Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

3. szám - Egyesületi és műszaki hírek

204 Hidrológiai Közlöny 1959. 3. sz. Dallos I.: Mélységbeli vizek mozgásának vizsgálata rádióizotópokkal mint csőgörény keresésére, cementtetőmagasság, csőfalvastagság meghatározására és a neutron­gamma kútszelvényezések műszaki fejlesztésére. IRODALOM [1.] F. A. Alekszejev, V. N. Szojfev, A. A. Filinov és J. A. Finkelstein : Tritium alkalmazása rétegvizek nyomozására. Atomnaja Energija, 1958. 4. köt. 3. szám. [ 2.] R. Dale: Use of Fluorescein in the Studing of Under­ground Waters. US. Oeol. Surv. Paper 160 : 76, 1906. [3.] V. F. Hess : On the Use of a Radioactive Tracer Method in Measurements of Water. Arner. Geophy. Union Trans., Part 2 : 587 1943. [4.] M. Russel: Radioactive Iodine Used as a Tracer. World Oil 138 : 266 June 1954. [5.] J. M. Edwards és L. E. Holter: Radioizotopes for Water-Input Profiles. Oil and Gas Journ. 53 : 60 Nov. 29. 1954. [6.] J. W. Watkins és E. S. Mardock : Use of Radio­active Iodine as a Tracer in Water-FIooding Opera­tions. J. Pet. Tech. 6 : 117 Sept. 1954. [7.] A. R. Flagg, J. P. Myers, J. L. P. Campbell, J. M. Terry és E. S. Mardock : Radioactive Tracers in Oil Production Problems. J. Pet. Techn. 7 : 1—-6. Jan. 1955. [8.]P. Sturm és W. Johnson : Field Experiments with Chemical Tracers in Flood Waters. World Oil 136 : 11—18 dec. 19o0. [9.] B. Daniels és C. Mayer: Über die Verwendung von Dextrose als Indikátor für Flutwasser. Erdoel Zeitschrift 1957. V. 126 old. H3YMEHME PE>KMMA Í1BH)KEHHÍ1 rJlYEHHHblX BOfl PAflH0H30T0nAMI4 H. JJaAAOui B Hei<penjieHHbie oöcaflHbiMit TpyöaMit nacTH 6ypo­BblX CKBaHÍIIH Ha aHIIOHO-OÖMCHlIBaíOLUeH HCKyCCTBeHHOÍÍ CMOJie JHoBeKC 2, HMerameií KpyriHOCTii 3epHa 0,3—0,15 MM no«aeTCH 131. flo/iaia coBepmaeTca c öojihiueü OTKa­miBaiomeii cKopocTbro, MeM cKopocTb oca>KfleHH5i 3epeH. Ha 30 MeTp0B0M yMacTKe uccjieflyeMoro CJIOH ripiiMeHH­eTCH 225 e Jl0Bei<c 2 h aKTHBHOCTb B 1 MC. PaAi-iaunoH­Hbin MaTepnajr npotfn-iJibTpyeTCfl Mepe3 TpemiiHbi, HJIH B0,uonpoHHi;aeMbie CJIOII. Ilocjie BFLABJIHBAHHH B CJIOH aKTHBHoft BOflHoil cycneHcmi cpa3y onpe^eJiHeTCH raMMa­aKTHBHOCTb HCCJie/iyeMoro YMacTio c noMombio Tpyőna­TORO JIOTa no r. M. no H3MeHeHHI0 HHTeHCHBHOCTH nyna raMwa, HAÖJIROFLAEMOFL HA pa3H0fl rjiySnne, MO>KHO onpe­flenHTb T0MH0e pacnojio>KeHHe H pejiaTMBHy IO HHTCHCHB­HOCTb CJIOeB, B KOTOpbIX COOÖIUaeTCH WllflKOCTb ((j)Hr. 1. H 2.). JXJIH oueHKH «narpaMM HYWHO onpefleJiHTb ecTe­TCBeHHyro raMMa-ai<THBHOCTb CJIOH H nonepeMHoro ceiewm ci<Ba>KHHbi nepefl TeM, KaK nojio>KHIIN aKTHBHyio cyc­neHCHio. JUJIH onpe^ejieHHH pejKHMa flBtweHHji rny6HHHbix Boa, J 13 1 (KJ) npnrofliiTCH h no ero aacopnuHOHHbiM CBOHCTBaM. B HCÍ})TeH0CHbIX paHOHaX, fleiíCTByiOlIIHX nyTeM oSparaoro Hanopa BOflbi, HanpaBJieHiie ABHMCCHHH BOflbl MO)KHO OnpeAejlHTb B OKpy>KHOCTH 500 M C riOMOmbK) npíiMeHeHHH J 13 1 c 100 MC. B cjiynae noBTopHoro iicne­FLOBAHHJI c KOMÖHHAUHEN NPE/IBIFLYMERO METOJJA MO>KHO onpeflenHTb H TÓT cjioíí, rae BO^a nona^aeT B cKBawcHHy. Untersuehung der Bewegungsverlialtnisse von Tieíeiiwasser mit Radioisotopen Dallos I. In die undrainierten Teile der Tiefbohrungen führen wir mit grösserer Pumpgeschwindigkeit als die Ivornsetzgeschwindigkeit durch anion wechselndes Kunstharz Dowex 2 von 0,3—0,15 mm Korngrösse J 13 1 ein. Auf 30 m der zu untersuchenden Schichtenreihe habén wir I mC Aktivitát und 225 gr Dowex 2 ange­wendet. Bei