Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

2. szám - Szabó Gyula: Talajvízszint változása Pest belterületén

Szabó Gy.: Talajvízszint változása Pest belterületén Hidrológiai Közlöny 1960. 2. sz. 111 A holocén ártér kavicsmezőire telepített kutakból nagy vízmennyiséget lehetne kitermelni. Ezzel a vízkitermeléssel a környék talajvízszintjét bizonyos nívó alatt lehetne tartani. A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatnál készült tanulmányom mellékletét képező hidrogeológiai térkép a kavicsréteg vastagságának ábrázolásával a vízbő és vízszegény területek elhatárolására jó tájékoztatást ad [5]. A Nagykörút vonalában húzódó vastag kavicsér látta el vízzel a már említett fürdőket és látja el ma is a Rottenbiller-utcai nagy vízigényű tejüzemet. b) Dunamenti partfalak hatása Árvizek idején a Dunapart közelében végzett talajvízszint mérések azt bizonyítják, hogy a kiépített partfalak a Duna víznek a talajba való benyomulását jelentős mértékben meg tudják akadályozni. A partfalak vízzáró hatása különösen érvényesül ott, ahol a partfalak alapozásához szádfalazást is alkalmaztak, továbbá ott, ahol a part mentén vastag iszaptakaró is települt. A fővárosi Dunapartnak úgy a mederparti, mint a rakparti része teljesen ki van építve. A partfalak kiképzése rézsüsen, lépcsősen, illetve függőleges támfallal történt, általában emeletes kialakítással. A partfalak alapozásánál helyenként szádfalazást alkalmaztak [2]. Az 1954. évi Dunai árvíz idején a talajvíz az V. kerületben a parthoz közelfekvő kutakban a partfalak hatására 101,0 mA. f.-i szintig sem emelkedett fel. A partfalak hatása gyengébb a XIII. kerületben, ahol a mederparti rész csak terméskőburkolatot kapott. A Dunapart kiépített mederfalán, rézsiis burkolatán számos kisebb átmérőjű régi felhagyott csatorna torkollik a Dunába. Ezen felhagyott és idők folyamán tönkrement csatornák mentén vízjárta üregek, járatok képződnek. Magas Dunavízállás idején a víz ezen üregeken keresztül a talajba nyomidhat és helyileg az átlagtól magasabb talaj vízállások is adódhatnak. Ennek tudható be, hogy a talajvíz árvizek idején a környék átlagos talajvízszintjénél magasabb szinten jelentkezett egyes pincékben. c) Csatornahálózat és vízvezetékhálózat hibájának hatása A kiöregedett városi csatornahálózat hibájából nagymennyiségű viz szivároghat a talajba. Köztudomású, hogy régi és felújításra váró csatornahálózatunk állapota a háborús események következtében tovább romlott. Hibás csatornaszakaszon különösen nagymennyiségű víz távozik el nagyobb esőzések idején, amikor a víz nyomás alatt is áramolhat a csatornában és akkor a környék talajvízszintje helyileg rendkívüli mértékben megemelkedik. Helyileg jelentkező talajvízszintemelkedést okozhat a vízvezetékhálózat sérülése is. Ezen utóbbi ok azonban már kisebb jelentőségű és könnyebben megszüntethető. d) Vízzáró talajok, iszap és tőzegtelepülések hatása A pleisztocén part mentén a vízvezető kavicsréteg mindenütt elvékonyodik. A kavicsot általában tőzeg, illetve iszapréteg váltja fel [5]. Amíg átlagos talaj vízállásnál a pleisztocén terasz felől áramló talajvizet az aránylag vékony kavicsréteg még le tudja vezetni, addig a normálisnál magasabb talajvízállásnál jelentkező többletvíz a part mentén visszatorlódik, a talajvíz szintje hirtelen megemelkedik. A XIII. kerület holocén árterületének nagyobb részén a kavicsrétegre összefüggő tőzegtakaró települt, mely a felülről szivárgó csapadékvíznek útját állja. A tőzegréteg mélyedéseiben összegyűlő és tartósan ott tartozókodó altalaj vizek okozzák a pincék gyakori vízelöntését. III. A talajvízszint megemelkedésének káros következményei Az 1957. évi magas talajvízállás idején sok épületben keletkezett vízkár. Ezen épületeket sok esetben már kívülről is fel lehetett ismerni. Az átnedvesedett lábazat, a földszinti helyiségek falain meginduló penészképződés, a pinceablakokból feltörő kellemetlen szag voltak az ;smertetőjelek. Az összegyűjtött adatok szerint a vizsgált területen a felemelkedő talajvíz 160 pincében okozott hosszabb-rövidebb ideig tartó vízelöntést (2. táblázat). A vizes pincék adatai a pincék közelében a maximális talajvízszint meghatározására jól felhasználhatók. A táblázat ,,észlelt vízszint" rovatában a megadott időpontban ténylegesen mért vízszint van feltüntetve. Ennek mérése sok esetben a pincepadlószínt alá süllyesztett kutatógödörben történt. A maximális vízszínt a talajvíz visszahúzódása után a pincefalon visszamaradó nyomok és a lakók bemondása alapján utólag lett megállapítva. A táblázatban a vizespincék sorszámozása minden kerületben egységesen 51-gyei kezdődik. A vízzel elöntött pincék eloszlását a területen az alábbi területrészek alapján érdemes vizsgálni. 1. Pleisztocén terasz és pleisztocén part a) A pleisztocén teraszon előforduló néhány pincevíznek nincs jelentősége. b) A pleisztocén part mentén végighúzódó tőzeges és iszapos talajjal feltöltött régi mederrészeken pincevízkárok már tömegesen jelentkeztek. 1957. évben rendkívüli mértékben megemelkedő talajvízszínt ezen a területen 67 pincében okozott vízelöntést. Ezek közül kb. 10 épület azonos a Horusitzky által megemlített és 1920-ban is vizesnek talált épülettel [4|. 2. Holocén árterület A holocén árterületen a megemelkedett talajvízszínt az összegyűjtött adatok szerint 85 pincébe nyomult be. Ezen épületek közül 15 a XIII. kerület egykori mocsaras területén képződött tőzegtelep fölé épült.