Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

4. szám - Jaskó Sándor: A földtani felépítés és a karsztvíz elterjedésének kapcsolata a Dunántúli középhegységben

290 Hidrológiai Közlöny 1959. 4. sz. Jaskó S.: Karsztvíz a Dunántúli Középhegységben Félreértések elkerülése végett közlöm, hogy a bányaműveletek által megnyitott üregeknek csak igen kis részét lehet bejárni. Az üregrendszer zöme ehhez túlkeskeny és vízzel teljesen ki van töltve. Az az igen feltűnő jelenség, hogy a bánya­műveletek során feltárt üregek köbtartalma lénye­gesen meghaladja a felszínen ismert barlangokét, két módon is magyarázható : 1. a bányavidékek mélybeli üreghálózatánál a kioldott barlangüregek mellett nagy szerepe van a keskeny tektonikus hasadékoknak is ; 2. a mélybeli (fosszilis) karszto­sodás a mai felszíninél sokkal jelentékenyebb. A karsztüregek mélységbeli kiterjedése három tényezőtől függ : 1. a karbonátos kőzet vastag­sága, 2. a karsztüregeket létrehozó tényezők hatá­sának alsó határa, 3. utólagos változások : a karsz­tosodott kőzet utólagos besüllyedése és fiatal üle­dékkel való elborítódása, vagy kiemelkedése és le­tarolódása a földtörténeti idők folyamán. Ennek a három tényezőnek összhatása változó módon nyilvánult meg a Dunántúli Középhegység egyes részein. Ilyenmódon —helyi adottságoktól függően — a karsztosodás kifejlődésének a mértéke eltérő. Az a körülmény, hogy a Dunántúli Közép­hegységben — a bodajki és csákvári leletektől eltekintve — csak negyedkori barlangkitöltések vannak, arra utal, hogy a Középhegység zöme csak egészen fiatal időkben nyerte el mai formáját és a régi fosszilis karsztfelületek a régebbi geológiai korokban legtöbb helyen lepusztultak. A régebbi fosszilis karsztok maradványai csak a besüllyedt medejncerészekben menekültek meg az utólagos lepusztulástól, ahol a reájuk települő fiatalabb rétege\k megvédték őket [4]. jeleni állíthatunk fel merev szabályt sem a jelenl/egi felszín, sem a jelenlegi karsztvízszínt és az üregjük elterjedésének alsó határa közötti távolságra J atkozóan. A karsztvízzel kitöltött üregek a mai síntől számított nagy mélységbe is lenyúlnak, íajdani fosszilis karsztok szintjében kioldott langüregek, a tektonikus törésvonalak mentén ig nyitott kőzethasadékok találhatók. A karsz­tosodott kőzeteket helyenkint vízzáró (tehát nem karsztosodé) kőzetek választják el egymástól. A Dunántúli Középhegység karsztosodó kőze­teit a rétegsorban alulról felfelé haladva három csoportba oszthatjuk : 1. a főkarsztkőzet alatti karsztvízemeletek, 2. a főkarsztkőzet, 3. a fő­karsztkőzet feletti karsztvízemeletek. A főkarsztkőzet elnvezés alatt a Dunántúli Középhegységnek azon rétegösszleteit foglaljuk össze, melyek horizontális és vertikális irányban egyaránt nagykiterjedésű, összefüggő tömeget al­kotnak, így tehát bennük nagytömegű karsztvíz tárolódik. A Bakonyban ide sorolom a fődolomit 500 m, a dachsteini mészkő 200 m és a dachsteini típusú liászmészkő 100 m vastag összletét. A Ba­konyban a főkarsztkőzet összvastagsága meg­haladja a 800 m-t. A Középhegység északi felében hiányzik a dachsteini típusú liászmészkő. Ezért itt a főkarszt­kőzet legtöbb helyen lezárul a