den Rissen oder wasserdurchlássigen Schichten entweicht der strahlende Stoff. Nach dem Einbringen der aktiven Wassersuspension in die Schickt, wird mittels GM Rohrsonden die Gamma­aktivitát des untersuchten Teiles sofort bestimmt. Durch die Anderung der als Funktion der Tiefe aufgenom­menen Gammastrahl-Intensitát, kann der genaue Ort und die relatíve Festigkeit der Kommunikations­schichten der Flüssigkeit festgestellt werden (Abb. 1. und 2.) Zur Wertung der Diagrammé ist vor Anbrin­gung der aktiven Suspension die Bestimmung des Lochdurchmesserprofils und der natürlichen Gamma­aktivitát der Schichtenreihe notwendig. Zur Bestimmung der Tiefenwásserbewegung ist der J 13 1 (J) auch infolge seiner Adsorptionseigenshaften entsprechend. Bei den mit Wasserriickstoss produzier­enden Ölfeldern kann mit 100 mC J 13 1 in einem Bereich von 500 m die Bewegunpsrichtung des Wassers festges­tellt werden. Bei wiederholten Untersuchungen kann durch Kombinierung mit dem vorerwáhnten Systems auch die Schicht, wo das Wasser in den Brunnen gelangt, bestimmt werden. Egyesületi és műszaki hírek Rovatvezető: Vágás István A Budapesti Vízügyi Igazgatóság az Ilka-patak felsőgödi szakasza melletti árvédelmi töltés rendezését kezdte meg. Az Ilka-patakot áttöltik, és a patak vízét zsilipen át bocsátják a hullámtérbe. Az áttöltés mintegy 2 km-es töltésszakaszt tesz feleslegessé. W. I. A Vízügyi Tervező Iroda elkészítette a Balaton északkeleti medencéjének regionális vízellátási tanulmány­tervét. Mint ismeretes, a kérdéssel elsőízben néhány évvel ezelőtt a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Karsztvízkutató Csoportja foglalkozott Kessler Hubert vezetésével. Az akkor kidolgozott irányelvek alapján a VIZITERV által készített terv egységes vízvezeték­hálózatba kapcsolja a tó északkeleti partja mentén Tihanytól Balatonfűzfőig, délkeleti partja mentén pedig Balatonvilágostól Balatonföldvárig húzódó helységeket, A vízellátási rendszerbe szárnyvezetékekkel bekapcsol­ható a keleti parton Balatonkenese, továbbá a délnyu­gati parton Balatonszárszó és Balatonszemes is. A fő­nyomócső tervezett átmérője a számított vízfogyasztás mértékéhez alkalmazkodóan 150—350 mm. A főnyomó­cső anyaga az északkeleti parton öntöttvas vagy acél, a délkeleti parton azbesztcement, A víz egy részét Tihany és Szántód között Balaton alatti átvezetéssel lehet a délkeleti oldalra juttatni. A kidolgozott vízellátási megoldáshoz a meglevő vízművek által termelt vízmennyiségeken kívül még mintegy 12.000 m 3/nap vízmennyiség szükséges. Ezt a hiányt a Balatonfelvidék északkeleti részének a tóhoz közeli karsztforrásaiból (Kéki, Koloska, Nosztori, Malom­völgyi- és Ferencforrások) lehet beszerezni. A déli oldalon gazdaságos vízbeszerzési lehetőség nincsen. A karsztforrások gazdaságosan foglalhatók, vizük pedig gravitációsan vezethető el. A kiépítendő tározótérfogat kb. 3000 m 3. Az észak­keleti parton nyomómedencéket, a délkeleti parton víztornyokat építenek. M. I. A Szolnoki Vízügyi Igazgatóság az öntözés és hal­tenyésztés céljaira 250 holdas öntözővíztározót létesített (Tiszafüredi X. tározó). A töltések építése során a talaj­vízszint magassága miatt anyagkitermelési nehézségek adódtak. A talajvízszint süllyesztését földnyesővel léte­sített szivárgóval végezték el. A megépült tározóba a Bánhalmi Állami Gazdaság 75—80 q halat telepített. (Folytatás a 218. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom