Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

5. szám - Karádi Gábor - Orlóczy István : Öntözőcsatornák szivárgási veszteségének meghatározása

Karádi G.—Orlóczi I.: öntözőcsatornák szivárgása Hidrológiai Közlöny 1959. 5. sz. 383 w,v> vsw.vw 3. ábra. A telítődés folyamata 0ue. 3. npoqecc Hacbiuienun Abb. 3. Der Sattigungsvorgang (_ , 0,6 b\ r m

3 n (3) A képletben, a már ismert jelöléseken kívül q a t — oo-hez tartozó permanens vízhozam (értékének meghatározásával a következő fejezetben foglalkozunk), 1,5 h

0 + W\ hh b = r , (4) fCr ahol W\ a tényleges nedvességtartalom. A telítődés időtartama alatt elszivárgó teljes vízmennyiség a V = f % d

t integrálnak megfelelően : V = q(t

t + 1,2 bfü) [m

3/fm] (5) A telítődés és az azt követő fázis szivárgási veszteségeinek változását jól szemléltetik az 5. ábrán Popova és Csernih [12] megfigyelései alapján rajzolt görbék. Az ordinátatengelyen az 1 km csatornaszakaszra vonatkozó és a vízszállítás százalékában kifejezett szivárgási veszteséget, az abszcisszán pedig a csatorna feltöltésétől eltelt időt raktuk fel. Az 1., 2., 3. sz. görbék a csatorna feltöltésének kezdetétől számított 1., 2., 3. napon mért szivárgás veszteségeket tüntetik fel. Az ábra igazolja azt a feltételezését, hogy a talaj telítettségének növekedésével a telítődési veszteség is csökken. A 2,5—3 órán túli üzemeltetésnél, amint az ábrából kitűnik, a három görbe között mutatkozó eltérés fokozatosan csökken. Ez egyrészt arra mutat, hogy a telítődés befejeződött és a talajvíz már befolyásolja az elszivárgást, másrészt pedig a veszteség fokozatos csökkenéséből arra lehet következtetni, hogy a telítődési görbe és a talajvíz érintkezése után bizonyos ideig permanens mozgást feltételezve lehet a veszteséget számítani. A telítődés vizsgálatánál nem vettük figyelembe a telítődési felület párolgásának hatását az elszivárgásra. Ezt a körülményt bizonyos mértékig az indokolja, hogy ebben az esetben a párolgó 70 60 50 30 20 10 E^rr: 7) , 2J / • 4. ábra. A szivárgási tényező változása háromfázisú talaj esetén 0ue. 4. M3MeHenue K03(puifueHma (puAbmpaquu e CAynae mpex0a3Hoeo ipynma Abb. 4. Veránderlichkeit des Sickerbeiwertes in dreiphasigen Böden 0 1 2 3 4 5 6 t [óra] 5. ábra. A beszivárgó vízmennyiség változása az idő függvényében (Popova és Csernih kísérletei) 0ui. 5. H3MemHiie UH0UAbmpaquu e epynm e 3aeucuMocmu om epeMenu. (McCAedoeanun ÍJ o n o e o ü u y e p H bl x) Abb. 5. Veránderlichkeit der eingesickerten Wassermenge mit der Zeit (Versuche von Popowa und Tschernich ) felület nagysága jelentéktelen. Természetesen magasvezetésű csatornánál, ahol a telítődési felület fokozatosan közeledik a töltés szabadon oldalához, és az adott esetben el is éri, a párolgás hatása módosítani fogja a folyamat lefolyását. b) Permanens szabad szivárgás. Amint az öntözőcsatornából elszivárgó vízrészecskék elérik a talajvíz felszínét (feltételezve, hogy a kapilláris szegély hatása elhanyagolható), befejeződik a telítődés. Mint a korábbiakban már említettük, ekkor az elszivárgás második fázisa, a permanens szabad szivárgás lép fel, amennyiben a talajvíz visszaduzzasztó hatása nem érvényesül, vagyis ha a réteg az elszivárgó vízmennyiséget azonnal elvezeti. Elméletileg permanens áramkép alakul ki abban az esetben, ha az elszivárgó vízrészecskék végtelen mélységbe kerülnek,vagyis az elszivárgás kezdetétől számított t = °° időpontban. Az elszivárgásnak ez az esete — bizonyos általánosan elfogadott feltételezések mellett — szabatos módszerekkel vizsgálható.