dachsteini mész­kővel. Ezzel szemben a karni márgacsoport víz­záró rétege helyett dolomit és szaruköves dolomit fejlődött ki, a ladini emeletet pedig a diploporás dolomit képviseli. Ezeket szintén a főkarsztkőzet­hez kell sorolnunk. Ilyenmódon a Középhegység északi felében a főkarsztkőzet alsó és felső határa kissé mélyebb sztratigráfiai helyzetű, mint a Ba­konyban. A főkarsztkőzet együttes vastagsága itt is meghaladja a 800 m-t. Két egymás fölött lévő karsztvízemelet között különböző mértékű összeköttetés lehet. Ez elsősor­ban a közöttük levő vízzáró rétegektől függ. Nem­csak a vízzáróréteg vastagsága, hanem kőzet­minősége és a két vízemelet közötti nyomás­különbség is lényeges. A vetődésekkel szétszab­dalt területeken a vízzáró réteg folytonossága több helyen teljesen meg is szakadhat. A karsztvíz­emeletek közötti összeköttetés tehát a helyi viszo­nyok szerint változó. A bakonyi mezozoikumnak a főkarsztkőzet felett következő részeiben a titon mészkő 50 m, az albai rekvieniás mészkő 60 m és a felsőkréta hippuritás mészkő 80 m vastag rétegei 100-—100 m-t meghaladó vastagságú, nem karsztosodó réte­gekkel vannak egymástól elválasztva. Horizon­tális irányú kiterjedésük aránylag csekély. A har­madkori rétegsorban megemlíthető a középső eocén főnummuliteszes mészkő, mely a Vértesben csak 35 m, de a Délibakonyban 100 m-nél is vas­tagabb. A felső eocén nummuliteszes lithothamni­umos mészkő átlag 30 m vastag és főleg a Gerecsé­ben, továbbá a Buda—Pilisi-hegységben van elterjedve. A lajtamészkő, szarmata mészkő, plio­cén és negyedkori édesvízi mészkő általában (külön-külön) 20—30 m vastag rétegei rendszerint csak a hegység szegélyén fordulnak elő. A főkarsztkőzet alatti karsztvízemeletek kő­zetei a megyehegyi dolomit és kagylós mészkő 100 m vastag, valamint az ezektől vízzáró rétegekkel elválasztott füredi mészkő és tridentinus mészkő 50 m vastag rétege. Föléjük települ a raibli márga 500 m-t meghaladó vastagságú rétegsora, melynek nem karsztosodó vízzáró rétegei közé helyenkint a kéki mészkő 10 m vastag padja telepszik. A Dunántúli Középhegység teljes rétegsora összesen kb. 4000 m vastag. Ebből a főkarsztkőzet kb. 800 m vastag, a többi mintegy tíz karsztvíz­emelet egyes tagjai pedig külön-külön átlag 40—50 m vastagok, vagyis valamennyi karsztkőzet együt­tes vastagsága kb. 1200 m. A főkarsztkőzet tehát egymagában kb. kétszer olyan vastag, mint a többi karsztosodó mészkő- és dolomitréteg együttvéve. A rétegsor nem karsztosodó kőzeteinek vastagsága kb. 2800 m. Félreértések elkerülése végett megem­líthető, hogy a felsorolt rétegsor természetesen sehol sincs teljes egészében kifejlődve, hanem földtörténeti fejlődésmenetnek és a különböző eróziós diszkerdanciáknak megfelelően, hol az egyik, hol a másik része hiányzik. Egyedül a fő­karsztkőzet kivétel, ezt — a Balatonfelvidéket kivéve — a hegység egész területéről ismerjük, részben felszíni előfordulásból, részben pedig fúrások alapján. A felszínről a mélybe szivárgó csapadékvíz (mint leszálló karsztvíz) a karsztüregeken keresztül lejut a karsztnak abba a szintjébe, melyben a víz hidrosztatikus összefüggő víztömeget alkotva már

Next

/
Oldalképek
Tartalom