Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

5. szám - Karádi Gábor - Orlóczy István : Öntözőcsatornák szivárgási veszteségének meghatározása

Karádi G.—Orlóczi I.: öntözőcsatornák szivárgás a Hidrológiai Közlöny 1959. 5. sz. 391 II K03CHb. IIOflCTaBilflCMblii B (jjop.NiyjIbl K03())HUHtHT <JjiijiHTpauim onpe/iejiHeTCH Taioxe no (JiopMyjie (2). ECJIH ((jiuibTpyiomeíicH H3 KaHajia BO^OÍI fl0CTiiraeTCH ECTECTBTHHAÍI rpyHTOBan BO«a, TO HammaeTCfl nOAnop­Ha« (JiiuibTpanHji. H3MeHeHne BO BPCMCHH (})ii;ibTpauiiOH­HOI:O pacxoaa TaioKe II 30HIJ FLEIÍCTBIIA (JwjihTpanHH no npeÁJioxceimio aemopoe MOJKCT 6biTb BbipaweHO II3 (J>op­Myjibi (13) n (17), B CTa^HH HeycTaHOBHBuieiocM ABIIJKC­HHH. ripeflejibHbiM CJiyiaeM HeycTaHOBHBuitTOCH ABHWC­HHH no.iywaeTCH ycTaHOBiiBiueecíi ABiiwemie noanopHoii <J)HJIbTpai4HH, 30Ha AeHCTBHH KOTOpOH onpeflejijieTCM c nOMOiubK) (Jiop.Myjibi (18). Pacxoa onpeaejiíieToi TaioKe no (fop.Myjie (13). TIo iiccjieflOBamiíiM noKa3ajiocb, MTO ycTaHOBiiBmeecíi ABiweHiie noAnopHon i|)iijibTpaniiH NOJIYWAETOI 3A ŐECKOHEMHHUI nepno/T BpeiweHH, T. e. HH­Koraa HC nojiyMaeTCH. Bo BTopon MacTH CTaTbii B KanecTBe TeopeTimecicnx ii3jio>KCHiiri aBTopa.Mn oöcjieflOBajincb npaKTHMecKHe <|)opMyjibi, ii3BecTHbie no jiiiTepaTypc n cjiywaimie ajiíi onpe/iejieHim (JmjibTpauHOHHhix noTepb. Ilo oőcjieAOBa­HHHM 3TII 3aBIICIIM0CTH MOryT ŐblTb CBefleHbl K oömeií <J)opMyjie (27). TaKHM 0öpa30M MO>KHO ycTaHOBMTb, HTO npaKTimecKne <J)opMyjibi >i BJTHIOTCH AeífcTBirrejibHbiMH TOJibKO AJIH cjiyMaa ycTaHOBHBmerocH ABIIJKCHIIH CBO­•ŐOflHOlí (|)IiJlbTpaHHH. JJnfi onpeAejieHii>i (jiiiJibTpamioHHbix noTepb B oő­jiHHOBaHHbix KaHajiax IIMCIOTCH TOJibKO HeMHOro aaHHbix. ^OCTOBCpHbl.M 0I<a3bIBaeTCH MeTOA, IipiIMeHeHHblil B Co­BCTCKOM C0!03e. ÜO 3T0My Mt'TOAy (|)IIJIbTpaWI0HHbie TiOTepn oÖJiimoBaHHbix KaHajioB onpeaejwoTCH c no­MOIUII <J)OpMyjibi (28), T. e. Bejnmimy (jHiJibrpaaHOHHbix noTepb, nojTVHeiiHyio AJIH HeoöjinnoBaHHbix KaHajioB na.no y,MHO>KiiTb Ha y.weHbinaioimiií KoatjmuHeHT (jmjibT­pamm C . Ermittlung der Sickerverluste aus Bcwiisserun^skanalen G. Karádi und I. Orlóczi Verfasser behandeln in Auszug diesem Beitrag die Fragen der Sickerverluste aus Bewásserungskanalen. Auf Grund der Dynamik der Erscheinung kann die Versickerung eine permanente und nicht per­manente jreie, bzw. eine permanente und nicht permanente gestaute Sickerbewegung sein. Die Erscheinung der niehtpermanenten freien Sickerung kann durch die Formeln (1) und (3) besclirieben werden, wobei der Ausdruck (2) nach Awerianow für den Sickerbeiwert im dreiphasigen Boden berücksichtigt wird. Die Erscheinung der permanenten freien Sickerung kann durch genaue hvdromeehanische Verfahren gut verfolgt werden. Für Sonderfálle habén W edernikow, Awerianov, Kozeny Formeln gegeben (6, 7, 8, 9), in denen der Sickerbeiwert ebenfalls aus Beziehung (2) berechnet wird. Erreicht das aus dem Kanal entsickerte Wasser den natürlichen Grundwasserspiegel, dann beginnt die gestaute Sickerung. Im nicht permanenten Stádium lasst sich die zeitliche Veránderung der Sickerwasser­menge und der fíeicliweite der Sickerung aus den Formeln (13) und (17) ausdrücken. Als Grenzfall der nicht permanenten Strömung erhált man die perma­nente gestaute Sickerung, deren Reichweite sich aus Formel (18) errechnet. (Die Wassermenge