Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

3. szám - Donászy Ernő: A Bereg-szatmári síkság halászata

236 Hidrológiai Közlöny 1959. 3. sz. Donászy E.: A Bereg—Szatmári síkság halászata Ha a „Rákóczi" HTSz. eddigi halászati eredményeit áttekintjük, akkor meg kell állapitatnunk, hogy 6 évi átlagban 13 500 kg az átlagos évi halfogás, a legnagyobb eredményt 1953-ban érték el 18 448 kg és a legkisebb volt a halfogás 1947-ben, 11 419 kg. Az 1957. és 1958. évi halászati adatokat már tanulmányunk és a táblázatok elkészítése után tudtuk csak megszerezni és így ezek %-os eredményeit a több évi átlagok kiszámításába nem vettük be. Ezek az adatok a következők : 1957 1958 Összesen kg kg kg Ponty 666 529 1 195 Süllő 197 126 323 Harcsa 3 213 3 506 6 719 Csuka 991 1 151 2 142 Kecsege 235 157 392 Márna 215 220 435 Vegyes fehcrhal .. . 9 590 10 354 19 944 Összesen 15 107 16 043 31 150 Ha az egyes halfajok fogásának évenkénti alakulását vizsgáljuk, akkor a következő képet kapjuk : Ponty: eddig a legnagyobb évi fogást 1954-ben érték el, 1700 kg, a legkedvezőtlenebb volt az 1952. év, 310 kg. Az 1954. évtől kezdve a pontyfogás csökken. Míg 1954-ben 1700 kg volt az összfogás, 1958-ban már csak 529 kg. Süllő: az eddigi legnagyobb évi fogás 1955-ben volt, 410 kg, a legkevesebb pedig 1958ban, 126 kg. A süllőállomány csökkenése komoly figyelmeztetés számunkra. Harcsa: a legnagyobb évi fogást 1953ban érték el, 4069 kg, a legkisebb fogás pedig 1951-ben volt, 2330 kg. 1954-től kezdve a harcsafogás növekszik és 1958-ban 3506 kg eredmény biztató ígéret, hogy ezen a téren a szövetkezet eredményesen fejlődik. Csuka: a legnagyobb csukafogást 1952ben érték el, 2171 kg, míg a legkevesebbet 1955fogták, 878 kg. Az 1957. évi gyenge eredmény, 991 kg ; némiképpen javult 1958-ban, 1151 kg. Kecsege: a legnagyobb eredményt 1951ben érték el, 772 kg, 1954-ben fogtak legkevesebbet, 117 kg ; az 1958. évi fogás, 157 kg, szintén a leggyengébb évi eredmények közé tartozik 1951 óta a kecsegefogás %-re süllyedt. Márna: a legnagyobb évi fogást 1953-ban érték el, 1352 kg, legrosszabb volt az eredmény 1955-ben, 174 kg ; 1955-—58. évek eredményei általában gyengék, 1957—58-ban némi javulás állt be az 1955—56-os évekhez viszonyítva. Vegyes fehérhal: a legnagyobb évi fogást 1958-ban érték el, 10 tonna ; legkevesebb volt az eredmény 1950-ben. A „vegyes fehérhal" mennyisége 1950. óta szinte állandóan növekszik. 1958-ban mintegy kétszersét érték el az 1950. évi eredménynek. Ez a tény azt jelenti, hogy az értéktelenebb halak mennyisége megkétszereződött, az értékesebb ponty felére csökkent, egyedül csak a harcsafogás növekedése jelent népgazdasági szempontból némi eredményt. Területünkön 1950. és 1956. között kifogott halak értéke forintban a 3. táblázaton megadott egységárak alapján kereken 1 200 000 Ft. Ha a szövetkezet egész vízterületét a részletes előírásokban feltüntetett 5733,5 kh területnek fogadjuk el (szerződés szerint a szövetkezet ekkora területen gyakorol halászatot), akkor az 1950. és 1956-os évek alatt elért halászati eredmények alapján kereken 5700 kh-on kh-ként csak 2,56' kg halat fogtak, kb. 30,— Ft értékben. Ha az egy halászra jutó halfogási eredményt és jövedelmet vizsgáljuk, kiderül, hogy évente átlag kereken kb 300 kg halat fog egy halász (ha 50 főnek vennénk a szövetkezeti tagok számát). Egy halászra eső évi bruttó halérték kb. kereken 3000 Ft. A halászati eredmények tanulsága, hogy az eddigi szövekezeti szervezettség és taglétszám mellett a halászat nem jövedelmező, nem ad megélhetési lehetőséget és érthető az elvándorolás más gazdasági ágak felé. A terület halászati hasznosítása népgazdasági szempontból akkor lenne jövedelmezőbb, ha központi halásztelephellyel rendelkező, tervszerűen gazdálkodó szövetkezet venné kézbe a halászatot. De erről majd későbben tárgyalunk. A lícreg—Szatmári síkság halászatának fejlesztése Területünk halászatának fejlesztése kérdésében először a távlati fejlesztési lehetőségeket vizsgáljuk meg és utána foglalkozunk azokkal a legsürgősebb teendőkkel, amelyek azonnal megvalósítandók és a halászatot eredményesebbé tehetik. a) Távlati fejlesztés A terület folyó- és állóvizekben gazdag. A holtágak azonban általában elhanyagoltak, tervszerű halgazdákodás csak igen kis mértékben folyik. A halászatnak csak a legextenzívebb formáját gyakorolják. A szövetkezeti tagok szétszórtsága, aránylag csekély száma, a gépjármű, motorcsónak, nád- és hinárvágógép, de még kellő számú ladik hiánya is akadályozzák a terület vizeinek halászati hasznosítását. A szövetkezet anyagi ereje, az előző rossz vezetésből származó adósság jelenleg nem ad lehetőséget arra, hogy saját erejéből állami támogatás nélkül rátérjen a korszerű halgazdálkodásra. A szövetkezetnek nincs saját ivadéknevelő tógazdasága, a távolról történő halszállítás eléggé kockázatos és ettől a halászok idegenkednek. A terület jobb halászati hasznosításának első feltétele olyan központi halásztelep létesítése, amely a tolnai, szajoli halkeltető állomásokhoz hasonlóan halkeltető és ivadéknevelő tavakon kívül mindennel rendelkezik, ami szükséges ahhoz, hogy az egész terület halgazdálkodását is irányíthassa ; tehergépkocsival, csónakmotorral, nád- és hínárvágó gépekkel, elektromos halászberendezésekkel is rendelkezik, továbbá a halá-