Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

4. szám - Sebestyén Olga: A Limnológiai Szakosztály ezévi munkájáról

Hidrológiai Közlöny 1959. 4. sz. 313 LIMNOLÓGIA A Limnológiai Szakosztály ezévi munkájáról* SEBESTYÉN OLGA a biológiai tudományok kandidátusa Anyaegyesületünk, a Magyar Hidrológiai Társaság, mely elsőnek hívta egybe a limnológia hazai mívelőit, gondoskodni kívánt arról, hogy hosszabb hallgatás után immár tíz éves Szakosztályunk újra munkához láthasson. A magyar limnológusok, egységbe tömörülve munkálkodnak hazai vizeink limnológiai viszonyainak megismerésén, a „vizes világ" biológiai problémáinak megoldásán, az élet vízi környezetben való megnyilvánulásainak feltárásán. Mindnyájunkat az a nemes törekvés hajt, hogy szaktudományunkat, melynek egyre növekvő területén két hatalmas és a gyakorlati életben mind nagyobb jelentőséget nyerő tudományág találkozik : a Hidrológia és Biológia, legjobb tudásunkkal mívelhessük. Ebből a kettős találkozásból — szempontokban, problémákban, mondhatnók minőség szerint — önálló tudományág alakult, mely megerősödve, megint egyre több felületen érintkezik a hidrológia és biológia különböző ágaival. Szakmánknak két tőszomszédja, szülője, két oldalról fogja össze seregünket. Hamarosan azután, hogy a Magyar Hidrológiai Társaságnak — mint társadalmi egyesületnek — keretében, természetes fejlődés szerint, megalakult a Limnológiai Szakosztály, a biológiai vonalon is szervezkedés történt. A Magyar Tudományos Akadémia, hazai tudományos életünk központi irányítója és gondozója, a Biológiai Csoport Hidrobiológiái Bizottsága útján tartja kézben, országos vonatkozásban, az e területre eső tudományos munkát. (Közbevetve utalok arra is, hogy anyaegyesületünk képviselve van a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Főbizottságában.) A Magyar Tudományos Akadémia gondozása közvetlenül azokra a tudományos tevékenységekre terjed ki, amelyek valamely intézmény keretében folynak. A Magyar Hidrológiai Társaságnak, mint társadalmi Egyesületnek, Limnológiai Szakosztálya nyitva áll valamennyiünk számára, akik e szakmát képviseljük. Míg a Társaság többi szakosztálya budapesti szakosztály, mert a vidéken újabb és újabb gócokat szerveznek, speciális helyzetünknél fogva, Szakosztályunk az ország területén eléggé szétszórtan dolgozó limnológusok egyesülete. Hazánk földje gazdag a legkülönbözőbb jellegű felszíni vizekben : forrásokban, folyó- és állóvizekben. Földalatti vizeink feltárása és vizsgálata különösen jelenünkben lendült fel. Nemzetgazdasági célkitűzéseink megvalósításának megfelelően, egyre több a mesterséges víztároló, melyek a Társaságba tömürült, világviszonylatban is kiváló vízimérnökeink, geológusaink és más szakembereink hatalmas seregének tudása és munkája árán létesülnek. Ezek a tárolók részben az ivóvízellátással, erőművekkel vannak kapcsolatban, balneológiai, mezőgazdasági stb. célból létesülnek, de minthogy, ahol víz van, ott élet is van, a víztárolók létesítésével a vizes problémák száma, hidrobiológiái vonatkozásban is, egyre emelkedik, s új, meg új feladatok és kötelességek tárulnak elénk. L. Rodewald-Rodescu romániai limnológus a közelmúltban megjelent dolgozatában, mely a Dunadelta nádgazdálkodásával foglalkozik, felidézi Thienemann professzornak azt a nagyjelentőségű megállapítását, hogy limnológiai befolyás alatt álló terület gazdasági hasznosítása akkor lehet eredményes, ha limnológiai alapokon nyugszik (Arch. f. Hydrobiol 54, 303—309, 1958). Hogy megállhassuk helyünket, hogy fiataljaink is jól induljanak e szép pályán, szükségünk van arra, * A Limnológiai Szakosztály 1959. II. 20-án tartott ülésén