Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

1. szám - Folyóiratismertetés

74 Hidrológiai Közlöny 1959. 1. sz. Cziráky J.: Hőmérséklet távmérés a hévízi tavon Hbie BeflOMOCTH, a othcIcth npo,no.n>KaK)TCfl Heo6xo,nnMbie MeponpHHTHH. 2. TeMnepaTypa Bonu b oahoh tomkc mo>kgt H3MeHHTbCH TOJibKO Ha HecKOJibKO aecjiTbix rpaflycoB Ifejibchh H3-3a flBHM<eHHH BO«bi. Ho TaKoe H3MeHeHHe TeiwnepaTypw omymaeTCH TOJibKO oieHb MyBCTBHTejibHbiMH ÖOJIbHbIMH H 3THM He BbI3bIBaeTC5I HenpHHTHOe HyBCTBO. 3. ynoMflHyTbift TeJieTepMOMeTp He npiiroflHTCH «jih HCCJieflOBaHHH flBIlHCeHHH BOflbl B BepTHKa JlbHOH IUIOckocth n3-3a He3HaMiiTeJibH0H pa3H0CTH TeMnepaTypbi BOflbi. 3th Hccjie^OBaHHH npe/iHaMepeBaeTCfl npoBecTH c noMombK) TepMHCTopHoro TejieTepMOMeTpa. Temperatur-Fernmessungen am Sce von Hévíz J. Cziráky Der See von Hévíz im Südwesten vom Balaton ist mit seinem 27—36° warmen, Sehwefelhydrogen und Radiumemanation enthaltenden Heilwasser bzw. Heilschlamm ein frequontierter Kurort für reumatisclie Erkrankungen. In letzterer Zeit verbreitete sich das Gerücht, die Temperatur des Sees sei in den letzten Jahren gesunken, weil seit einiger Zeit im Seebett kalte Quellen aufgebrochen wáren und diese das thermale Heilwasser abkühlen bzw. verderben. Deshalb setzten die Mitarbeiter der Staatlichen Balneologischen Forschungsanstalt (Országos Balneológiai Kutató Intézet) Untersuchungen unter Leitung des Verfassers in Gang, in deren Zugé im 35,6 m tiefen Quellkrater des Hévízer Sees und im gesamten Seebett von einem Boot aus mit Hilfe eines mit einer Wheatstone-Brücke arbeitenden Widerstands-Fernthermometers mehrere Hundert Messungen durchgeführt wurden, die zu folgenden Ergebnissen führten : 1. Im Seebett entspringen keinerlei kalte Quellen. Die Messungen zeigten zwisehen den Wassertemperaturen an Bettsohle und Oberfláche lediglich Abweichungen von einigen Zehntelgraden. Selbst in den Wintermonaten bet rág t der Temperaturunterschied der verschiedensten Stellen im See nicht mehr als 1—2 C°. Am wármsten ist das thermale. Heilwasser im Umkreis des Quellkraters und kühlt sich in grösserem Abstand von diesem nur geringfügig ab. Eine Aufarbeitung der meteorologischen Beobacht.ungen ergab, dass die káltere Temperatur in den Sommermonaten der letzten Jahre (1953—57) auf die unterdurchschnittliche Lufttemperatur der Monate Juli— August sowie auf die überdurchschnittliche Niederschlagsmenge zurückzuführen ist. Besonders viel Niederschlags- und Grundwasser gelangte anlásslich der Überschwemmung des Hévízer Tales durch Binnenwasser in den See. Für ein künftiges Fcrnhalten der Binnenwasser wurde teils bereits Sorge getragen, teils sind diesbezügliche Arbeiten noch im Gang. 2. Infolge der Strömungen im See schwankt die Wassertenperatur auch in ein und demselben Punkt um einige Zehntel °C. Derartige Schwankungen können nur von empfindhchen Kranken überhaupt bemerkt werden und erwecken kein unangenehmes Gefühl. 