Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

6. szám - Papp Ferenc : A víz előfordulása és a geológiai adottságok

412 Hidrológiai Közlöny 1959. 6. sz. Papp F.: A víz előfordulása <ís a geológiai adottságok A víz hőmérséklete elsősorban a víztartó réteg felszín alatti mélységétől függ. Itt a geotermikus gradienst befolyásoló tényezőket kell figyelembe venni. Nálunk száz méterenként haladva mélyebbre, a Föld belső melege miatt a kőzetek hőmérséklete emelkedik és így természetesen a közéjük zárt vízé is. Még pedig tömött kőzetekben (ezek jó hővezetők) 4—5 C°-kal, laza üledékek között levő víz hőmérséklete 6—9 C°-kal. A víz hőmérséklete a víztartó réteg tengerszint feletti helyzetétől is függ. így a hévizi Fürdő-tó forrásvízének hőmérséklete 32—37 C° — ez kb. 700—1000 mA. f-i mélységnek felel meg. A fúrt kutak közül Budapesten a II. sz. Városligeti artézikút vizének 76 C° hőmérséklete a víztartó réteg 1400—2000 m körüli mélységre enged következtetni. A Börzsönyihegységben a Csóványos—Magosfa gerinc ÉNy-i oldalában a kb. 800 mA. f-i szinten levő Rózsaforrás leggyakoribb hőmérséklete 7—8 C°, a Szokolya határában kb. 120 mA. f. lévő Paunc árok Pásztor' forrása leggyakoribb hőmérséklete 11,3—11,5 C°. 9.1.2. A vízelőtörések égtáj szerinti helyzete is hat a víz hőmérsékletére, amint azt pl. a Vác határában levő Gombás dülő K—Ny irányú egyik árkában É-ra tekintő forrás vízének hőmérséklete tavasszal (1954) 8 C°, ugyanott egy D-i fekvésű forrása (pleisztocén lössz és felső oligocén iszapos homokból) 10 C° 9.1.3. A talajvíz hőmérséklete a földrajzi szélesség szerint is igen eltérő. Nálunk a talajvíz középhőmérséklete 10 C°, Cairo környékén 22 C°, Szudánban pedig 36 C°. 9.1.4. A vízelőjövetelek növényzete, disszimilációs folyamatok következtében mind az álló, mind pedig a folyóvizek hőmérsékletét emeli, így Herend Szénbánya területén áthaladó patak vizének hőmérséklete 1957. IT.-ban 5 C

a volt (ebben sok vízinövény él). Ugyanott a partján ásott gödörben, a mélybe a növényzet még nem telepedett le, a víz hőmérséklete 3 C° volt. Ózd mellett, Arló határában alsó miocén kavicsos homokrétegből a tó völgy fője helyén több forrás fakad, amelyik vízét ivásra is használják és rendszeresen tisztítják. Ennek vize 1955. V. havában 8 C° volt, ugyanott mellette, azonos időpontban, egy algásodott forrás vízének hőmérséklete 14 C° volt. 9.1.5. A víz hőmérsékletét egyes helyeken a bezáró kőzetben végbemenő vegyi folyamatok növelhetik. Igya pirit oxidációja alkalmával felszabaduló hő a talajvíz hőmérsékletét kb. 3—4 C°-kal emelheti (Hunyadi Jánosé és Apenta keserűvízes telepeken való 1949 januári megfigyeléseim szerint). Széntelepek helyén szénné való átalakulás folyamata emelheti a víz hőmérsékletét. 9.1.6. A víz hőmérsékletét karsztosodott területen a repedésekben, hasadékok között áramló levegő léhűtő hatása csökkentheti. Ez figyelhető meg a Biikk-hegységben Omassán, ahol a Garadna-forrás vízének hőmérséklete 1955 nyarán 8 C° volt, jóllehet a felső rétegek vastagsága és a geotermikus grádiens alapján a víz hőmérsékletének legalább 13 C°-nak kellett volna lenni. A vártnál magasabb hőmérséklet kialakulására is van példa. így Kékeden a Mátyás-forrás vízének hőmérséklete 20 C° felett van állandóan, ami azzal magyarázható, hogy a forrás felett emelkedő Szurok-hegy közel 500 m vastag andezit- és andezitbreccsia tömegén leszivárgó csapadékvíz a geotermikus gradiensnek megfelelően 100 m-enként 3—4 C°-kal felmelegszik. 9.2. A vízhozam. Mind az összeálló, mind pedig a laza kőzetekből fakadó források vízhozama összefüggésben van azok településével, szerkezetével. 9.2.1. Minden kőzetben a likacsok nagysága és száma, ill. a repedések, hasadékok, üregek mérete és száma megszabja a felraktározható víz tömegét és annak mozgási, szivárgási lehetőségét. 9.2.2. A vízhozam szempontjából a kőzetek településével kapcsolatban az összeálló kőzetek törések által való zavartságát, vagy a gyűrődések mértékét kell figyelembe venni. Ahol a mozgások hatása széthúzó, illetve éppen ellenkezőleg, összesajtoló jellegű volt, a vízhozam az egyébként számított átlagnál több, illetve az összepréselődés helyén kevesebb. Az üledékek között a törések hatása kevésbé érvényesül. Az agyagrétegek repedései, elválásai mindenesetre tartalmazhatnak és vezethetnek vizet. A gyűrődések a víz útját befolyásolják, az összehajló (szinklinális) vízgyűjtők, az ellentétes hatásúak (antiklinális) pedig vízterelők. Nógrádverőce és Katalinpuszta közötti völgy vízszegény, mivel antiklinálison húzódik. 9.2.3. Felszíni vizek esetében a szállított víz mennyiségét nemcsak a vízgyűjtő terület kiterjedése és csapadékviszonyai, hanem az aljzat vízzáró vagy vízátbocsátó volta is megszabja. Minél nagyobb a vízzáró kőzetek elterjedése, annál több víz juthat a felszíni vízfolyásokba. A növényzettel való fedettség a csapadék viszonyok ingadozását kiegyenlíti és a felszíni vízfolyások szempontjából előnyös. A karsztvízhozamot a víz által magával sodort iszap és agyag, a járatokat eltömve, befolyásolhatja. Bánya vízbetörések alkalmával gyakran észlelték, hogy a kezdeti vízmennyiség lecsökken. Felnémet határában levő egyik vízre telepített aknában a karsztvíz 500 1 percenkénti hozama teljesen lecsökkent, majd évek után a járatok kitisztulva újra visszanyerték vízhozamukat. Pécsett a Tettye vízhozama szárazság idején napi 800 m

3, bő eső vagy hóolvadás után 30 000 m

3. A dolomitból fakadó karsztvíz hozama a legtöbb helyen allandóbb, mivel a hajszálvékony repedésekben felhalmozott víz, mint tartalék, pótolja a hiányt. Nyilt karsztvíz előtöréseinek vízhozama igen változó. Az ingadozás a csapadékmennyiség ingadozását közvetlenül követi, minthogy a csapadék víz a karsztvizet akadálytalanul érheti el. 9.3. A víz a kőzetek hézagaiban, likacsaiban, repedéseiben, üregeiben a felgyülemlett gázokat felveszi, amelyek ezután mozgását gyorsítják. A felszínre jutó gázok, nagynyomás alól felszabadulva, kiterjednek, lehűtik a kőzeteket és az azokban levő vizet. 9.4. A következőkben a víz kémiai összetétele és a vizet vezető, illetve tároló kőzetek közötti össze-