Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

5. szám - T. Dvihally Zsuzsa: Optikai vizsgálatok a váci Duna-ág alsógödi szakaszán

358 Hidrológiai Közlöny 1959. 5. sz. Dvihally Zs.: Optikai vizsgálatok ia váci Duna-ágban lattal párhuzamosan ugyanannak a víznek teljes kémiai összetételét is megállapítottuk. A 3 mintavételi helyet az 1. ábra mutatja. 1. számú hely: váci Duna-ág ; a gödi szigetről a Duna közepe felé épített sarkantyú vízállástól függően megközelíthető vége, szemben az 1669 fkm táblával. 2. számú hely : a gödi szigetmelléki ág, melynek vize a zárás folytán csak magas vízállás idején folyik és csak ilyenkor van dinamikus összeköttetésben a nagy Duna vízével. A vizsgálati időszakban a gödi szigetmelléki lezárt ág vize állóvíz jellegű, kémiai összetételében, színében stb. meglehetősen különbözik a nagy Dunától. Az árhullámok ezeket a különbségeket eltüntetik s az apadás folyamán fokozatosan követhető a gödi szigetmelléki ág holt-ág jellegének kialakulása egészen a következő árhullámig. Csupán összehasonlítás kedvéért közöljük, az Alsógödi Biológiai Állomás területén levő kis tó (3. sz. gyűjtési hely) optikai jellemzését a Duna vizsgálatával megegyező időpontokban. A tavat az Állomás területén fakadó forrás táplálja, s a mesterségesen kiépített, egymásba átfolyó tósorozatnak a Dunába való ömlése előtt utolsó előtti tagja. Az átfolyás a tavak között lassú, időnként szünetel, így a vízáramlás felkavaró hatása a víz felszíni rétegeiben, ahonnan a vízminta származik, nem érvényesül. Az első optikai vizsgálat közvetlenül a szigetmelléki ág és a kis tó egységes jégpáncéljának felszakadozása után pár nappal történt a víz felszínéről. A nagy Duna ebben az időpontban még zajlott. Ez az állapot jellemző az első két időpontra, míg a vizsgálatok további folyamán jég már nem volt. meleg tavaszi időjárás uralkodott. Lebegőanyag-tartalom vizsgálatok A vízmintából a merítést követő 2 órán belül 50 ml-nyi mennyiséget — előzőleg 2 óra hosszat 120 C°-on szárított és lemért — G 4-es üvegszűrőn átszűrtünk (100 ml víz szűrése a szűrő eldugulása miatt rendszerint nehézségekbe ütközött). A szűrőn fennmaradó, rendszerint szürkésbarna színű lebegőanyagot desztillált vízzel való átmosás után 3 óra-hosszat 120 C° hőmérsékleten szárítottuk, majd mértük. Minden esetben párhuzamos vizsgálatokat végeztünk, eredményeink a két mérés középértékei. Ez a módszer alkalmasabbnak bizonyult, mint a bepárlás (Takács, 1931), mivel utóbbi esetben a vízben oldott hidrokarbonátok megbomlanak és karbonát alakjában növelik a lebegőanyag látszólagos mennyiségét (Lesenyei, Török, Papp 1954). Zavarosság és szelektív fényabszorbció vizsgálata A vizek optikai vizsgálatát Pulfrich-féle fotométerrel végeztük a vízmintavételt követő fél órán belül. (Ezáltal elkerülhető az, hogy a lebegő részecskék leülepedése és összetapadása következtében a víz zavarosságáról hamis képet nyerjünk.) A vizsgálatokhoz 5 cm hosszú küvettát használtunk. A használt színszűrő optikai jellemzőit az alábbiakban közöljük : S 75 S 72 S 66 S 61 S 57 7500 A 7260 Á 6650 Á 6190 Á 5740 A S 53 5330 Á S 50 4960 Á S 47 4650 Á S 42 4360 Á A szűrők áteresztőképessége a maximum helyétől 150—300 Á-nyire csökken a maximális érték tizedére. A fotométerhez nefelométer előtét nem állott rendelkezésünkre, ezért a víz zavarosságára a sárgászöld- zöld fény abszorbciójából következtethetünk (V. ö. Gartner, 1929). Valamely természetes víz zavarosságának laboratóriumi, indirekt vizsgálatával kapcsolatban meg kell jegyeznünk még azt, hogy csupán a víztömeg optikai jellemzését adják, de többékevésbé eltérnek a természetben fennálló állapottól. Az így, laboratóriumban végzett optikai vizsgálatok számszerű értékei maradéktalanul érvényesek lehetnek állóvizek esetében a pár cm mély litorális jellegű tócsákra, vagy azokra a többkevesebb lebegőanyagot tartalmazó sekély tavakra, amelyeket a szél egyenletesen fenékig felkavar, tehát optikailag egyneműek. Folyóvíz esetében azonban a laboratóriumi mérések eredménye a víznek csak arra a pontjára érvényes, ahonnan a mintavétel történt, de ugyanabban az időpontban sem érvényes vertikális irányban az egész vízoszlopra. A folyók vize a felszíntől a fenékig optikailag nem homogén, ezt a lebegőanyagok fajsúlykülönbsége, a folyóvíz áramlása és keverő hatása okozza. Rendszerint a fenékrégió vize hordalékban gazdagabb, mint a folyóvíz felszíni rétegei, azonkívül lebegőanyagban gazdagabb vagy szegényebb víztömegek beékelődhetnek a víz sodrába, bármely mélységben és csak hosszabb idő után keverednek el teljesen. Ez a meggondolás a helyszínen, magának a folyóvíznek különböző mély rétegeiben történő fényintenzitásmérést teszi indokolttá, mely közvetlen méréseknek azonban határt szab a mélyebb rétegekbe lejutó kevés fény következtében a fotocellák érzékenysége. Vizsgálataink további feladatai során sor kerül majd ilyen mérésekre is, az általunk konstruált, szeléncellás, színszűrősorozattal ellátott. vízalatti fénymérő segítségével. Eredmények A vizsgálatok számszerű eredményeit az 1. és 2. táblázat mutatja. Az 1. táblázat a vizsgált vizek 5 cm vastag rétegének fényáteresztőképességét tünteti fel a különböző hullámtartományokra vonatkozóan, valamint a Duna vízállási adatait és a lebegőanyag mennyiségét mg/l értékekben. A fényáteresztési % adata azt fejezi ki. hogy a vizsgált víz 5 cm vastag rétege a beeső fénynek hány %-át engedi át (a desztillált víz áteresztését 100%-nak véve). A 2. ábrán a vizsgált vizek és összehasonlítás kedvéért a desztillált víz extinkciós együttható értékeiből szerkesztett abszorbció görbéit tüntettük