3. Für die Erfassung der lotrechten Strömungen im Seewasser eignet sich der erwáhnte Fernthermometer — anbetracht der geringen Temperaturschwankungen — nicht. Für diesbezügliehe Temperaturschwankungen wollen wir einen Fernthermometer mit Thermistor heranziehen. Meteorologia, Hidrologia si Gospodarirea Apclor Meteorológia, Hidrológia és Vízgazdálkodás A román minisztertanács mellett működő Állami Vízügyi Bizottság folyóirata Üj címen és új köntösben jelent meg a román Vízügyi Bizottság harmadik évében járó negyedéves folyóirata. Címének megfelelően a vízgazdálkodás gyakorlati szempontjai szerint megírt tanulmányokat közöl a meteorológia és a hidrológia köréből. Hazai szempontból az általános érdekű kérdések mellett külön figyelmet érdemelnek a határainkkal szomszédos területekre, illetve folyóink forrásvidékére vonatkozó munkák. Az orosz, francia és angol nyelvű kivonattal megjelenő tartalmas tanulmányok és a nemzetközi kutatómunka időszerű kérdéseihez, illetve eseményeihez kapcsolódó szemle-rovat tanúsítja, hogy a fiatal folyóirat gazdag és színvonalas kutatómunkára támaszkodik. Tartalmáról és hazai vonatkozásairól az 1958. évi 1. szám anyagának vázlatos ismertetése adhat képet. I. Bernacki, a vízügyi tanács elnökének bevezető sorai és N. Topor és társai meteorológiai tárgyú értekezése után O. Donciu számol be a növényzettel borított természetes talajfelszín párologtatóképességének (potenciál evapotranspiration) számbavételére vonatkozó vizsgálatokról. A szerző több mint 100 állomásra kiszámította 0. W. Thornthwaite eljárása szerint a párologtatóképességet és megszerkesztette Románia területére a sokévi átlagértékek térképét. (A közelmúltban készült hasonló feldolgozás Magyarország területére is.) Kár, hogy az idegennyelvű kivonatokban egyáltalán nem — a román nyelvű szövegben is viszonylag igen röviden — foglalkozik az eredmények értékelésével. S. Dumitrescu Románia folyóinak (köztük a Maros, a Szamos és a Visó) lefolyási adatait elemzi főként az éven belüli megoszlás szempontjából. Figyelemreméltó O. Platagea és M. Platagea árvíz-tanulmánya, amelyben a szerzők szovjet szerzők nyomán a nálunk is használatos Q = B V F alakú árvízképlet együtthatójának tapasztalati adatokból való levezetésére tesznek kísérletet. V. Anghel a folyók vízminőségi jellege alapján Románia hidrokémiai övezeteit jelölik ki a szovjet O. A. Alekine osztályozásának megfelelően. Folyóiratunk egyik közelmúlt számából szerzőként is ismert Ujváry József a kolozsvári Bolyai egyetem földrajzi tanszékének docense és P. Giftescu munkája a következő tanulmány, amely a vízfelületek párolgásáról közöl tájékoztató adatokat Románia területére. A sokévi átlagértékeket ábrázoló térkép izometrikus vonalai a keleti országhatárnál jó összhangban vannak az elmúlt évben Magyarország területére összeállított segédletekkel. E. Niculescu az ipari szennyvizek élő vízfolyásokba való bevezetésének szabályozásához szolgáltat adatokat, míg végül Dr. Pitis és társai a marosvásárhelyi „Bernáth András" cukorgyár szennyvizeinek tisztításával foglalkozik. A Szemle rovatban az új nemzetközi felhő-atlaszról, a Meteorológiai Világszervezet (WMO) által 1957 őszén Belgrádban rendezett hidrológiai konferenciáról és a jugoszláv vízrajzi szolgálatról, a WMO választmányának 1957. évi genfi értekezletéről, a rádió-szondákon alkalmazott hőmérőkről, és a vízkivételi művek kialakításáról olvashatunk. A folyóirat egyszerű átlapozása is meggyőz arról, hogy milyen nagy fontosságot tulajdonítanak Romániában a hidrológiai kutatásnak, vagyis az okszerű vízgazdálkodás helyes megalapozásának. A románul nem olvasók számára jelentékenyen megkönnyítené a tanulmányok követését, ha — legalább az egyik idegen nyelven — a jelenleginél részletesebb kivonatokat közölnének. Szesztay Károly