Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

3. szám - Vágás István: Vízhozammérés jelzőanyaghullám segítségével

Vágás I.: Vízhozammérés jelzőanyaghullámmal Hidrológiai Közlöny 1959. 3. sz. 207 a (10) egyenlet használata esetén ugyanabból az edényből rövid időközökben többször is megismételhetjük az adagolást, ha a beadagolt jelzőoldat mennyiségeket esetről-esetre pontosan ismerjük. A V

a érték ezen a módon a tényleg rendelkezésre álló edénytérfogat többszörösére is növelhető. Eltekintve a most említett lehetőségtől, a (12) és (15) összefüggések összehasonlítása arra mutat, hogy a két mérési eljárás alkalmazhatósági határai között nincs döntő különbség. * Összefoglalva az elmondottakat, az átfolyási hullám alkalmazásán alapuló vízhozammérési módszernek két fő előnye emelhető ki : 1. Nem szükségesek különleges adagolóedények, mert a jelzőoldat adagolási hozamának állandóságát nem kell biztosítanunk. 2. Nem fontos betartanunk a (2) egyenlet által megszabott ún. adagolási feltételt, és így az adagolási időtartam csökkenthető (bár nagyon rövid ezúttal sem lehet). Ezek ellenében hátránynak tűnik, hogy az átfolyási hullám meghatározásához elég sok mintára van szükségünk. A helyszíni elektromos töménységmérés a mintavételek okozta nehézséget kiküszöbölheti. Vegyi töménység meghatározás esetén sem kell azonban háromnál több minta töménységét meghatározni. Ez a három minta C

a, C

efis Ck (átlagos mintavételi töménység) meghatározására vett mintákból tevődik össze. Ca és C

e meghatározásával kapcsolatosan nem merül fel különösebb kérdés. Ck meghatározását úgy is elvégezhetjük, hogy szabályos, At időközökben azonos térfogatú mintákat veszünk és ezeket összeöntjük. Az összeöntésből keletkező oldat töménységét Cjfc-val jelöljük. A mintavétel tartson tetszőleges T

m időtartamon át. A területkiegyenlítés elve értelmében, bármekkorára is válasszuk T

m-et, (a T

m > tb felvétel betartásával) : Ck-T

m = A (16) amelyben n n E C (ti) £ C (U) -Ati A (17) egyenletben n a kivett minták száma, így n-At = T

m (3. ábra). A jelzőanyaghullám meghatározásán alapuló módszert hazai gyakorlati alkalmazásra javasoljuk. Amennyiben — Muszkalay László javaslatának megfelelően — előre kimért jelzőanyag menynyiséggel kezdünk a méréshez, a vegyi vízhozammérés elvégzésének szabványosítása terén is nagy lépést tehetünk előre. IRODALOM [1] Németh Endre : Hidrológia és hidrometria, 470. old. Tankönyvkiadó, 1954. Budapest. [2] Fazekas Károly: Vízrajzi műszertan. (Mérnöktovábbképző Intézet, 1953). [3] Fáy Csaba: Nagy vízmennyiségmérő módszerek összehasonlítása. (Hidrológiai Közlöny, 1954. évi 3—4. sz.) [4] Vágás István : Patakok vízhozamának mérése sózással. (Hidrológiai Közlöny, 1955. évi 5—6. sz.) [5] Stromeyer : The gauging of streams by chemical means. (Proeeedings of Inst. Civil Engineers, 1905. vol 160, p. 349.) Ismertetve a [6] alapján. [6] Spencer és Tudhope: A literature survey of the salt-dilution method of flow measurement. (Journal of the Inst. of Water Engineers. 1958. vol 12. No. 2. p. 127). [7] J. Aastad és Ii. Sognen : Discharge measurement by means of a salt solution „The relatíve dilution method". (Association Internationale d'Hydraulic Scientifique. Roma, 1954. III. k. 283—292. o.) M3MEPEHHE PACXOflA BOflbl C IlOMOlIIblO CJlEX(0yKA3ATEJlbH0H KOPnYCKyJlflPHOFi BOJlHbl H. Baeaui B cTaTbe MaTeMaTHiecKHMH BbiBOflajvui no/vroepjKflaHJTCH B 3arpaHHue nojib3yeMbie pacieTHbie (jiopMyjibi no H3MepeHHHM paCXO^a BOflbl, npOBefleHHblMH C nOMOUJblO CJIEFLOYKA3ATE^BHOFT KopnycKyjiHpHoií BOJTHU. YCTAHABjiHBaeTCH, HTO BeJiHMHHy pacxofla MO>KHO pacciHTaTb no ypaBHeHHjiM (9) h (10) nocjie onpeaeneHHH npoxofljuueíi BOJiHbi, HMeiomeíí ypaBHemie C = C (t) (T. e. c oÖMepoM Ha Heiw njioiaaflH no c])nr. 1.). 3THM ypaBHeHHeM Bbipa>KAETCH HSMEHEHHE KOHUEHTPAUHII YKA3AHH0ÍÍ BOAH BO BpeMCHH nocjie C0BepiiieHH0r0 CMemnBaHHsi CJieAoyi<a3aTejibHoíí KopnycKyjibi 3a ee NOFLANN B BOBOTOK C H3BECTHOH KOHUEHTPAUNEFI Ca H OÖTEIVIOM Va (HJIH C H3BeCTHblM BeCOM E

a). B 3aKJnoHHTejibHoíí nacTH cTcn>n onpeAejuieTCfl BepxHHfi npeaeji pacxo/ja, n3MepneMoro c noMombio cneAoyKa3aTejibHoro pacTBopa H ycTaHaBJiHBaeTCH, HTO Me>Kfly npe«ejiaMH H3Mepemifl T. H. pa36aB0HH0r0 MeTOAa, onncaHHoro ypaBHemiHMH (1) h (9), h MeT0,na cjiefloyna3aTeJTbH0ií KopnycKyjiHpHoií BOJIHU no ypaBHemno (10) HeT cymecTBeHHoft pa3HHUbI. ábra. Az átlagos mintavételi töménység (Ck) értelmezése és meghatározása 0uz. 3. HHmepnpemaiiua u onpedeAenue epedned KonqeHmpaifuu (Ck) npu e3nmuu npoöbi Fig. 3. Definition and determination of the average sample concentration (Ck)Flow—Measurement by Means of Dye Surges By I. Vágás Computation formuláé of flow measurement by means of dye surges, as used abroad, are corroborated mathematically in the present paper. A dye of known concentration C

a and volume V

a (occasionally of known weight E

a) is introduced into the flow. FoÜowing the complete mixing of the dyestuff, the surge characterized by the equation C = C(t) expressing the variation in the concentration of the dyed mixturo with time, is determined. It is contented that by area measurement according to Fig. 1 on the concentration diagram, the discharge can be computed from Eqs. (9) and (10). The upper limit of discharges that can be measured by dye solutions is established in the concluding part of the paper and it is stated, that there is no apprecíable diference between the ranges of applicability of the so-called dilution method deseribed by Eq. (1) and of the dye-surge method deseribed by Eqs. (9) and (10).