Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

5. szám - Urbancsek János : Az alföldi ártézi vizek vasassága és keménysége

Vrbancsek J.: Az alföldi artézi vizek vasassága és keménysége Hidrológiai Közlöny 1959. 5. sz. 369 felé tolódott, mindazokon a területeken, ahol a főmeder huzamosabb ideig maradt, több durvább üledék halmozódott fel. Az ott tárolt nagymennyiségű agresszív rétegvizek erős oldó hatást gyakorolnak a lerakódott nehéz ásványokra. A kitermelt vizek aránylag nagy vastartalma azonban nemcsak rétegeredetű, hanem a vastartalom nagyobb része a felszálló víz agresszivitásából adódik. Feltűnő Északbácska Katymár és Kiskunhalas közötti területén kitermelt vizek nagy keménysége. Ez azonban csak a felső 50 m mélységig észlelhető. Mivel az alatta levő rétegvizek már ismét ugyanolyan keménységűek, mint a Kiskunság más területén, ezért kézenfekvő, hogy ezeknek nagy keménységét az itt nagy vastagságban felhalmozott löszös üledékek okozzák. Mivel az ismertetett területen egyes helyeken nagy vastartalmú vizek találhatók és mert a vízben oldott vas származása — vizsgálatok hiányában — még nem ismert, ezért a szükséges vastalanítás előtt feltétlenül ki kell vizsgálni, hogy a vas rétegeredetű-e, vagy csőkorrózióból származik. A vizsgálatnak megfelelően az ártézi kutaknál korrózió elleni védelemről, vagy felszíni vastalanításról kell gondoskodni. 2. A Duna ó-holocén terasza A Riss—Würm interglaciálisban Hartától délre határozottan kimutatható ÉNy—DK-i és reá merőleges törések mentén megsüllyedt Duna— Tisza közének Ny-i része. Az itt támadt árkos lezökkenés a Duna újabb medréül szolgált, majd itt alakította ki a folyó mai völgyét. A Duna völgyét egészen a pannóniai felszínig mélyítette le, majd később igen sok durva üledékkel töltötte fel. Ezekben a kavicsos durvahomok rétegekben sok víz van. Vizének nagyrészét a Dunából nyeri, kisebb mértékben pedig a pestszentlőrinci kavicsmezőből töltődik fel. A Duna völgyének rétegvize a pannóniai üledékek felszínéig csaknem mindenütt erősen vasas. Különösen nagy a kitermelt víz vastartalma Hartától délre az ország határáig. Kimagasló vasassági értékek ezen a területen is ott észlelhetők, — mint a Kiskunság területén — ahol legvastagabb a durva üledékek felhalmozódása. Kalocsa környékén 70 m vastag kavicsos durvahomokos üledékösszletből termelhető ki a Dunavölgy legvasasabb vize. A vas egy része rétegeredetű, azonban túlnyomó mennyiségben a víz agresszivitásából származó korrodált vassal kell számolni. Ezért a túlzott vasasság ellen az ártézi kutak béléscsövének korrózió elleni védelmével lehet itt a leghatásosabban védekezni. Az ártézi kutak vasasságát lényegesen lehet csökkenteni oly módon is. hogy a kutak béléscsövezésére nem acél, hanem eternit csövet használnak. Az ártézi vizek nagy agresszivitására utal az itteni rétegvizek nagy keménysége is. Kalocsa környékén ismeretes az Alföld legkeményebb artézi vize : összkeménysége 30—35 nkf. 3. Gödöllő hsai pannóniai hátság Bár Sümeghy [5] újabb dolgozatában ennek a területnek egy részét a dunai törmelékkúpmedence peremi részének írja le, ennek ellenére földtani szelvényekből úgy adódik, hogy magasan maradt pannóniai hátságnak kell tekinteni. Vízkutató fiirásokkal elért mélységekig csak gyenge vízhozamú porózus rétegek harántolhatók át. A terület vízszegénysége azzal magyarázható, hogy a magasan maradt pannóniai tábla peremi vízellátása igen gyenge, mert az északnyugati részén a levantei korszakban felhalmozódott durva üledék elpusztult és így a pannóniai víztárolásra alkalmas rétegek a Duna mai völgyéhez képest függő helyzetbe kerültek. Mivel ezen a területen a rétegvizek kémiai összetétele megfelelő, ezért a kitermelt víz bármilyen célra közvetlen felhasználható. 4. A tiszai árok északi része Földtani felépítettsége szerint a dunai törmelékkúphoz tartozik, mégis a rétegvizek vasassága és keménysége szempontjából külön tájegységnek kell tekinteni, mert azok kémiai tulajdonsága eltér a környező területek rétegvizének kémiai sajátságától. A terület minden más tájegységtől elütő vízkémiai adottsága hegységszerkezeti okokra vezethető vissza. A tiszai árok Szolnok-titeli szakaszán, amint Sümeghy ismertette, a dunántúli medence aljazatát alkotó lesüllyedt alaphegységrögök és a BihariKözéphegység alföldi medencébe süllyedt pásztái zökkentek ezen a területen legmélyebbre. Kristályos és mezozoos alaphegységvonulatok disz lokációs találkozási területe ez az árok, ahol az egyes rögök különböző időben, különböző mélységekre zökkentek. Az egész árok idősebb és fiatalabb korú ÉNy—DK-i irányú vetők mentén tektonikailag erősen igénybevett terület. Legfiatalabbkori kéregmozgások az árok Szolnok—Szentes közötti szakaszán ismeretesek és ezzel kapcsolatosak azok a változások is, amelyek az itteni rétegvizek kémiai tulajdonságaiban észlelhetők. Mivel ez a terület is a dunai törmelékkúp tartozéka, ennek következtében hasonló üledékek halmozódtak fel, mint a törmelékkúp egyéb területén, tehát vízvezető rétegeiben is ugyanolyan kémiai tulajdonsággal rendelkező víznek kellene tárolódnia, mint a törmelékkúp más részén. Ezzel szemben határozottan más a rétegvizek vasassága a Ceglédbercel—Nagyrév és Lakitelek—Szentes vonalától nyugatra és az ettől keletre eső területeken. Ugyanez vonatkozik a vizek keménységére is, ami még szembetűnőbb különbséget ad. Hasonlóan éles változás észlelhető a tájegység északkeleti határán Tápiószele és Mesterszállás vonalától nyugatra és keletre is. Feltűnő a tájegységen belül, hogy a rétegvizek keménysége és vastartalma igen kicsi. Itt termelhető ki az Alföld területén legjobb minőségű ártézi víz. Véleményünk szerint, mivel ez a vidék az Alföld hegységszerkezetileg legjobban igénybevett