Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

2. szám - Aujeszky László: A felsőbb légrétegek adatainak felhasználása a csapadékprognózisok kidolgozásában

116 Hidrológiai Közlöny 1960. 2. sz. METEOROLÓGIA A felsőbb légrétegek adatainak felhasználása a csapadékprognózisok kidolgozásában • AUJF. SZKY LÁSZLÓ a fizikai tudományok kandidátusa Országos Meteorológiai Intézet, Budapest 1. Általános tájékoztatás Az időjárás előrejelzésének nehéz kérdésében eddig elért eredmények az úgynevezett szinoptikai térképek alkalmazásának köszönhetők. A szinoptikai térképek áttekintést adnak Földünk egy jelentős része felett (egy nagy kontinens vagy újabban az egész északi félgömb felett) valamely megadott időpontban uralkodó időjárásról. Pontosabban kifejezve, a légkör fizikai állapotának részletes képét adják meg az illető időpontról. Ez a kép mindig nagyon változatos, mert már olyan aránylag kis földterületen is, mint amilyen Európa, egyidejűleg a legkülönbözőbb időjárási folyamatok szoktak egymás mellett, vagy az egymás feletti légrétegekben lejátszódni. A szinoptikai térképek rendeltetése éppen az, hogy ezeknek az időjárási folyamatoknak a méreteit, fejlettségét és közelebbi fizikai adatait teljes részletességgel rögzíthessük. A legfontosabb fizikai adatok, amelyek az időjárás folyamatainak kellő áttekintéséhez és megértéséhez szükségesek, a következők : a levegő hőmérséklete, vízgőztartalma, a felhők méretei és fajtái (főképp a túlhűlt vízcseppekből álló felhők, valamint a jégszemecskéket is tartalmazó felhőfajták közelebbi adatai), továbbá a szélvektor és a szélvektornak a függőleges mentén való változása (ún. termikus szélösszetevők), valamint a légnyomás értéke. A szinoptikai térképeken elsősorban ezeknek a mennyiségeknek térbeli eloszlásáról keresünk tájékoztatást. A felsorolt meteorológiai mennyiségeknek nemcsak a térbeli eloszlása nagyon bonyolult, hanem az idő folyamán is gyors és jelentékeny változásoknak vannak alávetve. A légtér egyik vagy másik részében már néhány órán belül is lényeges átalakulások játszódnak le, pl. nagy felhőrendszerek képződnek, erős szélviharok lecsillapodnak stb. Ezért egyetlen szinoptikai térkép (még ha nagyon sok egyidejű észlelési adatot foglal is magában) egyedülvéve csak pillanatképet nyújt egy olyan természeti folyamatról, amely mozgalmas események láncolatából tevődik össze. Az egész folyamat regisztrálásához és megértéséhez az szükséges, hogy ne csak egyetlen időpontnak a szinoptikai térképe álljon rendelkezésünkre, hanem egymást szabályosan követő időpontok mindegyikéről készüljenek ilyen térképek. A meteorológiai szolgálatok általában hat órás időközökben rajzolnak Európa egész területét felölelő időjárási térképet, éspedig a Greenwich-i időben 0 órakor (éjfélkor), reggel 6, déli 12 és délután 18 órakor észlelt adatokból. Ennek kiegészítésére azonban a legtöbb meteorológiai szolgálatban még közbeeső térképek készülnek Európa területének körülbelül kétharmadáról a 03, 09, 15 és 21 órai észlelések adatai alapján. így például a magyar meteorológiai szolgálat a közbeeső időpontokból olyan térképeket rajzol, amelyek KözépEurópán kívül Franciaország nagy részét, a Skandináv félsziget déli felét, a Szovjetunió európai területének nyugati felét, valamint DélEurópát és a Földközi tenger legnagyobb részét még magukban foglalják. Végeredményben a meteorológiai szolgálatoknak a szinoptikai térképek olyan sorozata áll rendelkezésükre, amely legalább 6 órás időközökben- egész Európáról igen részletes időjárási tájékoztatást szolgáltat. A szinoptikai térképeknek egy ilyen sorozata már jól áttekinthető képet nyújt az időjárás bonyolult folyamatainak (mint például egy esőfrontnak, szélbetörésnek vagy idő javulásnak) az első kezdeteiről, továbbfejlődéséről és fokozatos feloszlásáról. Egy jelentősebb esőterület élettörténete első kialakulásától a megszűnéséig gyakran 5—6 napot ölel fel. Ez alatt az idő alatt több ezer kilométer hosszúságú pályát futhat be, amely többnyire görbevonalú, nemegyszer hurok-alakú. Tanulmányozásához ilyen esetben legalább 20 egymást követő időpontra vonatkozó szinoptikai térkép szükséges. 2. A magasabb légrétegek adatainak nyilvántartása A meteorológia alapvető megállapításai közé tartozik, hogy az időjárás leglényegesebb folyamatai nem a földfelszín közelében indulnak meg, hanem a felsőbb légrétegekben, vagyis a légkör belsejében alakulnak ki. így például a legfontosabb felhőtömegek és a számottevő csapadékok keletkezése általában 2 km és 5 km közti magasságban megy végbe, sőt a Föld meleg éghajlatú területein még nagyobb magasságokban játszódik le. Hasonlóképp az idelent észlelhető nagy hőmérsékleti változások, a levegő erős felmelegedései és lehűlései, általában szintén csak következményei olyan légköri átalakulásoknak, amelyek a magasabb légrétegekben már előbb végbementek. Ezért a szinoptikai módszernek teljes egészében fel kell ölelnie az ún. troposzférát, a légkörnek átlagosan 10—12 km magasságig terjedő (de az időjárás folyamán változó magasságú) tartományát, valamint a felette következő légköri tartománynak, a sztratoszférának legalábbis kb. 15 km magasságig terjedő részét. Ez gyakorlatilag úgy valósul meg, hogy egyazon időpontról is több szinoptikai térképet kell elkészíteni, amelyek a légkörnek különböző magasságú szintekben észlelt adatait tartalmazzák. A legrészletesebb alaptérkép természetesen a talaj-