató Intézet 1959 októbere folyamán Prágában háromnapos előadássorozatot rendezett a gyakorlat szakembereinek bevonásával. Az előadássorozaton a rádióaktív sugárzások elmélete, az ellenük való védekezés és a szennyvizek hatástalanításának gyakorlati kérdései egyaránt napirenden szerepeltek. I. F. Prágában egy ellenőrzés alkalmával a háztartásokban összesen 29 000 rosszul záró vízcsapot találtak, amelyekből a becslések szerint naponta 20 000 m

3 víz ment veszendőbe. V. I. Csehszlovákia első vízgazdálkodási tervét 1949-ben, az első 5 éves terv keretében készítették el. A gyakorlat azt mutatta, hogy a szükségleteket alacsonyan állapították meg, mert az előirányzott összegeket több, mint 30%-kal túllépték. Az első vízgazdálkodási terv azonban alapjává vált a további terveknek. Az 1954-től 1957-ig terjedő időszakra már komplex vízgazdálkodási tervet dolgoztak ki. Ennek a tervidőszaknak a jellemzője a vízgazdálkodási beruházások nagymértékű növekedése, valamint a mélyreható tanulmányi munka. 1958-ban a csehszlovák vízgazdálkodás szervezetét is decentralizálták. Ennek eredményeként a Vízügyek és a vízi építkezések területén a helyi adottságok és helyi források is messzemenően figyelembe vehetők. I. F. A ,,Vodohospodársky őasopis" 1959. VII. évf. 2. száma közli Ubell Károly : „Az elméleti kúthidraulika módszereinek gyakorlati alkalmazása" c. tanulmányát. V.IA leningrádi Állami Hidrológiai Kutatóintézet (Goszudarsztvennij Gidrologicseszkij Insztitut) valdáji kísérleti állomásán az erdők mikroklímájának és párolgásának vizsgálatára az elmúlt évben (gradiensmérő telepet) helyeztek üzembe. A mérőműszerek három, egymástól 120 m-re levő 45 méter magas rácsos szerkezetű árbócra erősített kötélpályán, ill. az ezekhez kapcsolódó függélyköteleken vannak elhelyezve. Hat különböző szintben mérik, ill. regisztrálják az alsó légrétegek főbb időjárási elemeit (a hőmérsékletet, a páratartalmat, a szélsebességet) és az eredmények értékeléséhez szükséges egyéb adatokat (albedo, talajhőmérséklet, csapadék stb.) A műszereket — a csapadékmérő kivételével — távvezetéssel látták el, s az észlelőházban elhelyezett jelzőtáblákon jelzik, ill. írják a pillanatnyi értékeket. Sz. K. Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem autóbuszt vásárolt és ezzel fokozottabb mértékben lehetővé tette, hogy tanulmányutak keretében a hallgatók látókörét szélesítse, az elméleti oktatást kiegészítse. Pl. az elmúlt év őszén az V. éves vízépítőszakos hallgatók két tanulmányúton voltak : a Rábaközben és Északdunántúlon. Az elsőn megnézték a lesvári régi ós az épülő új szivattyútelepet, az árpási szivattyútelepet, a Rábaszabályozással kapcsolatban néhány művet, a Répce árapasztó csatornát a Kőris patak, Kis Rába és Keszegés buj tatóival és a nicki gátat. A másodikon a nyúli vízmosáskötést, a tatai halastavakat, néhány tatai műemléket és a Bokod mellett épülő hőerőmű építkezéseit, főként a hűtő- és tározó-tó és völgyzárógát építését. A jól sikerült tanulmányutakon a sok hasznos szakmai látnivalón kívül hazánk egy-egy vidékét, azok néhány problémáját, műemlékeit, az ott dolgozó mérnökök lelkes példamutató munkáját ismerhették meg. L. F. (Folytatás a 146. oldalon)