elhangzott „Elnöki megnyitó" részlete. hogy — kinek-kinek szűkebb vizsgálati területe míveléséhez nélkülözhetetlen speciális felkészültsége mellett — a limnológia területét, problémáit, módszereit általában ismerjük, fgy láthatjuk világosan a reánk váró feladatokat, így ítélhetjük meg helyesen a hazai igények fontosságát, és vethetünk számot a lehetőségekkel. E tekintetben helyzetünk nem könnyű, ha összehasonlítjuk azt közeli és távoli szomszédainkéval. Nem könnyű, elsősorban azért, mert felsőoktatásunk keretében hidrobiológiái szakképzés nincsen. Az ökológiának nincs tanszéke. Magyar kézikönyvek hiányában idegenyelvű irodalomból szerezzük az alapismereteket. Nehéz az útja a haladásnak is, melyet korunk részben a tudományok fejlődése, részben pedig a reánk tóduló feladatok sokasága miatt tőlünk elvár, sőt követel. Érezzük is — azt hiszem, mindnyájan — fogyatékosságainkat. Pl. az ökológiában való részletes jártasságra, ökológiai szemlélet elsajátítására nélkülözhetetlen szükségünk van, mert a limnológia tulajdonképpen az ökológia egyik nagy fejezetének tekinthető. Idegen nyelvű ökológiai kézikönyv és más szintén nélkülözhetetlen szakmunka magyarra való átültetésének gondolata már régebben felmerült, de — sajnos — nem valósult meg. Közben az idő halad. A korszerű limnológia ma mind nagyobb és nagyobb felületén érintkezik a biológiai tudományok egy másik ágával, a fiziológiával. Ilyen irányban való fejlődés szükségességét Thienemann professzor a Nemzetközi Limnológiai Egyesületnek 1948-ban Svájcban tartott kongresszusán, a montreauxi záróülésen hangoztatta : „Minthogy a vizek nemcsak topográfiai elhat ároltsága miatt, de mindenekelőtt az anyag körforgalma által magasabbrendű biológiai egységet alkotnak, az egyes vízi szervezetek, különösen az elsődleges termelést végző növények táplálkozásfiziológiájának megismerése szükséges. Fiziológiai vizsgálatok is építik a limnológiát, ami ezzel azonos, az ökológiát. A főként analitikai beállítottságú kutatások így a limnológia területére lépnek és részt vesznek annak kialakításában. A jövő limnológiájának egyik legfontosabb feladata — a trópusi és sarkvidéki vizek tanulmányozása mellett — az egyes belvízi szervezetek fiziológiai vizsgálata, limnológiai célkitűzéssel". (Thienemann, 1949, Verhandl. I. V. L. 10. 27—29.) Tudjuk, hogy Plön ennek eleget is tesz (A Binnengewásser 19. kötete : Harnisch újabb dolgozatai az Arch. f. Hydrobiologieban). A dán Wesenberg—Lund hidrobiológiái iskolájának legfőbb erőssége az, hogy biztos hidrozoológiai alapokon nyugszik. K. Berg professzornak mintaszerű kisebb és nagyobb munkái a leíró és oknyomozó limnológia területébe sorolhatók. Ma fiziológiai szemlélettel és módszerekkel vizsgál nemcsak hidrobiológiái problémákat, de olyanokat is, melyek a hozzánk területileg közel álló állatföldrajzba tartoznak. Ez azt jelenti, hogy limnobiológiai problémát fiziológiai szemlélettel és módszerekkel vizsgál, de a célkitűzés limnológiai. Hogy az elsődleges termelés kérdéseinek megvizsgálásában fiziológiai szemlélettel és felkészültséggel lehet elindulni, nyilvánvaló. (A probléma, tudjuk, a limnológiában merült fel.) A megoldandó kérdéseknek kísérleti módszerrel való megvizsgálása egyre terjed és már nem is nevezhető új iránynak területünkön. A fejlődésnek következő lépcsője, mely máris előtör, az, hogy az eredmények általános biológiai értékét mind jobban és jobban felismerjük és arra rá is mutassunk. Ezzel a közeledéssel nemcsak a hidrobiológia nyer, de az általános biológia is gazdagodik. Az élővilág és környezet kutatásában a hidrológia több ágazatával való kapcsolatok mélyítésére van szükségünk.