Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

5. szám - Dr. Vigh Gyula

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 39. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 1959. októbor Dr. YIGH GYULA Az elmúlt ősz egyik borongós dél­utánján friss sírt állt körül Társaságunk. Dr. Vigh Gyulát, alapító és mindig hű, vezető­ségi tagunkat helyez­ték örök nyugalomra. Mindszenten, Csongrád megyéljen született. Édesapja mérnök volt, aki uradalmi erdészetekben és ármentesítő társulatoknál dolgozott. Iskoláit Mindszenten, majd Szegeden végezte. A szegedi főgimnáziumban érettségizett 1907-ben. Tanulmányait a Budapesti Tudományegye­temen folytatta, annak természetrajz-vegytan szakán s 1913-ban a föld- és őslénytan, ásvány és állattan szaktárgyakból „summa cum laude" eredménnyel doktori oklevelet nyert. Már megelőzően, 1912-ben tanársegéd lett Schafarzik Ferenc professzor mellett a Műegyetem ásvány- és földtani tanszékén. Doktorrá avatása után rövid ideig a Tudo­mányegyetem föld- éá őslénytani tanszékén is működött tanársegédként. Majd 1914-ben a Föld­tani Intézethez nevezték ki. ahol 38 éven át dol­gozott, előbb, mint beosztott geológus, majd fő­geológus és h. igazgató, ill. igazgató. 1952-ben át­helyezéssel a Földmérő és Talajvizsgáló Iroda fő­geológusi székébe került, ahol különösen a mérnök­geológiai munkáknál nyilott nagy tere szaktudá­sának és gyakorlati tapasztalatainak. Megrendült egészségi állapota 1957-ben nyugdíjba kényszeríti. De akkor sem pihen, amennyire betegsége engedi, bejár a Földtani Intézetbe, hogy az évtizedek alatt összegyűjtött, kiadatlan anyagait a közzé­tételre előkészítse. Szakirodalmi munkásságát már egyetemi évei alatt megkezdte, 1913-tól kezdve közel 50 nagyobb cikke és tanulmánya jelent meg a belföldi és kül­földi tudományos folyóiratokban. Munkásságának az első része leginkább a mezozoikum tárgykörére vonatkozik. Főképpen a Magyar Középhegységben foly­tatott kutatási eredményeit kell kiemelni, azok közt is a Gerecse hegység legrészletesebb tanul­mányozását. Uj fauna-változatokat ír le, addigi kormegállapításokat helyesbít, nyertes vitákat folytat külföldi útjain és német—osztrák szak­lapokban a Gerecse karszt jelenségeivel, barlang­rendszerével, növény- és állatvilágával kapcsolat­ban. Ugyancsak ebből az időszakból származik a másik jelentősnek indult munkája, amely a Kis­Fátra északi részén megkezdett kutatás volt. Ennek befejezését viszont a terület elcsatolása akadá­lyozta ínég, de a csehszlovák kutatások az ő nyo­mán indultak meg s lépten-nyomon idézik alap­vető munkáit. Igen jelentősek ebben az időszakban és kő­sőbb is a nyersanyag-kutatás, csúszás, süllyedések és a. kőzetszilárdságtan terén elért eredményei is. Munkásságának második részében azután fokozatosan dominálóvá vált a vízkutatói tevé­kenysége. A Hidrológiai Közlönyben az 1932. évtől kezdve sorozatosan jelennek meg a budai, margit­szigeti, Rákos-toroki termálvizekkel, a karsztvíz és terraszvíz kutatással kapcsolatos cikkei. Részletesen foglalkozik a városok vízellátásá­nál a földtan szerepével. Különösen megnyilvánul ilyen irányú munkássága a sok százra tehető szakvéleményében. Munkássága elismeréseként 1936-ban egyete­mi magántanári képesítést nyert. Bírálói, Telegdi Tóth Károly és Bankó Béla professzorok akkor állapítják meg róla, hogy a magyarországi mezo­zoikum ismeretében első szakemberünk. Hazánk­ban és külföldön a különböző tudományos egye­sületek vezetőségi és tiszteletbeli taggá választják. Építőipari kiváló dolgozó címmel, Hermann Ottó díjjal, német barlangkutató emlékéremmel tüntetik ki. Népköztársaságunk elismerését az Akadémia döntése jelentette 1953-ban, amikor a kandidátusi oklevelet nyerte el. Ennyit Vigh Gyuláról, a tudós geológusról. De hiányos volna jellemzése, ha nem emlékez­nénk meg Vigh Gyuláról, az emberről. Elsősor­ban példás házaséletét, az Ot kutatásaiban hűen kísérő hitvese és gyermekei iránti szeretetét és embertársainak megbecsülését emeljük ki. Izzó magj*arsága, alapossága, puritánsága és az a kész­ség, amivel megosztotta tudását, tapasztalatait szaktársai, tanítványai és minden hozzáforduló közt, hozzátartoznak jellemzéséhez. Kéziratait fia, dr. Vigh Gusztáv geológus rendezi és egészíti ki. Igen kívánatos volna, ha nemcsak a kétségtelenül hézagpótló és a földtan körébe eső kutatási eredményei körülnének ki­adásra. Feltétlenül tudományos és gyakorlati ér­téket jelentene, ha a hidrológia és hidrogeológia sok területét érintő és különböző helyeken lap­pangó tanulmányai, szakvéleményei is összegyűj­tésére, illetőleg kiadásra kerülnének. A Magyar Hidrológiai Társaság kegyelettől őrzi dr. Vigh Gyida emlékét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom