Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

2. szám - Szesztay Károly: Országos párolgásmérő kádhálózat

124 Hidrológiai Közlöny 1960. 2. sz. kádak adatai kisebb tározómedencék vagy halastavak tervezéséhez közvetlenül felhasználhatók, az ,,A"-típusú felszíni kád viszont hozzásegít ahhoz, hogy a kád-adatok és a természetes vízfelületek párolgásának összehasonlítása terén végzett számos külföldi kutatás eredményeit a hazai gyakorlatban mielőbb hasznosíthassuk. A kettős berendezéssel járó költségtöbbletet jelentékenyen csökkenti az, hogy az észlelés legkényesebb műszerének, a szabatos vízszintmérőnek, Fazekas Károly szerkesztette hazai típusa [8] ugyanegy állomáson két vagy több kádat is kiszolgálhat. Néhány évi észlelés után — ha az adatok úgy mutatják, ill. az összehasonlításhoz szükséges összefüggések meghatározására elegendő adatunk lesz — az egyik típuson az észlelést részben vagy esetleg egészen meg lehet majd szüntetni. A párolgás földrajzi eloszlását, ill. az ország éghajlati adottságait tekintve, az országos kádhálózatnak célszerűen mintegy 20—25 állomást kell magában foglalnia. A hálózatot az Országos Meteorológiai Intézet éghajlatkutató állomásainak, ill. az obszervatóriumoknak a bevonásával mintegy 4 év alatt fokozatosan kívánja kiépíteni a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet. Legsürgősebben a hegyvidéki területekre kellett gondolnunk egyrészt azért, mert munkánk legközvetlenebb célja a völgyelzárással létesíthető víztározó medencékhez kapcsolódik, másrészt az alföldi viszonyokra a Kecskemét közelében 1951 óta, és a Kúnhegyes közelében 1954 óta üzemben tartott kádak már adnak hozzávetőleges tájékoztatást. Szempontunk természetesen az is, hogy a vízmérleg számbavételére alkalmasnak látszó természetes tavak, meglevő tározómedencék, ill. tógazdaságok közelébe is telepítsünk állomást, mert ilyen összehasonlítások szolgálhatnak elsősorban támpontul a kád-adatok és a természetes vízfelületek közötti átszámítás tekintetében. Minthogy az állomások kiválasztása — a fenti általános szempontokon titl — igen sokirányú körültekintést igényel (a mérés 'rendkívül pontos és gondos észlelői munkát kíván, az állomásoknak lehetőleg bekerített és a forgalomtól kívüleső területen célszérű lenniök stb.) és minthogy még a következő években is merülhetnek fel az állomások megválasztását irányító szempontok és igények, minden évben csak az az évben felszerelni kívánt 4—5 állomás helyét választjuk ki. Ezért az állomás hálózatot bemutató 1. ábrán csak a már elhelyezett, ill. 1959 őszén létesítendő állomásokat tüntettük fel. 3. A mérés alapelve A kádakból elpárolgó vízmennyiség kiszámításához ismerni kell fi) a kád vízszinének változását, (2) a kádba hulló csapadékot és (3) az időközbeni vízpótlást, ill. a víz-kimerést. Ahhoz, hogy a kádakon mért adatokat ellenőrizni, egymással összehasonlítani és területileg általánosítani lehessen, rendszeresen mérni kell még (4) a levegő hőmérsékletét és páratartalmát, (5) a kádban levő víz hőmérsékletét és — részletesebb vizsgálatokhoz — (6) a szél sebességét is. Szesztay K.: Országos párolgásmérő kád-hálózat A kád vízszinét naponta kétszer (7 és 21 órakor), a víz hőmérsékletét naponta háromszor (7, 14 és 21 órakor) észlelik. Ha a kád vízszine túlságosan lesüllyed, vagy — kiadós esőzések miatt — megközelíti a kád peremét, a vizet pótolni kell, ill. a felesleget ki kell merni. A kád vízének elszennyeződése miatt, vagy a szél behordta homok eltávolítása céljából időnként — évenként átlagosan kétszer-háromszor — a kád vizét ki kell cserélni. A téli hónapokban az észlelés szünetel. Ilyenkor a párolgás rendkívül kicsi : a 4—5 téli hónap párolgási összege alig éri el az évi párolgás 10— 15%-át (lásd az 1. ábrát). Ezekben a hónapokban a párolgás közelítő értékét a havi párolgás és az időjárási adatok között megállapítható kapcsolatok alapján lehet pótolni. Az adatok feldolgozása és értékelése szempontjából különösen fontos a kádban levő víz hőmérsékletének rendszeres és részletes mérése. Külföldön ezt kezdetben általában elhagyták és csak kivételesen találhatunk adatokat a vízhőmérsékleti viszonyokról, ami az adatok összehasonlítását és a természetes viszonyokra való átszámítását rendkívül megnehezíti. Az Amerikai Egyesült Államok hálózatában is csak a közelmúlt években kezdték el a valamennyi állomásra kiterjedő rendszeres vízhőmérséklet mérések bevezetését [5], A berendezés költsége — 1958. évi árakon — állomásonként kereken (Í000 Ft, a fenntartás és észlelés állomásonként és évenként mintegy 1500 Ft-ba kerül. Az észleléshez kétféle űrlap készült. Az A/5 alakú (14x21 cm méretű) napi észlelési lapok, zsebre tehető jegyzet-tömb alakjában, és az A/4 alakú (30x21 cm) havi összesítő lap, amelyet az előbbiek alax>ján az észlelő otthon tölt ki. Á havonta beérkező jelentések eredményeit — ellenőrzés és kiszámítás után — a 2. ábra szerint összesítjük. 4. Az 1958. évi munka A hálózat kiépítésének első évében öt állomást szereltünk fel párolgásmérő kádakkal (lásd az 1. táblázatot és az 1. ábrát). Kiválasztásuk a 2. pontban felsorolt szempontok ill. a Meteorológiai Intézet munkatársainak útmutatása alapján történt.

1 Minthogy az újonnan létesített állomásokon (Siófok kivételével) az észlelés szeptemberben indult meg, az 1958. év lényegében csak az észlelők begyakorlását eredményezhette. A kézirat lezárásáig eltelt négy észlelési hónap mérési eredményeit a 2. ábra foglalja össze. Az ez idő szerint észlelő 8 állomás alapján korai volna még a párolgás területi eloszlásáról általános képet adni. Annyi mindenesetre megállapítható, hogy az állomások egymásközt összehasonlíthatók, az eltérések valóban éghajlati, ill. időjárási különbségeket tükröznek. A 2. táblázatban a 3 m

2 felületű süllyesztett káddal mért adatokat az ,,A"-típusú felszíni kád mérési adataival hasonlítottuk össze. Az 1,05 és 1 A hálózat létesítésével kapcsolatos munkákban adott szíves támogatásért ezúton is köszönetet mondunk dr. Kakas Józsefnek és dr. Hajósy Ferencnek az Országos Meteorológiai Intézet osztályvezetőinek.