Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

4. szám - Lukács Dezső: Rheobiológiai vizsgálatok a Bükk-hegység délnyugati részében

' * Lukács D.: Rheobiológiai vizsgálatok a Bükk-hegységben Hidrológiai Közlöny 1959. 4. sz. 311 10. ábra. Niphargus sp. II. palpus maxiiarisa 11. ábra. Niphargus sp. II. első ganatopodiuma 12. ábra. Niphargus sp. II. telsonja 13. ábra. Niphargus sp. II. 9 első epimeriális lemeze 14. ábra. Niphargus sp. II. $ második epimeriális lemeze 15. ábra. Niphargus sp. II. $ harmadik epimeriális lemeze 16. ábra. Niphargus sp. II. g* első epimeriális lemeze 17. ábra. Niphargus sp. II. Q* második epimeriális lemeze 18. ábra. Niphargus sp. II. rf harmadik epimeriális lemeze 19. ábra. Niphargus sp. II. Q* harmadik uropodiális lába (Kb. 30-szoros nagyítások) Abb. 10—19. (Etwa 30-fache Vergrösserung) Fig. 10—19. (Enlargement about 30 times) alább 20 hónapig élt, és többször szaporodott is. Arra a megállapításra jutott, hogy természetes körülmények között a R. duebeni-né\ a hímek élettartama 17—18, a nőstényeké 15 hónap. Felfogása szerint azért éltek egyes példányok 20 hónapig, mert a kísérletekben jól táplálta őket, és meg voltak óva. A R. pulex fossarum élettartamára vonatkozólag nincsenek adataink. A kísérletek során nem kaptam szaporulatot, és így saját megfigyelések alapján nem tudtam az állatok élettartamát megállapítani. Fel lehet tételezni, hogy ennek a fajnak élettartama közel áll a R. duebeniéhez. Ez annál is inkább valószínű, mert Kinne szerint (1952, p. 190.) a Németország területén élő Rivulogammarus-fajok élettartama 1 év. Az a tény, hogy kifejlett R. pulex fossarum-okat 12 hónapon át laboratóriumi körülmények között sikerült életben tartani, azt bizonyítja, hogy az állatok viszonylag kedvező feltételek között éltek a kísérleti edényekben. A helyszíni vizsgálatok és a laboratóriumi megfigyelések azt mutatják, hogy a megvizsgált fajok képesek alkalmazkodni a megváltozott áramlási, hőmérsékleti stb. viszonyokhoz, vagyis euriök szervezetek. A táplálék és az oxigén a legjelentősebb külső környezeti tényező számukra. IRODALOM 1. Böhming, L. (1909) : Turbellaria, Tricladida. In Brauer: Die Süsswasserfauna Deutschlands. 19. p. 59—176. 2. Cáráu§u, S.—Dobreanu, E.—Manolache, C. (1955) : Crustaeea. Amphipoda. Faun. Rep. Pop. Romine IV., 4. p. 1—408. 3. Dudich E. (1927) : Neue Krebstiere der Fauna Ungarns. Areh. Balat. I. p. 343—384. 4. Dudich E. (1940) : Ein neues Niphargus aus Ungarn. Fragm. Faun. Hung. III. supl. I. p. 1—16. 5. Dudich E. (1941) : Die im Gebiete des historischen Ungarn naehweisenen Amphipoden. Uo. IV., 1. p. 14—20. 6. Dudich E. (1941) : Nachtráge und Berichtigungen zum Crustaeeen-Teil des ungarischen Faunenkataloges. Uo. IV., 2. p. 30—33. 7. Dudich E. (1943) : Niphargus koehianus stvgoeharis E. Dudich. Ann. Mus. Nat. Hung. XXXVI. p. 47—51. 8. Dudich E. (1941) : Niphargus mediodanubialis sp. n., die am weitesten verbreitetc Niphargus Art des mittleren Donaubeckens. Frag. Faun. Hung. IV., 3. p. 61—73. 9. Dudich E. (1947) : Die höheren Krebse (Malacostraca) der Mittel-Donau. Uo. X. p. 125—132. 10. Hankó B. (1924) : Eine neue Amphipden-Art aus Ungarn. Ann. Mus Nat. Hung. XXI. p. 61—66. 11. Hynes, H. B. N. (1954) : The ecology of Gammarus duebeni Lillj. and its occurrence in fresh vvater in Western Britain. Journ of Anim. Ecol. 23. p. 38—84. (1)