Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

6. szám - Szabó Gyula: Pest belterületének hidrogeológiai viszonyairól

418 Hidrológiai Közlöny 1959. 6. sz. Szabó Gy.: Pest belterületének hidrogeológiája nek megbízható meghatározására sok fúrási adat feldolgozása vált szükségessé. A különböző intézményektől, vállalatoktól származó nagyszámú fúrási adat átnézése után, egy korábbi tanulmányunkban, amelyben Pest pincevizeinek vizsgálatával foglalkoztunk, 600 vízzáró alapkőzetig leérő és 300 kisebb mélységű fúrás adatát dolgoztuk fel |5]. A hidrológiai szempontok figyelembevételével az altalaj jelépítése három csoportba osztható: 1. Az alsó vízzáró alapkőzet, 2. A vízvezető kavicsos réteg, 3. A vízvezető kavicsos réteg fölé, ill. helyenként a vízvezető réteg közé települt vízzáró üledékek. A talaj feltárások adatai alapján szerkesztett szelvényeket, az egyes jellemző talaj féleségek elhelyezkedését szemléltetően mutatja be az la és lb ábra . A talaj szel vények helyét a 2. ábra tünteti fel. 1. Az alsó vízzáró alapkőzet A talajvizet alulról záró réteg különböző harmadkorú tengeri üledékekből áll. A Dunával szomszédos részen az alapkőzetet az idősebb korú középső oligocén (kiscelli) agyag képezi. Kelet felé a már fiatalabbkorú felső oligocén agyag, homokos agyag veszi át a finomabb és egységesebb minőségű kiscelli agyag helyét, illetve települ arra rá szintén jelentős vastagságban. Az oligocén szomszédságában előbb mediterrán üledék, majd szarmata agyag következik, ugyancsak rátelepülve az alatta levő idősebb kőzetre. A vizsgált terület déli részén a IX. kerületben a fenti oligocén és mediterránkori alapkőzet csak a Dunával párhuzamosan egyre vékonyodó sávban bukkan elő közvetlenül a homokos kavicstakaró alatt és helyüket kelet felé a pontus pannóniai homokos agyag váltja fel [1], A különböző korú alapkőzetek vízzáróság szempontjából nem tekinthetők egységesnek. A rétegek találkozásánál, valamint az egyes homokos agyagféleségek homokereiből rétegvíz léphet be a felette levő negyedkorú kavicstakaróba. Ezeknek a rétegeknek a vízszállítóképessége azonban messze elmarad a homokos kavicsrétegekéhez képest, ezért a különböző harmadkorú rétegek gyakorlatilag a víztartó kavicsos réteg összefüggő vízzáró feküjének tekinthetők. A fúrásadatok alapján szerkesztett metszetekből megállapítható, hogy a vizsgált területen az alapkőzet egy magasabb teraszról, a Duna felé hirtelen esésben (a pleisztocén part mentén) egy alacsonyabb szintbe megy át. A magasabb pleisztocén terasz a Duna felé enyhén lejt. A terasz Adria feletti magassága 100—110 m között változik (la és lb ábra). A Duna menti alacsonyabb szinten levő egykori árterület vízzáró alapkőzetének felszíne már kisebb hullámokkal, völgyvonulatokkal és kiemelkedő dombokkal tarkított. Ezeket a völgyecskéket az egykori Duna-ágak mélyítették ki maguknak. A holocén ártér feküjének Adria feletti magassága 91—95 m között változik. 2. A vízvezető kavicsos réteg elhelyezkedése A pleisztocén elején a Duna nagy mennyiségű görgeteges kavicsot szállított. Ezen kavicstakaró nyomai Gödöllő, Kistarcsa, Vecsés, Üllő környékén is megtalálhatók. A Duna fokozatos visszahúzódása közben hagyta maga után ezt a jó vízvezető üledéket, mely a csapadékelszivárgás, tárolás és Pest talajvizeinek pótlódása terén ma fontos szerepet játszik. A pleisztocén terasz Pest belterületére eső részét változó vastagságú kavicsréteg borítja, melyet homokos talaj takar [5]. A kavics egyes helyeken teljesen elvékonyodik és helyébe mindenütt a homok lép. Különösen jellemző ez a pleisztocén partvonulat környékére (la és lb ábra ). A holocén ártérben a Duna egykori medrének nyomait az odatelepült vastag kavicságy őrzi. A homokos és finomszemcséjű talajokkal körülvett vastag vízvezető kavicsbordákban föld alatti vízfolyások alakulhatnak ki. A homokos kavicsréteg egyes helyeken 8 m-nél is vastagabb. Pl. a XIII. kerület középső részén, a Városligetnél, valamint az V. kerületben a Parlament környékén [5]. A holocén ártér völgy vonulatai kavicstakaróban általában gazdagabbak, míg az alapkőzet kiemelkedő részein ezen vízvezető réteg elvékonyodik. 3. A vízvezető kavicsos réteg fölé, ill. helyenként a réteg közé települt vízzáró rétegek A holocén ártér medreiben a kavicslerakódás néhol hiányzik, és helyét finomszemű üledék, iszap, iszaposhomok tölti ki. Ezen iszaprétegek az áramló talajvíznek útját állják, azok levonulását késleltetik. A bemutatott geológiai szelvényeken (la és lb ábra) jól látható, hogy különösen vastag iszaprétegek vannak a pleisztocén part lábánál. Ugyanezen a helyen a vízvezető kavicsréteg általában elvékonyodik. A pleisztocén part mentén települt iszapos réteg egy összefüggő vonulatot képez a Városligettől Dél felé, egészen a Csepelsziget északi csúcsáig [5]. A Nagykörút vonalában húzódó egykori Duna-ágat a vastagabb kavicshordalék mellett a későbbiekben települt iszapos lerakódás is végigkíséri. A jelenlegi Duna-part mentén is, kisebb megszakításokkal, vastag iszapréteg került az ugyancsak vastag kavicsos réteg fölé. A Duna fokozatos visszahúzódása következtében visszamaradt holtágakban, valamint az egyre elsekélyesedő vízfolyások mentén mocsaras területek képződtek. Az egykori Rákospatak völgyének ingoványain, a XIII. kerületben, hatalmas tőzegtelep képződött. Ez a tőzegtelep északon egy régi Duna-ág mentén majdnem az újpesti határig terjed, majd déli nyúlványa a Városligeten át a pleisztocén part lábánál egészen a