Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

4. szám - Wein György: A Mecsek hegységbeli kisújbányai medence karszthidrológiája

300 Hidrológiai Közlöny 1959. 4. sz. Wem Gy.: Kisújbányai medence karszthidrológiája formáit lehet megfigyelni. Ugyanitt a már említett vetőbreccsát összecementáló cseppkőképződmények is a karsztvíz munkájára utalnak. Ha rátekintünk a térképre, észrevehető az egyes dolinacsoportok és velük kapcsolatba hozható források közötti összefüggés. Térszín szempontjából a karsztforrást tápláló dolina természetszerűleg mindig magasabb helyzetű, mint az általuk összegyűjtött víz kilépő helye. A karsztforrások a kisújbányai medencében ugyanolyan nagyságrendűek, mint az egész területre jellemző karsztosodás. Még a legbővizűbb forrás, a márévári völgyben fakadó Mária-forrás is csak közepes vízhozamú (mintegy 150 l/p). Meg kell jegyeznem, hogy vízmérési adatok nem állnak rendelkezésünkre és így az egyes források vízhozamát csak becslés alapján állapíthatjuk meg. Ezen a vonalon már hiányos a geológus munkája és természetszerűleg a hidrológus közreműködésének bekapcsolását kívánja. Nem lenne érdektelen ennek a sajátos kis karszthidrológiai egységnek vízügyi vonatkozásait a továbbiakban figyelemmel kísérni. A kisújbányai medencében a felső jura mészkőkifejlődés területén — eltekintve egészen jelentéktelen agyagos löszrétegből vagy lejtőtörmelékből fakadó forrásoktól — kizárólag karsztforrásokat ismerünk. A forrásokat azok elhelyezkedése és feltételezett összefüggése szerint 8 csoportra oszthatjuk. A forrásokat, tekintettel arra, hogy legtöbbjének nincsen neve, számozással láttuk el. Tengerszint feletti magasságukat pedig topográfiai térkép alapján lehetett mintegy ±5 m pontossággal megállapítani. I. Hárshegy Ny-i lábánál fakadó források 1. sz. forrás a Dobogótól DNy-ra fakad a titon mészkő és a reá települő trachidolerit érintkezésénél. Természetszerűleg az erózió a kemény mészkő és a mállott puhább trachidolerit határán vágta ki az árkot, mely a karsztvizet felszínre hozta. Ebben az esetben, mint ahogyan a térképen is jól látni, a Kisúj bányától ÉNy-i irányban húzódó törésnek is valószínűleg van duzzasztó hatása. A forrás 425 mA. f.-i magasságban fekszik és kis vízhozamú. Kisebb mésztufalerakódások figyelhetők meg körülötte. 2. sz. forrás. A márévári völgy legfelső részén egy kis legelő szegélyén 420 m magasságban fakad. Ennek a vízhozama az előzőnél valamivel magasabbra becsülhető. Földtani helyzetét illetőleg — ugyanúgy, mint az előbbi — a titon mészkőből fakad és mint duzzasztó, egyrészt a trachidolerit fedő, másrészt a már említett törés szerepelhetnek. 3. sz. forrás. Kisújbánya ÉNy-i végén 410 m magasságban titon mészkőből fakad. Úgy látszik, hogy ebben az esetben a karsztvíz az erózió hatására lép a felszínre. A falú egyes kútjaiban is megfigyelhető a néhány méter mélységben elhelyezkedő vízszint. Tekintve, hogy a kutak is a titon mészkőbe vannak telepítve, így a karsztvízrendszerből táplálkoznak. A Hárshegy Ny-i lejtőjén három kisebb méretű dolinát figyelhetünk meg. Ezeknek vízgyűjtő rendszere valószínűleg a fentiekben ismertetett források valamelyikével, a legnagyobb valószínűség szerint a 2. sz. forrással függ össze. II. Miske-tető környéki források 4. sz. forrás. A titon mészkő és trachidolerit agglomerátum érintkezésén 420 m magasságban fakad. Vízhozama kicsi, mint ahogyan a magasan fakadó forrásoknál eddig is megfigyelhettük. A trachidolerit vízzáró, duzzasztó hatása egyedüli magyarázata ennél a forrásnál az aránylag magas fakadásnak. 5. sz. forrás. Ugyanúgy, mint az előző forrás, a titon mészkő és a trachidolerit agglomerátum érintkezésén fakad. Igen szép kis forrás. A víz egy kb. karvastagságú üregből folyik pontosan a mészkő és vízzáró fedő kőzet határán. A forrás 405 m magasságban helyezkedik el. III. Hidasi völgy felső részén fakadó 6. sz. forrás elég bővizű. Lefolyási helyén vastag mésztufa lerakódás keletkezett. A forrás 365 m magasságban az alsókréta kori szürke homokkő és a titon mészkő közötti törés mentén fakad. Ez a forrás valószínűleg az ÉNy—DK-i irányú törésnek köszönheti keletkezését. IV. Síngödör forrásai 7., 8., 9. sz. források. Mindhárom forrás a kimmeridgei mészkő és trachidolerit határán lép felszínre. Tengerszint feletti magasságuk 335, 335 és 320 m. Természetesen a legalacsonyabb helyzetű, a 9-es a legnagyobb vízhozamú, de ez sem több 5—10 1/p-nél. A Síngödör ide tartozó része tulajdonképpen a kisújbányai medencén belül kialakult rész-szinklinális, melyben a források a fedő vízzáró trachidolerit mentén jutnak a felszínre, ahol azt az erózió megnyitotta. V. Pius forráscsoport A Pius-forrás a Hidasi völgy közepén a titon mészkőből fakad. A fő forráson kívül (10. sz. forrás) még két kisebb forrás (11. és 12 sz.) is ismeretes ezen a helyen. A források 335 m tengerszint feletti magasságban helyezkednek el. A kisújbányai medence legmélyebb részén, a medence DNy-i peremén keletkeztek. A Pius-forrás a KeletiMecsek forrásviszonylatában bővizűnek tekinthető, míg a két szomszédos kisebb forrás jelentéktelen vízhozamú. VI. Pusztabányai-forrás A 13. sz. forrás a kimmeridgei. mészkőből ered 390 m magasságban. Ennek megfelelően igen kis vízhozamú. Lehetséges, hogy ez is, akárcsak a 6. sz. forrás, törésnek köszönheti keletkezését. VII. Nagy-forrás A 14. sz. Nagy-forrás a kimmeridgei mészkőből fakad. Elég bővizű és ÉK-i irányból lefutó árokrendszerekben két miniatűr dolina jelzi a víznyelő területének kiterjedését.