kann man ebenfalls aus Formel (13) ermitteln.) Nach den Unter­suchungen kommt eino permanente gestaute Sickerung erst in unendlicher Zeit, d. h. niemals zustande. Im zweiten Teil des Beitrages tiberprüften die Verfasser im Lichte der theoretischen Erörterungen die im Schrifttum bekannten praktischen Formeln für die Ermittlung des Sickerverlustes. Nach den Untersucliungen lassen sich die Beziehungen auf eine gemeinsame Formel (27) zurückführen. Es kann fest­gestellt werden, dass die praktischen Formeln nur fűi­den Fali der permanenten freien Sickerung gültig sind. Für die Ermittlung der Sickerverluste in verk­leideten Kanálén stehen nur spárliche Angaben zur Verfügung. Verlásslich erseheint ein in der Sowjetunion angewandtes Verfahren, bei dem der Sickerverlust der Verkleidung aus Formel (28) berechnet werden kann, d. h. der Wert für den unverkleideten Graben durch einen vermindernden Bei wert Cb multipliziert werden muss. (Folytatás a 3S0. oldalról.) A bratislavai (pozsonyi) (öntözéses Gazdálkodás Kutató Intézete, (VUZH), mint a Csehszlovák .Mező­gazdasági Tudományos Akadémia fiókintézete működik. Az Intézet a következő feladatokat látja cl : 1. Kutatások végzése a kultúrmérnöki talajjavítást munkálatok céljaira, a mezőgazdaság szükségleteinek megfelelően, elsősorban : a) vízépítési kutatás az öntözés céljaira, b) az öntözővízfelhasználás kutatása, c) az agrotechnika és a nemesítés kutatása az öntözés föltételei közt, dx az öntözéses gazdálkodás gazdaságosságának és szervezetének kutatása, e) lecsapolások kutatása, f) a talajpusztulás elleni védelem kutatása, g) szélfogók kutatása. 2. Megismertetni a dolgozókat a talajjavítások legújabb technikájával és tudományos- népszerű tájé­koztató működés kifejtése. 3. Tanácsadás a tervezés és az üzem részére. 4. A megépült talajjavító berendezések részére a szakembernevelés biztosítása. 5. Kapcsolat a rokonterületeken működő bel- és külföldi kutató intézetekkel. V. I. Keletszlovákiában nagyszabású ármentesítési és bel­vízrendezési munkálatok folynak. A rendezés alapja a Laboré folyó árvizeinek tározása. A Bodrog folyó árvizeinek csökkentésére még egy tározót terveztek : a Latorca és a Laborc folyók torkolat vidékére. Az ár­védelmi töltések erősítésével egyidejűleg 430 fkm hosszúságban. 15 millió nv' földmunkával belvíz­csatornahálózatot építenek. A munkálatokat egyéb­ként kilenc önálló részre osztották, s úgy tervezik, hogy legkésőbb 19ti5-re teljesen befejezik. V. I. Az Alpokban hullott egyhetes esőzés június közepén árvizeket okozott a Duna ausztriai mellék­folyóin, s a Duna szintjét is megemelte. Az osztrák szakkörökben már az 1954. évi nyári árvíz megismét­lődésétől tartottak. Az árhullám Magyarországra is el­jutott, S a Duna mentén több helyen másodfokú készültséget rendeltek el. Összehasonlításul az alábbiak-, ban közöljük az 1954 júliusi legmagasabb árvízszintek és az 1959 júniusi legmagasabb vízszintek közötti különbségeket (cm-ben) : Passau 372 Engelh. zell 281 Linz 277 Bécs 104 Pozsony 194 Dunaremete 110 Komárom 142 Budapest 152 Dunaföld vár 143 Paks 102 Baja 157 Mohács 104 Megjegyezzük, hogy az itt közölt számértékek a tényleges maximumok beérkezését követően módosul­hatnak. Táblázatunk a reggeli észlelések adatait tük­rözi. V. I. és J. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom